A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 14. szám

Következő számunk tartalmából:

Miklósi Péter:

Dr. SZÁMÍTÓGÉP

Fister Magda:

HÚSVÉTI HANGULATOK

Bodnár Béla:

NÉPNEVELÉS,

NÉPMŰVELÉS

Zolczer János: TANYASI EMBEREK

Sági Tóth Tibor: A MŰFORDÍTÁS GYAKORLATA

P. Haško:

NEM AKARUNK HÁBORÚT!

Ozogány Ernő: ÚJDONSÁGOK A HIFI TECHNIKÁBAN

Címlapunkon J. Sámel, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon : 332-865. Megjelenik az Obr zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 814 59 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46.

Cingel László a kapcsolóasztalnál

A

nyers

beton

tiszta

illata

Tizenöt évvel ezelőtt kezdték építeni Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) a prievid ■ zai Bányaelemgyártó Vállalat koši üzemének panelgyárát. A következő év augusztusában megszilárdultak az első itt készült támlécek, ipari munkás lett a falu száz dolgozni akaró embere.

— Hogyan alakult, hogyan formálódott a törzsgárda? — kérdezem Papp Gizellától, a szakszervezeti üzemi bizottság elnökétől.

— Az első „fecskék" közül sokan maradtak, de több évig tartott, míg kialakult a mostani összetartó, kiegyensúlyozott munkát végző kollektíva.

— Bár dolgozóink többsége férfi, — mondja Miroslav Krist üzemgazdász —, én mégis a nőket dicsérném meg. Ők azok, akikre a leginkább számítani lehet. Derék asszonyok a mieink. A gyermeknevelés, a háztartás, a kerti munka mellett felveszik a versenyt a férfiakkal az üzemben. Ez meglátszik a teljesítményükön s persze a keresetükön is. A derék jelzőt nemcsak a munkában elért eredményeikre értem, hanem testalkatukra is. Ha viccelődöm velük, mindig azt mondom, nem szeretnék egyiküktől sem pofont kapni.

— Főleg a gyártás kezdetekor — folytatja Pappné — manuális munkát végeztek, mind az asszonyok, mind a férfiak. Megedződtek. Kitartásáért, helytállásáért, nődolgozóink többsége kitüntető elismerésben részesült, megkapta a vállalat példás dolgozója cím harmadik, második illetve első fokozatát. Ez utóbbit Molnár Irma, aki egyik legrégibb dolgozója üzemünknek, most április elsején megy nyugdíjba. A kitüntetéseket a bányásznap és a nőnap alkalmából szoktuk átadni. A jó szokásról ezidén sem feledkezünk meg. Vörös Ilona és Džambazovič Zsuzsanna a példás dolgozó kitüntetés második, Horváth Janka a harmadik fokozatát kapja.

Vörös Ilonát, a műszak végén, az öltözőben találtam. Munkatársával, Libái Gizellával éppen az esti brigádtalálkozóról beszélgettek. A VLA 2-es gépnél dolgoznak, ők formálják megfelelő alakúra a támlécekhez szükséges acélbetétet.

— Mennyire szereti a munkahelyét? — kérdezem Ilonától.

— Csak úgy, ahogy a munkát szeretni lehet. Ez ilyen, igaz nehéz, de meg lehet szokni, ha muszáj. Itt helyben nincs más választás. A legnagyobb előnye ennek a munkahelynek, hogy itt van a községben.

Gál István

Munkatársnőjétől a kereset iránt érdeklődöm.

— A kereset teljesítmény szerint alakul. Ha száz százalékra teljesítjük a tervet, 2300—2500 korona a bruttó fizetésünk. Ugyanannyi, mint a férfiaké, de dolgozni kell keményen. Reggel hatkor kelünk.

— Hogy szokták ezt meg a gyerekek?

— Önállósodtak. Csak az vállalhatott ilyen munkát, akinek a gyermeke vagy már olyan nagy, hogy egyedül is elkészül reggelente, vagy akadt a családban, akire rábízza, mert az óvoda csak fél hétkor nyit.

— Látom kitűnő hangulatban készülnek az estre, mit várnak ettől a naptól, milyennek szeretnék?

— Szeretnénk magunkat legalább olyan jól érezni, mint az elmúlt héten a másik brigádtalálkozó résztvevői. Szórakozunk is, de a munkahelyi problémákat is megbeszéljük. Jobban megismerjük egymást.

— Tagja-e valamelyik szocialista brigádnak?

— Igen — feleli Gizella —, Cingel László volt a brigádvezetöm, amikor még leszedő voltam a gépnél. Most egy kicsit távolabb dolgozom.

Cingel Lászlót a diszpécserpult mellett találjuk. Munkatársa, Horváth Péter a támlécek acélfonadékát helyezi a présbe. Bugris Imre gépész az „olajozott" munkára ügyel.

— Nemrég készült el ez a csarnok — mondja Cingel László az ezüstjelvényes brigád vezetője —, így most sokkal jobb körülmények között dolgozunk.

— S milyen a nyersanyag, nincs vele probléma?

— A nyersanyag kitűnő, jól megy a munka, de a homokot nem tudjuk adagolni, hideg van kint, s megfagy.

Cingel László három évvel ezelőtt a szocialista munkaversenyben elért eredményekért kormánykitüntetést kapott. Hogy jól dolgozik ez a nem nagy, mindössze 120 embert foglalkoztató épületelem-gyár, azt mi sem bizonyítja ékesebben, mint azok a magas kitüntetések, amelyeket dolgozói kaptak. Szabó Sándor, Farkas Péter és Pálfy Zoltán a Szövetségi Kohászati és Nehézgépipari Minisztérium példás dolgozója cím büszke tulajdonosa.

Pálfy Zoltán aranyjelvényes szocialista brigádja a karbantartó részleg munkásait tömöríti. Csoportvezetőjük Győri Dénes. Tőle kérdem:

2