A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-17 / 16. szám
KEZDETTŐL FERFISORBAN A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara 1964-ben alakult meg. Pártfogóra a CSEMADOK Központi Bizottságában talált. Akik életre hívták, tudták, mi a jelentősége egy ilyen nagy, pedagógusokat egyesítő és tömörítő énekkarnak. Születése pillanatától kovásza lett a szlovákiai magyar kórusmozgalomnak. Újabb és újabb énekkarok alakítására buzdított, karvezetőket nevelt. Több mint 300 ember cserélődött már ki az énekkarban. Egytől egyig lelkes emberek. Fegyelmezettségük, felelősségtudatuk, szorgalmuk és akarásuk kezdettől példamutató. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának életrehívóit s a kóruséneklés rajongóit daloló kedvével és határtalan akarásával ejti rabul. Még élt Kodály Zoltán, amikor először 1965-ben Budapesten hangversenyzett az énekkar. A mester végighallgatta szereplését, s utána azt mondta a tanítóknak: — Nektek nagyon kell akarnotok, hogy így tudtok! — Amikor ezek a szép, elismerő, lélekmelegítő szavak elhangzottak, a kórus egyéves volt. A bölcsőjét éppen elhagyni készülő gyermek. Mennyire igaza volt a nagy zene szerzőnek és zenepedagógusnak. Mert az akarásnak, a többet tudásnak döntő jelentősége van. Kezdettől akarták, hogy észrevegyék őket itthon, elsősorban a dél-szlovákiai tájakon, de a cseh és a szlovák vidékeken is. Mióta megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, országot-világot jár. Rengeteg kórusmüvei megismerkedett s megismertetett bennünket. Komoly és nehéz kötelező számokkal indult rangos nemzetközi versenyekre. Különféle irányzatokkal is találkozott, híres kórusok iskolájába nyert betekintést. S úgy szerepelt határainkon túl, hogy büszkék legyünk rá. Külföldön országunkat képviselte, benne kultúránkat, dalkincsünket. Ahányszor felcsendül a lelkes tanítógárda ajkán a dal, annyiszor ad hírt rólunk, létezésünkről, élniakarásunkról a zene mindenki számára érthető nyelvén. Nyolcvannégyben lesz szövetségünk büszkesége húszéves. Két évtized nem nagy idő egy-egy összekovácsolódott közösség történetében. Azt is mondhatnánk, éppen csak túljutott gyermek- és kamaszkorán. Most érkezett el életkedvtől duzzadó férfikorához. Nos, a CSMTKÉ-nek nem volt gyermek- és ifjúkora. A szükség úgy kívánta, hogy már megszületése évében egyből legtermékenyebb férfikorába lépjen. Nagyon hiányzott, míg nem volt. S maguk az életrehívók, tanítók és karnagyok érezték, a lehetőség adott, most már mérföldes léptekkel kell haladni előre. Sok-sok hazai, dél-szlovákiai szereplésével fészket rakott az emberek szivében. Ahol járt ott a találkozás élménye felejthetetlen. Oda mindig visszavárják a nagyszerű kórust, amely jó hírüket költi itthon és a világban.-mj\Fotó: Prandl (2), Gyökeres (1) 5 SHH
