A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-10 / 15. szám

Tudomány-technika Újdonságok a HIFI technikában A szórakoztató elektronika látványos fejlő­dést produkált az elmúlt évtized folyamán. Olyan készülékek egész sora jelent meg a lakásokban, amelyekről azelőtt álmodni sem mertek a „magas hűség" — high fidelity (HIFI) rajongói. A lemezjátszók, magnók, HIFI-tornyok által szolgáltatott hang minősé­ge egyre jobb lett, az integrált-áramkörtech­nika térhódítása ezen a területen is éreztette hatását. A készülékek egyre komfortosabbak lettek, ennek egyik megnyilvánulása volt a távszabályzók megjelenése a piacon. A négycsatornás kvadro vagy a kétcsatornás sztereó-berendezéseket összekötő kábelren­geteg eltűnt, az erősítőkből a hang infravö­rös sugarak alakjában jut el a hangfalba csakúgy, mint a tévészabályozó dobozka impulzusai, amellyel a helyiség bármely ré­széből kényelmesen lehet a készülék minden funkcióját vezérelni: csatornát váltani, kép­kontrasztot, fényerőt és a színkeverést meg­változtatni vagy akár a hangerőt szabályozni. A jóminöségű hang barátai mellett egyre többen kezdenek a HIFI -képnek is hódolni, napról napra szaporodik a HIFI „képtornyok" száma, amelyek mindenekelőtt jóminőségű színes tévékészülékből-monitorból, képmag­nóból, a legutóbbi időben pedig képlemez­játszóból áll. Megjelent a piacon a vetített­képes televízió is, amely a nagyképernyős készüléknél hat-nyolcszor nagyobb képet szolgáltat. A japán cégek dömpingárakkal és hatal­mas áruáradattal próbálták a vevőket ma­gukhoz édesgetni, ennek eredményeképpen évröl-évre nagyobb veszélyt jelentettek az európai patinás, de ennyire kiélezett ver­senyre aligha számított gyárak számára. Elsőként a Philips és a Grundig lendült ellentámadásba, tőkéjüket egyesítve kutató­­központot építettek, amelyben minden új terméket együttes erővel fejlesztenek ki, csupán a gyári jelzés és a külső kivitelezés különbözteti meg őket. A világgazdaságban lejátszódó válságfo­lyamatok bizonyos mértékig a szórakoztató elektronikára is kihatottak, az utóbbi egy-két évben inkább a már meglevő gyártmányok tökéletesítésére összpontosítottak, a közel­jövőben is inkább a biztosnak tűnő üzleteket részesítik előnyben. A HIFI-torony kiváló minőségű, precíziós ultrarövid hullámú vevőjén, a tuneren a leg­jelentősebb változás az adóállomás kijelzé­sében következett be. A megszokott skála és a mutató helyett kis ablakban kijelző (disp­lay) lapocska világító diódái közük a felhasz­nálóval az adótorony vivőfrekvenciáját szá­zadnyi pontossággal és a modulációs eljá­rást (URH esetében ez frekvenciamoduláció). Automatikus áramkörök egész sora őrködik a készülék utánhangolása, automatikus adó­keresése stb. felett. A legmodernebb HIFI-tornyokba szinte ki­vétel nélkül kazettás magnetofont építenek be, amelyekkel jóval egyszerűbb a manipulá­ció, a szalag gyakorlatilag nem kerül közvet­len érintkezésbe az emberi kézzel, ezzel a szennyeződés szinte teljesen megszűnik. A mai krómdioxidos, sztereó-felvétel készíté­sére alkalmas kazetták a legkényesebb igé­nyeket is kielégítik: 40 Hz-től 20 000 Hz-ig HIFI minőségben képesek a hangot rögzíte­tek, ezzel nemcsak hogy a csévés magnók méltó vetélytársainak bizonyultak, de döntő győzelmet is arattak felettük, amit az is bizonyít, hogy a Grundig cég még az idén leállítja a csévés magnók gyártását a meg­csappant érdeklődés következtében. A ké­szülékről a mutatós indikátorokat száműz­ték, helyettük kis fénydiódamezők felvillaná­sa jelzi a hangerőt (modulációs mélységet), a túlzott hangerőt — amely torzítást vonhat maga után — piros diódák felvillanása jelzi. A tökéletes szalagtovábbitás érdekében a magnókat a professzionális magnetofonok­hoz hasonlóan 3—4 motorral látták el, külön motor gondoskodik a gyors előre és hátra csévélésröl, külön húzó motor tekeri fel a zenehallgatáskor vagy felvételkor a szalagot, egy szervmotor pedig az egyenletes szalag­­továbbitást teszi lehetővé. A legmodernebb HIFI-tornyok kivétel nél­kül csupán előerősítőt tartalmaznak. Ennek fő előnye, hogy a kimenő ellenállás rendkívül nagy, így különösebb megterhelés nélkül nagyobb számú aktív hangfal csatlakoztatá­sa is lehetővé válik. A háromsávos hangfalak újdonsága, hogy nem egy végerősítőt tartal­maznak, aminek hangtartományát aztán mély- közép és magasfrekvenciás hangszó­rókba továbbítják, hanem minden hangszó­rónak külön végerősítője van. További előny, hogy az előerősítőből csupán kis teljesít­mény jut infrasugarak formájában a hangfa­lakba. Általában 2 X 50 W-os hangfalakat szoktak használni (megjegyzendő, hogy la­kótelepi lakásban már 5 —10 W teljesítmény is ránk zúdíthatja a szomszédok haragját), de ha ez az ínyencek számára kevésnek bizo nyúl, vagy ha nagyobb helyiségek hangosítá­sára szeretnénk felhasználni, minden további nélkül újabb hangfalak csatlakoztatása is lehetséges. A villamos hálózatba bekötött hangfalakat a HIFI-torony bekapcsolása hoz­za automatikusan működésbe. A „sávképernyös" in-line tévékészülékek jó vételi lehetőség esetén a stúdióminőséget megközelítő képet adnak. Mivel a legtöbb gyár szerelőcsarnoka kisebb-nagyobb mér­tékben automatizált, a készülék hátlapját leemelve meglepődve tapasztalhatjuk, hogy valamennyi alkatrész néhány funkcionális „kártyán" helyezkedik el, rendkívül áttekint­hető, egyszerű elrendezésben, ami a hibafel­ismerést nagymértékben segíti. A „kártyák" egyik sarkán piros fénydióda felvillanása jelzi a hibás egységet, amelynek kicserélése csu­pán egyetlen mozdulat kérdése: a „százlá­bú" kontaktusokkal az aljzathoz csatlakozó „kártya" ki- és beemelése ugyanolyan egy­szerű, mint a villásdugó csatlakoztatása a konnektorba. A későbbiek folyamán a szer­vizben bonyolult műszerekkel kiszűrhető a hibás alkatrész, az igy megjavított „kártya" egy hasonló készülékbe maghibásodás ese­tén beépíthető. A színes készülékek legna­gyobb újdonsága a sztereo hang. Egyre több tévétársaság foglalkozik a sztereo hangto­vábbítás gondolatával, mivel a televíziós lán­con keresztül közvetített hang minősége ve­tekszik az URH rádiók hangjával. Kezdetben két hangfalat csatlakoztattak a készülékhez, amelyet megfelelő távolságra kellett egy­mástól elhelyezni, hogy a sztereo hatás érvé­nyesülhessen. Azonban a hang terjedési tu­lajdonságait közelebbről megvizsgálva kide­rült, hogy erre nincs szükség. A mélyebb hangok ugyanis gömbfelületek mentén ter­jednek, minden irányban egyformán. A rez­gésszám növelésével a terjedés egyre irányi­­tottabb lesz, míg végül kb. 8—10 kHz körül a hangok gyakorlatilag csak egyenes vonal­ban terjednek. Ezt a hatást figyelembe véve a tévékészülék két oldalsó falán helyezték el, a nézőre merőlegesen, a mély és középsávú hangszórókat (akárcsak a régi típusú tévéké­szülékeknél), míg az elülső lapon a képernyő bal és jobb alsó sarka mellett foglal helyet a két nagyfrekvenciás hangszóró. Ez utóbbiak hangját elektronikus úton „szétszórják", en­nek következtében a nézőben olyan érzés támad, mintha a hangot a készülék mellett egy-két méterrel elhelyezett hangfalakból kapná. Az élvezet fokozására a tévékészülék a HIFI-torony hangfalaihoz is csatlakoztatha­tó, igy a tulajdonos, ha kedve tartja, akár 50 W teljesítménnyel, tetszés szerinti távol­ságban elhelyezett hangfalak közreműködé­sével nézheti kedvenc műsorát a tévében. A drágább készülékek feszültségstabilizá­­tora lehetővé teszi, hogy akár 170—260 V-os hálózati feszültségingadozás mellett is jó képminőséget szolgáltasson. Az eddig használt szénréteges ellenállásokat újabban fémoxidos ellenállások váltják fel, amelyek még 100 %-os túlterhelés esetén is megbíz­hatóan működnek. OZOGÁNY ERNŐ (A befejező rész a 17. számban) AZ ÉRELMESZESEDÉS TITKA Napjaink elterjedt betegségét, az érelmeszese­dést, az erek „megkeményedését", a beteg saját szervezetének autoimmun reakciója vált­ja ki. A véráramban levő nagy koleszterinszint következményeként. Az Anatolij Klimov aka­démikus vezette szovjet kutatócsoport jutott hosszú kísérletezés után erre a megállapítás­ra, és a Szovjetunió . találmányi bizottsága nemrégiben felfedezésként regisztrálta elmé­letüket. Felfedezésük nagy áttörést jelent a nagy koleszterinszint és a betegség közötti régen kutatott kapcsolat tisztázásában, és új lehetőségeket tár fel a betegség hatékonyabb kezelésének, sőt megelőzésének kidolgozásá­ra. Klimov akadémikus és kutatócsoportja azoknak a könnyű Hpoproteineknek a vizsgá­latát tűzte ki feladatul, amelyek a zsírokat — a koleszterint is — szállítják az áramló vérben. Állatkísérletek során megállapították, hogy ezek a könnyű lipoproteinek autoantigénekké alakulnak át — a saját szervezet ellenségeivé. Ez védekezési reakciót vált ki a szervezetben: autoimmun komplexek jönnek létre ellenük. Ezek a komplexek viszont az érfalak belsejét is károsítják: lehetővé teszik, hogy a lipoprote­inek behatoljanak az érfalakba, és koleszterin szabaduljon ki belőlük. Az érfalak megpróbál­ják elszigetelni a koleszterint: kötőszövettel veszik körül, a rostos szövetek kialakulása pedig már az érelmeszesedés tünete. A beteg­ség kialakulásának ezt a „menetrendjét" kí­sérleti állatokon, továbbá érelmeszesedésben elhunyt betegek vizsgálatával is bizonyították. Ha az elmélet helyes, akkor elvileg immuni­zálhatjuk is a szervezetet a betegséggel szem­ben. A bizonyító kísérletek során érelmeszese­désben szenvedő kifejlett kísérleti nyulak szer­vezetéből származó Hpoproteinokat fecsken­deztek be nyúlkö/ykökbe. Amikor kifejlődésük után megpróbáltak mesterségesen érelmesze­sedést létrehozni szervezetükben, az előzete­sen befecskendezett állatok ellenállónak bi­zonyultak a betegséggel szemben. Ugyancsak a szovjet kutatók új elméletét bizonyítja, hogy immunszupresszív gyógyszerekkel is sikerült késleltetni-feltartóztatni a betegség kiala­kulását kifejlett kísérleti állatokban.

Next

/
Thumbnails
Contents