A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 14. szám
Hallottukolvastukláttuk Innen-onnan FILM Requiem Fábri Zoltán csodálatosan szép filmet készített. Aki ismeri Örkény István idevágó 11 oldalas novelláját, az bizonyára csodálkozik azon, hogy abból a történetből hogyan lehetett egész estét betöltő játékfilmet készíteni?... Nos, ez valóban nagy bravúr volt, s Fábri Zoltán egyénisége kellett hozzá, aki nagyon szép, hangulatos, eredeti képekben tudta kibontani, elmondani, végiggondolni a rövid cselekményt. A cselekmény az ötvenes években játszódik. Egy vezető beosztású embert elvisznek, börtönbe zárják, ahol cellatársának állandóan feleségéről, a nőről, az asszonyról, a társról, a barátról, a csodáról beszél-mesél... Ezt a csodát a pazar külsejű Frajt Edit személyesíti meg, s a hallgatót, a cellatársat — helyhiány miatt csak tömören: — kirobbanó tehetségű, kimagaslót alakító Gálffy László játssza. Aztán a cellatárs kiszabadul, majd felkeresi a nőt, akinek meséim kell. S miközben mesél, elmélkedik, emlékezik különös képek sorjáznak a vásznon, emlékek, emberek, csókok, ölelések, a női test harmonikus szépsége aprólékos részleteiben, — s mikor a néző már feledné a kort, a kor átkait, amelynek a főhősök szenvedő alanyai, újra elővillan egy-egy cellakép, egy-egy kegyetlen kijelentés ... Fábri Zoltán lírát csinált a drámából úgy, hogy az embernek egyszerre támad sírni és káromkodni kedve: megmozgatják a képsorok az érzelmet és a tudatot. Hatnak, mert kimunkáltak, hatásosak. Elvonul előttünk egy nö és elvonul előttünk egy letűnt kor. A nőre szívesen visszaemlékezünk, a korra kényszeredetten.-zolczer-FOLYÓIRAT Gondolatok a könyvtárban? Tán két éve kezdhette el Nádor Tamás az Új írásban interjúsorozatát „Ember és könyve'’ címen. Művészeket, tudósokat, közéleti embereket faggat — még ha nem is fogalmazza meg így, szó szerint —, hogy választ kapjon a kérdésekre: mit jelent a ma emberének a könyv; van-e jövője (a telekommunikációs eszközökkel vívott harcban), s egyáltalán: „ment-e a könyvek által a világ elébb?" Különféle vallomások, vélemények születnek e beszélgetések alatt, s úgy tűnik, hogy míg kezdetben az ember — könyv relációból az utóbbi, ill. a kettő egymáshoz való viszonya kapta a fö hangsúlyt; később lassan-lassan — szinte azt mondhatnám —, öncélúvá lettek e „nyilatkozatok". Mindenki mondja ugyanis a magáét: gyerekkoráról, müvészszé-, tudóssá-válásáról... Ahelyett, hogy olvasóvá-válásáról beszélne! Lehet, hogy a kérdező (is) ludas a dologban. Már Zolnay Lászlónál ( 1981-6) fölvillantja tudniillik az ásatásnak, mint bizonyos fajta, a föld-olvasókönyvben való olvasásnak a hasonlatát. Ez aztán nagyon megtetszhetett neki, mert László Gyulánál (1982-2) is ezt boncolgatja a legrészletesebben, s maga A Régi magyar mesterségek és a Régi magyar mulatságok után Bogdán István új kismonográfia-szerű kötete is megjelent a Magvető Kiadónál. A szerző művelődés- és tudománytörténetünk értékes adataival ismerteti meg a mai olvasót; régi korokat és régi embereket mutat be úgy, hogy a múltban mindig „a jövőbe mutató újat fedezi föl". Könyve széleskörű érdeklődésre tarthat számot, hisz az író „csaknem egy évezred történelmét kalandozza be"; a művészet, a tudomány és a technika világát érintve az ismereteket irodalmi igénnyel dolgozza fel, népszerűsítő formába adja az olvasó kezébe. Mivel is találkozhatunk hát ebben a kötetben? Megismerkedhetünk a végvári vitézek életével, a törökverö hősök tetteivel, az egykori Íródeákok munkájával stb. De olvashatunk itt oklevélírásunk kezdeteiről, a különleges kiváltságokkal felruházott királyi hajósokról, a XVII. századi virágtáblás kertekről és Lippai János Posoni kert c. munkájáról meg a középkori gyógyításokról is. Bogdán István külön fejezetben állít emléket Thury Györgynek, a Felvidékről származó nagy törökverőnek, aki a sok-sok vérontás ellenére „sem durvult el", mert „vitézeiben, a jobbágyokban is meglátta az embert". Ugyancsak megemlékezik a szerző Tfnódi Lantos Sebestyénről, aki a „vallási, katonai,, politikai vetélkedések zűrzavarában" is a nemzeti erők összefogását sürgette, aki igazi „riporter" is volt, mert mindig a valóságot, az igazságot közölte. És rajtuk kívül még soksok kiváló személyiségről is szó esik a kötetben. Olyanokról, akiknek nevét az átlagolvasó előtt már-már sűrű homály fedi. Mégis érdemes megismerkednünk velük, mert nemcsak tudásukkal alkottak nagyot, de életükkel is követendő például szolgálhatnak. Kik is ők tulajdonképpen? Többek közt Mikoviny Sámuel, az „országmutató mappák mestere"; Széchenyi előfutára, Pethe Ferenc, a „nemzet mindenese"; a tipográfus Károlyi István; Debreczeni Márton, a magyar bányászat egyik úttörője; Rock István gépgyáros; Zsolnay Vilmos, az „agyag atyamestere" stb. Olyan egyéniségek ők, akik nélkül jóval szegényebb lett volna nemcsak a magyar, hanem az európai kultúra és a tudomány. Bogdán István nagy érdeme, hogy a pontos adatokon és tényeken kívül nagyszerűen érzékelteti a szóbanforgó személyek emberségét, humánus törekvéseit is. Csáky Károly Franciaországban régóta folyik a nemes verseny, melyik bor különb: a sötét bíborvörös, zamatos burgundi vagy a még haragosabb színű, fanyar, kevésbé savanykás bordeaux-i? A több mint másfélszáz éves Gruse cég ezért a minap a Bordeaux-i Nemzetközi Vásáron ezzel a szuperüveggel rukkolt elő. Több mint huszonöt liter finom „hazai" vörös bor fér bele. Méltán vívta ki a Mega nevet, ami milliószorost jelent. A következőkben a burgundiakon a sor, hogy „bizonyítsanak". Ha győzni akarnak, ezt már csak a Giga flaskával tehetik, amelynek jelentése — milliárdszoros . . . A japán Suzuki autógyár bemutatta egyszemélyes, városi közlekedésre tervezett kocsiját. Az 50 köbcentiméteres mopedmotorral, óránként ötven kilométeres sebességgel közlekedő jármű száz kilométeren mindössze két liter benzint fogyaszt. Mozart-lázban él a világ. Életéről, muzsikájáról soha annyi színdarab, film, nem készült mint mostanában a színházakban, a filmstúdiókban. Elkészült és rövidesen a tévénézők elé kerül az az ötrészes filmsorozat, amelyet francia—nyugatnémet produkcióban forgattak az elmúlt évben. Jean-Frangois Dichamp alakítja az ötéves zeneszerző szerepét. a valódi könyv — bizony amolyan statisztaszerepbe szorul. Nem azt nehezményezem én, hogy beszélgetéseiben nem „könyvmolyokat" mutat be, hiszen az, hogy ki milyen mennyiségben olvas, önmagában még semmit nem jelent. Egyesek két-három irodalmi alkotásból több bölcsességet szűrnek le, mint mások egész könyvtárak behabzsolásával. Mert a belőle leszűrhető (leszűrendő!) Gondolat, s nem maga a könyv a lényeges! Montaigne-röl mondják, hogy nem volt olyan könyv, amely egy óra hosszánál huzamosabb ideig olvastatni tudta volna magát vele. Lépten-nyomon elkalandozott (gondolkodott!), benyomásait papírra vetette, s ezzel műfajt teremtett: az esszét. Olvasni tehát tudni kell. S itt nem arra az — első elemiben elsajátítható — olvasni-tudásra gondolok, ami korunkban már általában az emberek sajátja, hanem valami többre! Mert az olvasás — művészet. S ennek a művészetnek a bemutatását hiányolom Nádor Tamás riportjainak nagy részéből. Liszka József Kodály nagyzenekari művei A világ az idén ünnepli a XX. századi magyar zene Bartókkal egyenrangú nagy géniusza, Kodály Zoltán születésének centenáriumát. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a közelgő jubileumi évforduló „első fecskéjeként" már az elmúlt év őszén a Hungaroton Hanglemez Hetek egyik nagysikerű kiadványaként jelentette meg azt a Kodály-lemezt, amely a világhírű magyar zeneszerző nagyzenekari művei közül tartalmaz hármat. Az A-oldal a „Fölszállott a páva" című nagyzenekari variáció-sorozatot tartalmazza. Ez a Kodály-mű a magyar népzene legősibb rétegeiből meríti témáját. A mű alapja az ismert négysoros ereszkedő jellegű kvintváltó szerkezetű pentaton dallam. A bevezetésből, 1 6 variációból és a fináléból álló kompozíció ékes bizonyítéka Kodály gazdag invenciójának és a népzene iránti elkötelezettségének. A B lemezoldal két további nagyzenekari müvet tartalmaz: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara számára írt „Galántai táncokat" és a XVII. századi Erdélyt, annak hangulatvilágát idéző „Marosszéki táncokat". A „Marosszéki táncok" anyagát Kodály erdélyi népdalgyűjtéséből merítette. 1927- ben készítette el a mű zongoráváltozatát és csak három évvel később született meg a nagyzenekari változat. Formáját tekintve ez a Kodály-mű kisrondó három közjátékkal és kódéval. Ez a rendkívül imponáló arányérzékkel felépített derűs karakterű, telthangzású mű Kodály egyik világszerte ismert és talán legtöbbször játszott nagyzenekari műve, ugyanúgy, mint a lemez másik két darabja, a „Fölszállott a páva” és a „Galántai táncok". A három Kodály-mű az új Hungaroton-lemezen a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának kitűnő előadásában csendül fel. A zenekar, mely a Kodály-müvek egyik legjobb tolmácsolója, ezúttal is kiválóan domborítja ki a három nagyzenekari mű sajátosan magyar és egyetemesen emberi hangvételét, ami a kitűnő zenészeken kívül a világhírű magyar karmester. Lehel György érdeme is. A kitűnő, színvonalas új felvétel kétségtelenül méltó nyitánya a Kodály-évnek, melynek során további Kodály-müvek jubileumi kiadására is sor kerül. Sági Tóth Tibor Régi magyar históriák (Bogdán István új könyvéről) HANGLEMEZ KÖNYV 8
