A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-27 / 13. szám
Párták illetve egymás alá kötötték rá a rozmaringágra, teljes hosszában. A szalagot váltakozó színben kötötték fel, az utolsó kettő pedig pecsétes hajkötő volt. A fejet körbefogó ágra „pártuskát" tettek. Ez nem más, mint 3 m hosszú és egy ujjnyi széles piros szalagból cikk-cakk alakban összerakott szalagkoszorú. Amikor ezek a szalagok rákerültek a rozmaringra, az ág három végét összefogták a tarkón és a haj alatt megkötötték. A haj végébe és a fejkötőre is került „kulicskára" kötött pecsétes hajkötő. Meg kell jegyezni, hogy a szalagok maslira kötött szárait úgy igazították el a fejen, hogy az egész fejet befedje, le egészen a fülig. Ezek a szalagvégek szabadon lógtak, úgyhogy mozgás közben lebegtek a fejen. A rozmaringágat aranyporozták. A szalagdíszes párta elé került a vásárolt koszorú. Régebben viaszkoszorú, később gyöngyvirágkoszorú volt divatban. A koszorút a homlok fölé helyezték, úgyhogy csak nagyon kevés haj maradt j szabadon. A párta elhagyása után, amikor „slájert" viselt a meny- J asszony, a párta maradványa még érvényre jutott a fátyol j alatt. Ugyanis színes szalagokkal díszítették fel a meny- j asszony fejét. Ott tarkáilott a sok színes szalag az I átlátszó fátyol alatt. Ez addig volt így szokásban, míg az j új menyecske kontyot viselt, mert konty alá valóhoz | kellett a piros, illetve rózsaszínű szalag. JÓKAI MÁRIA ! A pártára valót Lédecen (Ladice) már jóval az esküvő előtt megvásárolták. A kellékeket (gyöngyvirágkoszorút, a ropogós hajkötöket, szalagokat) és a pecsétes hajkötöt — a szegényebb családok másoktól kölcsönözték, ez aztán általános szokás lett, amikor már nem lehetett kapni ezeket az üzletekben. A szalagokat igyekezett mindenki beszerezni, mert a menyecske esküvő után is felhasználta, konty alá valóként viselte őket. A koszorút pedig a lányok esküvő előtt is viselték körmenetek, jeles ünnepek alkalmával. Az itt felsoroltakból készült Lédecen a párta. A menyasszonyi párta alá a hajat másképpen fésülték, mint egyébként ünnepnapon a nagylányok. Ilyenkor nem kontyocskát formáltak a tarkóra. A hajat hátrafésülték és hátul a tarkón egy ágba azaz „brekocsba" fonták. Akinek kevés volt a haja, „vendéget" fontak bele, hogy minél dúsabbnak látszódjék. Az így fésült frizurára került rá a pártát alkotó többféle kellék. A párta Lédecen T betű formájú. Ezt úgy kapják meg, hogy két erős és szép rozmaringágat összekötnek. A T függőleges szára olyan hosszú, hogy középen homloktól egész a tarkóig terjed. A vízszintes ág pedig körbeéri a fejet. A rozmaringágat a fejtetőn díszítették fel a szalagokkal. A szalagok színe paprikapiros, vagy parasztrózsaszín (ciklámen) volt, s ugyanezekben a színárnyalatokban választottak pecsétes hajkötőket is. A rozmaring hosszúságától (a fej nagyságától) függött, hogy mennyi szalag kellett hozzá. Leggyakrabban 8—10, 1 m hosszúságú szalagot használtak fel. Külön-külön minden szalagból ún. „kulicskát”, azaz maslit formáltak, s ezeket egymás után.
