A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-10 / 15. szám
★ ★★★★★ a rock jegyében * -¥■ -¥■ * ★ Csak egy percre.. Gimnáziumi tanulmányai befejeztével Szencen (Senec) érettségizett. Rétén (Reca) lakik és Bratislavában, a Szlovák Állami Takarékpénztár fővárosi fiókjának átutalási csekkszámla-osztályán dolgozik. A csinos, zárkózott természetű, ám annál élénkebb szemű huszonkét éves itju hölgyet mindenki Ildikónak szólítja, hivatalosan azonban MACSICZA ERZSÉBET a neve. — Ne haragudj a tapintatlanságért, de voltaképpen Ildikó vagy Erzsébet a keresztneved? — Születési bizonyítványom tanúsága szerint Erzsébet, de mert édesapámnak az Ildikó név tetszik, kiskorom óta mindenki így szólít. — Miként jutottál jelenlegi munkakörödbe? — Az iskolában főképpen két tantárgy érdekelt: a matek és a testnevelés. Eredetileg a Testnevelési Főiskolára akartam jelentkezni, de ez az elképzelésem nem valósult meg, Így aztán állás után nézve a számok embere maradtam. — Értsem úgy, hogy nem vettek föl az egyetemre ? — Igazság szerint meg sem próbálkoztam a fölvételivel, pedig nemcsak rajongtam a tornáért, de atlétikában és kézilabdában biztató eredményeim is voltak. A bökkenő csupán abban volt, hogy iskolánkból többen érdeklődtek a testnevelői pálya iránt, és én valamiféle diákos elhamarkodottságból időnap előtt föladtam a főiskolára jutás esélyét. — Hangodból úgy érzem, mintha sajnálnád akkori lépésedet... — Sajnálom is, de ezen ma már kár lenne keseregni. Ehelyett néhány hete újra nekiláttam az erőnléti edzéseknek, mert a nyár elején egykori mulasztásomat pótolva, utólag szeretnék megpróbálkozni a fölvételivel. Ha sikerülne titkon dédelgetett tervem, én lennék a legboldogabb teremtés a földön! — Persze addig is a takarékpénztári pénzforgalomban telnek majd napjaid. Hogy tanul meg valaki „csekkül", hogy tanulja meg az átutalási betétek, kamatok, hitelek, lakossági befizetések nyelvét? — Szorgalmas munkával, gyakorlati tapasztalatokkal, hiszen a pénzforgalomban dolgozni felelősségteljes munkát jelent. Példaként akár az új átutalási és csekkrendszer bevezetését is említhetném, amely átutalási számlán teszi lehetővé a hosszabb időre szóló takarékoskodást. Ennek a pénzforgalmi rendszernek lényege, hogy az ügyfél a havi béréből vagy egyéb jövedelemforrásból történő átutalás révén betétszámlát nyit nálunk. A mi feladatunk, hogy ebből az összegből fedezzük rendszeres havi kiadásait, illetve pénzügyi megbízhatóság és kellő fedezet esetén csekk-könyvet állítunk ki az illető részére, ami a nagyáruházakban, idegenforgalmi létesítményekben, különböző szaküzletekben pénzegyenértékű fizetési eszközként szolgálhat. — Sokan élnek a lakossági csekkszolgáltatások lehetőségével? — Ez a korszerű pénzforgalmi rendszer hazánkban csak most van kialakulóban, de gazdaságosságát bizonyítja, hogy egyre népszerűbbé válik a lakosság körében. Részben a kedvező kamatfeltételek miatt, részben mert az egyre növekvő készpénzforgalomban csökkenti az em berek lakossági befizetésekkel járó napi gondjait. (mik-) Fotó: Gyökeres A rock jegyében című sorozat a mai számmal befejeződik. Több mint négy hónapon keresztül tíz együttes zenei fejlődését követhettük nyomon. Az együttesek lemezeit mint ismeretes, 1-től 10 pontig terjedő pontszámokkal értékeltük. A pontszámok azonban nem helyettesítik a zenét, az értékelések elolvasása nem azonos a lemezek meghallgatásával. A sorozat akkor éri el igazán célját, ha a két tényező együtt hat, ha a lemezek alapos ismerete maga után vonja azok kritikai értékelését, a csúcspontok illetve hullámvölgyek tudatosítását, a diferenciált értékmérést. Ha jobban megnézzük az együttesek lemezeit értékelő pontszámokat, érdekes je lenségre figyelhettünk fel. A lemezek színvonala az együttes megalakulásakor emelkedő tendenciát mutat, majd a csúcspont után lassú színvonalcsökkenés jelentkezik. Ahhoz, hogy az említett jelenséget megértsük, néhány szóval jellemezni kell a popzene értékelésének a szaksajtóban elfogadott módjának egyik tényezőjét. A egyes lemezek értékelésénél azokat nem szabad kiemelni a közegből melyben születtek, nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a lemezeket, melyek régebben jelentek meg. Ha így tennénk, a lemezekről hamis képet kapnánk, mely nem tükrözi a lemez helyét a popzene történetében, nem mutatja meg igazi jelentőségét. Példának felhozhatom a Collegium musicum második nagylemezét, vagy a Locomotiv GT első albumát. Mai szemmel nézve, elvonatkoztatva a popzene akkori fejlődési stádiumától, nem tudjuk igazán értékelni jelentőségüket, azokat az új dolgokat, melyeket a popzene fejlődésébe hoztak. Ugyanakkor például a Led Zeppelin későbbi lemezeit nem értékelhetjük olyan nagyra mint az első kettőt, mivel csak ismételték önmagukat, a popzene fejlődésére már nem voltak hatással. A értékelésnél tehát mindig az adott popzenei helyzethez kell viszonyítani. Viszszatérve az egyes zenekarok zenei színvonalának emelkedő illetve csökkenő irányzatához, a következőket állapíthatjuk meg, figyelembe véve nemcsak a tárgyalt tíz együttest: A jelentős zenekarok nagy többsége már a kezdeti jelentkezéskor az addigi popzene fő áramlatától eltérő hangot ütöttek meg, a zene, a szöveg, az egész hangzás más mint az addig megszokott. Ez különben az egyik alapvető feltétele annak, hogy a közönség felfigyeljen az új stílusra. Ezek az új elemek legtöbbször az addig nem, vagy csak kevéssé ismert kisebbségi zenei áramlatokból fakadnak (Rolling Stones, Bob Marley, Osibisa), esetleg az együttesek (a rockzenére vonatkozó új elképzeléseit összegezik (Yes, Pink Floyd, SBB), vagy a kettő szintéziséből erednek (Gream, Jefferson Airplane). Kezdetben ezek az elemek még némiképp tisztázatlanok, érezhető a fejlődés, a stílus letisztulása. Útkeresésről van szó, de már az adott stilus keretein belül. A letisztult, később már „klasszikusnak" nevezhető stílus általában a második-harmadik nagylemezen jelentkezik, itt a legjellemzőbbek az új irányzat formai jegyei. Az ezek után következő lemezek a legtöbb esetben már csak a megszokott stílus variálásait tartalmazzák, számottevő újítás nélkül. Ez alól persze vannak kivételek, de a legtöbb együttesre érvényes ez a megállapítás, tehát törvényszerű jelenségről van szó. Felvetődik a kérdés, mi az oka ennek. A tárgyalt jelenség ugyanis nemcsak az egyes együttesek pályafutásában érvényesül, hanem a popzene eddigi történetében fellépő összes stílusirányzat esetében is. Párhuzamvonás és a jobb érthetőség céljából érdemes felvázolni a jelenség okait a komolyzenében, mivel itt is hasonló dologról van szó. A komolyzenében a stílusok ugyanúgy váltották egymást mint a popzenében, csak jóval nagyobb időközökben. Az egyes stílusok (barokk, romantizmus, stb.) formai jegyei ugyanúgy különböztek egymástól mint a popzene különböző stílusai. Egy-egy stílus fellépésekor teljesen újnak hat, lassan elterjed, felváltja a régit és fejlődésnek indul. Fejlődés alatt egyrészt zenei fejlődés értendő, természetesen az adott stílus keretein belül. Közben azonban fejlődik a zenét körülvevő közeg, változnak a zeneszerzők témái is. Ezek megfelelő kifejezésére az eredetileg új stílus már nem felel meg, a zeneszerzők új Fotó: Zdenék Mauer kifejezési formákat keresnek. Ha a szóbanforgó stílus zeneileg már nem tud újat hozni, ha kereteivel már akadályozza a zeneszerzőket témáik kibontakoztatásában, törvényszerűen új stílus váltja fel. Ugyanez érvényes a popzenére is. Nézzük például a rock and roll és a Beatles által reprezentált rock viszonyát. A rock and roll két fontos forrásból táplálkozik. Az egyik a rhythm and blues, a másik a country. A rock and rollnak kialakult a megszokott zenei sémája, mely nem tűrt változtatást, mivel eltért volna az általánosan elfogadottól. Nem csoda, ha két-három év után a rock and roll fejlődésképtelennek mutatkozott és úgy látszott újra felváltja a kissé modernizálódott hagyományos tánczene. A változást jól érzékelteti a 2 X 10 z Albionu cimü Supraphon lemez. Ezen már csak elvétve hallhatunk rock and roll-t, azt is megszelídült formában. A zsákutcából a kiút a Beatles zenéje, a rock volt. Lényegében ugyanazokból a forrásokból táplálkozott mint a rock and roll, de csak egyes elemeket vett át, azokat sem állandóan kötelező használattal. Ezzel sokkal nyitottabb zenei stílus jött létre. Nem voltak annyira kötött formái mint a rock and rollnak, más zenei elemeket is képes volt magába olvasztani és ezzel sokkal fejlödőképesebbnek mutatkozott. Fejlődése még ma is tart, változatai születnek, élik önálló életüket, fejlődnek, hanyatlanak, feledésbe merülnek, vagy virágoznak még ma is. Fejlődésükben hasonló törvényszerűségek mutatkoznak mint a komolyzene egyes stílusai esetében. Eltérések persze vannak. Ezek közül a legfontosabb a zene célja. A komolyzene alapvető célja művészeti igények, kielégítése, a popzene célja pedig alapvetően a szórakoztatás. Ebből több dolog következik. Eltérő a közönség száma, más az alkotás módja. Komolyzenében minden zeneszerző újat akar hozni, valami eredetit alkotni. Popzenében legtöbbször a megszokott stílust, a készen lévő formát kell kitölteni, mivel ez jelenti a gyors sikert. Gondoljunk például a rock and roll dalokra, a diszkózene alig különböző változataira (itt nem a dallamra, hanem a hangszerelésre gondolok), vagy a Led Zeppelin és Deep Purplee utánzóinak tömkelegére. A zene céljaiból és a közönség számából további fontos különbség következik. A komolyzenében egyedi alkotás folyik, a popzenében pedig az éppen divatos stílusirányzatnak megfelelő tömegtermelés. Tömegtermelésről kell beszélnünk, mivel a hatalmas fogyasztói tábor igényeit csak így lehet kielégíteni. Sok példát hoz fel erre Sebők János nemrég megjelent könyve (A Beatlestől az új hullámig). A tömegtermelésből következik a zenei elemek sokkal gyorsabb erkölcsi értéktelenedése, a zenei variációk gyors kimerülése. Ez az egyik fő oka annak, hogy a popzenében a stílusok sokkal gyorsabban váltják egymást mint a komolyzenében. Vannak viszont a popzenének is olyan ágai, melyeknek egyik célja éppen művészeti igények kielégítése (jazzrock, szimfonikus rock). Ezek nem örvendenek olyan népszerűségnek mint a diszkó vagy az új hullám, részben ezért is érvényes rájuk a komolyzenéről elmondottak egy része. Zenei devalválódásuk lassúbb, haladó töltésük kimerülése után is zenei értéket jelentenek, hatással vannak a popzene további fejlődésére, a szóbanforgó stílusok művelői tovább maradnak reflektorfényben, tömegtermelésről esetükben csak fenntartásokkal beszélhetünk. Végeredményben tehát leszögezhetjük, hogy a színvonal felfelé és lefelé irányuló szakaszai törvényszerüek, gyorsaságuk és időtartamuk a zene igényességétől függ. Végül néhány szót a sorozat hangvételéről, mely talán keményebbnek tűnt mint néhány hasonló témával foglalkozó Írásban. Mindez azonban csak abból ered, hogy a dicséretre méltó dolgok mellett a hiányosságokról is szót ejtettem. Nézetem szerint egy együttest, vagy akármilyen jelenséget csak Így érdemes tárgyalni, csak ez ad a valóságot többé-kevésbé megközelítő képet. Bár nem kapcsolódnak szorosan ehhez a témához, de nagyon találóak Valentyin Hmara, a Lityeraturnoje Obozrenyije főszerkesztőhelyettesének gondolatai a Kritika című folyóirat februári számában: „...de egy alkotó pályáját vizsgálva is megengedhetetlen, hogy életműve egy részét ignoráljuk. Összetettségét és ellentmondásosságát a maga valóságában és elemzően kell tudomásul venni. Morális kötelesség is ez a megítélésben”. GYUROVSZKY LÁSZLÓ 22