A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-17 / 16. szám
TAVASZ „Ha A/mágyból indulsz, menj egyenest délnek, hogyha el nem tévedsz, mindjárt Bástot éred. Óbást s Hidegkút van jobbra s balra tőle, ha meg tovább mégy, hát eljutsz Vecseklőre. NEDVES ALATT A magyar határtól egy jó bakaraszra Tajtit leled — s kész az egész Medvesalja. Az öt kicsiny falu körülüli Bástot, mint a tábortüzet este a cigányok ." . (Tözsér: Útbaigazító) Virágok az utcán Ezt nem a Medves alatt, hanem Rimaszombatban (Rimavská Sobota) láttam, közel a vasútállomáshoz, az egyik.élelmiszerbolt előtt; épp reggelire való elemózsiát akartam vásárolni, ám a boltajtó előtt egy szép barna, simaszőrű kutya feküdt és egy nagy kosárnyi, frissen metszett virágra vigyázott. Rögtön az jutott eszembe, hogy talán nem is a legjobb időpontot választottam ki erre a riportútra, hiszen most van az esztendő leghoszszabb (két hétig tartó) ünnepe: a nemzetközi nőnap. Igaz, hogy ma még csak március ötödiké, de az is igaz, hogy már tegnap is egy sereg nőt láttam ábrándosán sétálni az utcákon, virágcsokorral a kezükben. A kutya vidáman és barátságosan néz rám, de amikor tréfásan a virágoskosár felé nyúlok, gúnyosan rám vicsorítja a fogait. Továbbállok, még mielőtt komolyan megharagudna. Reggeli után indulunk a Medves alá. bizakodón, hátha e megrendítően nagyvonalú ünnep ellenére szerencsénk lesz, s találkozhatunk azokkal, akikkel találkoznunk kell. S tényleg Fortuna istenasszony nem hagyott el bennünket, az újbásti hnb elnöke, Bencsik János várt ránk és szívesen fogadott (igaz, hogy telefonon előre megbeszéltük a dolgot vagyis hogy jövünk). Az elnök mosolygó szemű, barátságos fiatalember, angyali türelemmel hallgatja végig bevezető szónoklatomat arról, hogy nem először járok ám én itt a Medvesalján, csaknem harminc éve annak, amikor Tözsérrel először jöttünk át Péterfaláról, nem is ide, hanem Hidegkútra, ahol Magákat látogattuk meg. Mag Gyulát, Ottót, Zolit, de aztán mégis itt, Báston kötöttünk ki, mert ha jól emlékszem, éppen húsvét hétfője volt és itt rendeztek mulatságot. Vagy itt, vagy Óbáston, nem tudom már biztosan, azt viszont igen, hogy a básti legények már egy negyedóra múlva meg akartak verni, és csak Mag Ottó vasmarkának köszönhetem, hogy nem kaptam egy alapos medvesalji verést. És még az is eszembe jut, hogy akkor itt még nem volt villany, gázlámpa alatt táncoltunk, s a gázlámpát félóránként úgy kellett pumpálni, mint a biciklitömlőt. Az utcákon meg bokáig ért a sár. Csak azt sajnálom, hadarom egzaltáltan az elnöknek, hogy ma már nem tudom, hogy hívták azt a lányt, aki miatt a básti legények el akartak verni. Mondom, Bencsik János elnök türelmesen és jóindulatú mosollyal hallgatja csapongó emlékezéseimet, aztán megjegyzi, hogy ha azért most körülnézek ezekben a medvesalji falvakban, látni fogom, hogy az utcák már nem sárosak, a mulatságokat sem a kocsmában rendezik gázlámpa alatt, hanem a kultúrházban, s ott sem csak mulatságokat, hanem sokféle kulturális megmozdulást is.- Például? — Különféle vetélkedőket. Tavaly Hidegkúton megrendezték a népdalénekesek Tavaszi szél . .. vetélkedőjét. A különböző jelentős politikai évfordulók alkalmából műsorral egybekötött ünnepélyeket rendeztünk, illetve rendeznek a tömegszervezetek. (Itt talán zárójelben nem árt megjegyeznem, hogy a hat medvesalji falu közügyéit az újbásti helyi nemzeti bizottság intézi, irányítja). Átmegyünk Hidegkútra Előbb azonban Bencsik János elnöktől megtudom, hogy igen jól dolgozó CSEMADOK-szervezet van mindkét faluban. A népdalénekesek említett vetélkedőjén kívül részt vettek például az ajnácskői békeünnepélyen és még egy sereg más kulturális rendezvényen. Továbbá, hogy Hidegkúton már 1964 óta működik a CSEMADOK-szervezet keretében egy éneklő és hagyományápoló csoport, amely az országos népművészeti rendezvényeken kimagasló eredménnyel szerepel . .. A jó meleg irodahelyiségből kimegyünk a jó hideg tavaszi szélbe. Talán azért ilyen hideg ez a szél, mert ez még nem az igazi, hanem csak a csillagászati tavasz, de azért nem szomorodunk el: itt lesz az igazi is hamarosan. S noha még a fű sem zöldül, s virágot csak kutyaőrizte kosárban és az ünnepelt nők kezében látni, Hidegkútra menet azt is megtudom az elnöktől, hogy háromszáz tujafa-csemete és háromszáz rózsatő már alig várja, hogy elültessék őket az újbásti utcákon. Hidegkúton megnézzük a tájházat, azaz a falumúzeumot, melynek kulcsát Mag Elza őrzi. 1 De nemcsak a múzeum kulcsát őrzi ez a kedves és lelkes kultúrfelelős, az egész pompás népművészeti anyagot is ő gyűjtötte össze és rendezte el a férje segítségével. „A legnagyobb hozzáértéssel és ízléssel", amint azt már lapunkban nem régen Méry Margit megírta. Mivel nem vagyok néprajzszakértő és mert mint említettem, már irtunk erről a falumúzeumról, inkább csak arról az érzésről akarok számot adni. ami a régi lakásberendezési tárgyak nézegetése közben elfogott s kicsit még el is szomoritott, mert hirtelen arra gondoltam: vajon miért nem élhetek én ilyen gyönyörűséges lakberendezési tárgyak között, miért kell holmi kényelmes, de csúf gyári bútorok között fuldokolnom ? Ismét Újbáston Semmi esetre sem szomorkodni jöttünk ide, de még csak azért sem, hogy nosztalgikus vágyainkat kiéljük. Szomorkodásra egyébként sincs különösebb ok: a hat medvesalji község mintegy 2500 lakójának többsége megfelelő színvonalon, szolid anyagi körülmények között, korszerű lakásokban él. A falvakban jó az élelmiszerellátás, minden üzletük korszerű — eltekintve az italbolttól, de az talán nem is túl nagy baj, egyébként is egy új „vendéglátóipari egység" építését tervezik. A hnb körzetében, tehát Újbáston, Tajtiban, Óbáston, Vecseklőn minden óvodáskorú gyermek korszerű, egészséges óvodába jár. Az utcák immár portalanok, sőt: sártalanok. A kultúra házának értéke kétmillió-kétszázhetvenezer korona. Hazafelé Elbúcsúzunk Bencsik János hnb-elnöktől. Gondolom, épp ideje, sietnie kell, a községházán ma ünnepük a nőnapot. Elbúcsúzunk Újbásttól (Nová Bašta), amelyet régebben Egyházasbástnak hívtak. Azt hiszem, az új név tényleg jobban illik rá, annyira megújult. Nagyon sajnálom, hogy nem láthattam, hallgathattam meg a hidegkúti éneklőcsoportot, és az újbásti citerazenekart. Vasárnap lépnek fel, s akkor én már messze leszek. Vissza Rimaszombat felé menet, kollégáimnak megmutattam a híres Medvest. Készségesen elismerték, hogy tényleg medvéhez hasonlít. Hatalmas, hasaló medvéhez, amely a hat kedves falucskára vigyáz. ZS. NAGY LAJOS 8
