A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 14. szám

t*®*® \e^et St*XX* pß (Yt1 \C6*e‘ szőr azokat a könyveket, amelyeket szeretek, amelyekben gyakran lapoz­gatok. Thomas Mann könyvei után rögtön Dosztojevszkij művei követ­keznek, közülük is mindenekelőtt az A félkegyelmű, egyrészt mert nagyon szeretem, másrészt, mert abban elég sok szó esik a pénzről, s végül mert ez alkalommal jómagam is elég fél­kegyelmű módon dugtam el magam elől ezt a nyavalyás ötszáz koronát. A könyv önmagától kinyílt a 177 oldalnál, szinte rikkantottam egyet örömömben, persze mondanom sem kell, túl korai lett volna, mert a pén­zem nem pottyant ki a lapok közül, akármennyit rázogattam is a vaskos kötetet. Ehelyett szinte szemérmet­lenül, gúnyosan táncoltak szemem előtt a következő sorok: „Az én pénzem ez, Rogozsin? — A tied, boldogságom! A tied, ki­rálynőm! — No, akkor mindenki el innét, azt teszem, amit akarok! Ne zavarjatok! Ferdiscsenko! Piszkálja meg a tüzet! — Nem fogad szót a kezem, Nasz­­taszja Filippovna — felelt megrökö­nyödve Ferdiscsenko. — E-eh! — kiáltotta Nasztaszja Fi­lippovna; megragadta a piszkavasat, szétkotort két izzó hasábot, és mi­helyt fellobbant a tűz, rádobta a kö­tegel" Mégpedig százezer rubelt — emeli fel az öklét Bán Samu — hiszen talán emlékszel rá. Az én ötszázasom azon­ban nem került elő, igaz, aznap már nem is kerestem, este tízig olvastam a regényt. Másnap sorra vettem a többi ked­venc könyvemet, harmadnap pedig azokat, amelyeket nem kedvelek, nem is tudom, hogyan kerültek a könyvtáramba. Félóránként kezet mostam, mert a könyvek elég poro­sak voltak. Idegességemben már úgy szagolgattam őket, mint egy nyomo­zó kutya, pedig nagyon jól tudom, hogy a pénznek nincsen szaga. Át­néztem a lexikonokat, szótárakat, szakkönyveket, folyóiratokat, a ta­valyi, tavaly előtti és az idei menet­rendet, a Hét c. képeslap összes be­kötött számát, összesen huszonnégy évfolyamot, a Biblia legrégibb és leg­újabb magyar nyelvű kötetét, mind­ezt a vacak eltűnt ötszáz koronáért. Néhányszor telefonáltam a munka­helyemre és meghosszabbítattam a szabadságomat, tudniillik pénzkere­sés érdekében fizetetten szabadságot kértem és kaptam. Lefogytam öt ki­lót, mert enni is elfelejtettem, egyéb­ként nem is volt mit, feleségem meg­szakította velem valamennyi diplo­máciai kapcsolatát, száraz kenyérhé­jon, vízen és szellemi termékeken éltem. Mindent egybevetve — mondja Bán Samu, kesernyés mosollyal az ajka körül — bátran állíthatom, hogy rengeteget művelődtem az alatt a néhány nap alatt, míg a pénzem ke­restem. Újra elolvastam Seneca Er­kölcsi leveleit. Pascal Gondolatok­ját, a Révai Nagy Lexikon több köte­tét, Egri Viktor összes müveit, Keszeli Ferenc mindkét kötetét (ugyanis té­vedésből vagy feledékenységből a költő kétszer is dedikálta egyetlen megjelent könyvét), sőt a te Cudar elégiádat is elolvastam, sajnos. — Hogyhogy sőt? — kérdem kissé felháborodva. — Mert a te cudar verseid adták végül is azt a szomorú ötletet, hogy felhagyva minden reménnyel, lehoz­zak a padlásról egy bőröndöt, meg­rakjam könyvekkel és beállítsak az antikváriumba. — Ezt nem nagyon értem, de azért csak mondd tovább! — Van a te verseidnek valamilyen alattomos kisugárzása, amely azt su­gallja az embernek, hogy ötszáz koro­náért nem érdemes ... — Mit nem érdemes? — Nem érdemes éhen halni. Ezért aztán addig hordtam a könyveimet az antikváriumba, míg össze nem gyűlt értük ezer korona. Ötszáz koro­nát azonnal elettem-elittam a szom­szédos Gyuri-kocsmában. — A másik ötszázzal mit csináltál? — A másik ötszáz koronát eldug­tam a maradék könyvek valamelyi­kébe. — És...? — És? A helyzet az, hogy megint nem találom — fejezi be tanulságos meséjét Bán Samu, az országos hírű riporter és életművész. AZ 1981-ES KÖNYVTERMÉS-kiállításon Márciusban rendezték meg Bratislavában a Művészetek Házában a szlovákiai kiadók 1981. évi könyvtermését bemutató kiállítást. Ezen többek között a Madách Könyvkiadó is felvonult kiadványaival: elsősorban azzal az 55 könyvvel, amelyet saját gondozásában adott ki a múlt évben. Mellettük a kiadó egy kisebb válogatással mutatta be a közvetíté­sével tavaly Magyarországról importált köny­veket. A látogatók figyelmét — amint az egy ilyen fölsorakoztatáson természetes — legelőször a könyvek külalakja, kivitelezése, kötötte le. A Madách Kiadó kiállítási paneljain a gyer­mekkönyvek mellett föltehetően az új soro­zatok, illetve a régebben indított könyvsoro­zatok újdonságai vonták magukra a figyel­met. Tavaly a Madách több szép gyermekköny­vet adott ki: ezek vonzerejüket elsősorban illusztrációknak köszönhetik, ezért jogos, ha a szövegírók mellett a rajzolók nevét is számon tartjuk. Koncsol László: Színmuzsi­ka, fényvarázs című, gyermekverseket tartal­mazó könyvét Szabó Erzsébet illusztrálta rendkívül finom színes rajzokkal. Kulcsár Fe­renc szintén gyermekverseket tartalmazó Dióhintó című kötetét Kopócs Tibor jólraj­zolt, szellemes illusztrációi díszítik. Kovács Magda: A csodagombóc című könyvének érdekes meséit Turcsán László illusztrálta. A csehből fordított gyermekkönyvek közül ki kell emelni Zdenék Miler rajzoló és Eduard Petiška író Volt egyszer egy vakond című, animációs filmsorozat révén is népszerűvé lett alkotását. Ha az egységes külalakjukkal is felfigyelte­tő Madách-könyvsorozatokat vesszük szem­ügyre, akkor már szükségszerűen áttérünk szemlélődésünkben, formairól a tartalmi szempontra, hiszen ezek a sorozatok a hazai magyar könyvkiadás egy-egy határozott irá­nyú és célú tartalmi egységét jelentik. Közülük az 1977-ben megindított és a csehszlovákiai magyar irodalom 60 éve alatt megjelentetett írások legjavát összegyűjteni hivatott. Csehszlovákiai Magyar írók nevű so­rozatban jelent meg a legtöbb könyv, például négy kötet az elmúlt évben: Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseinek gyűjteménye, valamint Neubauer Pál: A jóslat című, 1936-ból származó kiváló regénye és a Csa­ládi Krónika címen kiadott válogatás a cseh­szlovákiai magyar elbeszélők 1948—1979 között írt műveiből. Formás kicsi könyvekből áll a cseh és a szlovák irodalom különböző műfajú, kis ter­jedelmű remekeinek ismertetésére indított Kiskönyvtár sorozat. Tavalyi két könyvecské­je Karel Čapek és Vladislav Vančura írásait tartalmazza. Új sorozat a Főnix Füzetek. A főnix madár a megújuló élet jelképe a mitológiában; a nevét viselő sorozat a hazai magyar irodalom új hajtásainak, induló fiatal költőknek és íróknak publikálási fóruma. Üdvözölni kell korszerűen és tárgyszerűen megtervezett: az írás alapegységét, a betűt ízlésesen érvénye­sítő külalakja miatt is. A kiállításon a kiadó a sorozatnak első három kötetét mutatta be: két verseskötetet, Bettes Istvánét és Barak Lászlóét, valamint Cúth János elbeszélés­gyűjteményét. Kisebb tematikai egységeket képviseltek a Madách könyvtermésében az irodalmi tanul­mányok (Koncsol Lászlóé, Jaroslava Pašiako­­váé) és Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai, amelynek második vaskos kötetét láthattuk a kiállításon. A sorozatok könyvei mellett még sok egyedi kiadvány reprezentálja a csehszlová­kiai magyar irodalmat: hiszen a tavaly meg­jelentetett 55 magyar eredeti mű közül 29-et hazai szerzők írtak. A költők közül Dénes Györgynek, L Gály Olgának, Cselényi Lászlónak jelent meg verseskönyve, a próza­írók közül pedig Dávid Teréznek, Szabó Bélának, Gál Sándornak, Grendel Lajosnak láttak napvilágot újabb írásai. Viszonylag nagy volt az irodalommal foglalkozó szak­munkák és publicisztikai jellegű írások szá­ma. A már említetteken kívül ilyen Zalabai Zsigmond elméleti dolgozata, Tóth László írókkal folytatott interjúinak gyűjteménye vagy a Magyar irodalmi hagyományok szlo­vákiai lexikona. A szlovákból fordított könyvek között lát­hattuk az ismert Klára Jarunkovának, a kö­zépnemzedék több írójának (ffykischnek. Já­róénak, Johanidesnek, Šikulának) egy-egy prózai alkotását, a kiváló költő, Milan Rúfus esszéit, Vojtech Zamarovskýnak az egyipto­mi piramisokról szóló új ismeretterjesztő müvét. A mai cseh írók közül a kiadó többet a Hány színű a szivárvány című antológiában szólaltat meg magyarul. A többi csehből fordított mű változatos tematikát mutat, köz­tük van: az ismert sci-fi író, Ludovik Souček, újabb könyve, Norbert Frýd családregénye, Eduard Bass klasszikus veretű keretes elbe­szélése a cirkuszok világából, Ota Pavel kis­regénye, Miroslav Kapek humoros regénye. Végezetül meg kell említeni, hogy a Ma­dách 1 981. évi kiadói programjában a szép­­irodalmi és irodalommal foglalkozó műveken kívül egy-egy néprajzi (Martin-Takács: Má­­tyusföldi táncok), történelmi (Püspöki Nagy Péter: Boldogfa) és képzőművészeti (Lörincz Gyula: Ez a háború!) kiadvány is helyet kapott. FUKÁRI VALÉRIA 15

Next

/
Thumbnails
Contents