A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 2. szám
A Csemadoh életéből Füleken (Fiľakovo) már a felszabadulás előtt is az amatőr színjátszás volt az egyik legelterjedtebb 'kulturális tevékenység, 1948 februárja után pedig ez lett a tevékenységünk alapja, első forrása az újraindulásnál. Kezdetben műsoros esteket, egyfelvonásos színdarabokat, esztrádmüsorokat adtunk, majd fokozatosan áttértünk hánomfefvonásos színdarabok betanulására. Az eltelt 32 év alatt szinte majd minden évben jelentkeztünk új színdarabbal. Nehéz volna mind felsorolni, de a legnagyobb sikert elértek közül megemlítek néhányat: Lúdas Matyi. Üzenet az élőknek, Dankó Pista, Gül Baba, Luxemburg grófja. Ármány és szerelem, A Gedeon ház. Szabadság és szerelem. Fehér kór. E darabok közül többet fel is újítottunk. Ebben az időben Ludányi László, Tóth Sándor, Kómár Tibor EREDMÉNYEK ÉS GONDOK Szloszjár Pál, Gyuris József és még sokan mások segítettek — képletesen szólva — Thalia szekerét tolni. A szervezésben élen járt Szloszjár Pál. nemcsak mint rendező, hanem mint sok színdarab szereplője egészen 1980-ig. Ettől az időtől kezdve az idősebbek oldalán egy fiatal népes csoport jött össze, akik betanulták Mázik István rendező és helyettese. Mokány Bella rendezésében a Lúdas Matyi zenés változatát. A darabbal nemcsak városunkban, dea környékbeli városokban és községekben, Komáromban a Jókai-napokon is felléptek, mindenütt nagy sikerrel. Külön örömet jelentett számunkra, hogy több tehetséges fiatal tűnt fel a színdarabban, akikre a jövőben számítani lehet. Színjátszóink 1967 óta hét alkalommal jutottak el a komáromi Jókai-napokra. ahol mindig nagy sikerrel szerepeltek. Dicséret illeti a zenekart és vezetőit is, az ötvenes években Kuloványi Lajos volt a karmester, azóta pedig Csaba Miklós áll a zenekar élén. Jelenleg új színdarabnak. Gyárfás Miklós: Kényszerleszállás című bohózatának. a betanulása folyik Mázik István rendező irányításával. Ha valamelyik csoportunkat dicsérni lehet, akkor ez az 55 tagú férfi Munkásdalárda. Az énekkarra nemcsak a helyi szervezet, hanem a járási és más felettes szervek is büszkék. Az 1920-ban alakult Magyar Daloskor kezdetben 25—30 taggal dolgozott, majd a harmincas években zenekarral is kiegészült. A kórus a felszabadulás után alakult újjá, _ majd a helyi szervezet megalakulása után ehhez kapcsolódott mint Munkásdalárda. El-'; nőké a megalakulása óta Zupkó László volt, s ' Kuloványi Lajos után Sörös Zsuzsa lett a karnagy. A kórus vezetője jelenleg Fehér Zoltán, karnagya pedig Csaba Miklós. Az énekkar tevékenysége kezdetben főleg az' Vallomás lobogassal A Munkásdalárda. Az első sorban középen Csiba Miklós karnagy ünnepélyeken és más rendezvényeken adott műsorra korlátozódott. Az 1970-es évektől azonban a hetente tartott rendszeres próbák meghozták a magasabb eredményeket is. A létszám 50 körül mozgott, később 55-re emelkedett. Kórusunk ettől az időtől kezdve már nemcsak a helyi és járási rendezvényeken, ünnepélyeken vett részt, hanem körzeti és országos rendezvényeken is. így a Munkásdalárdák Fesztiváljain, a Forradalmi Dalok Fesztiváljain s a galántai Kodály-napokon. Ezenkívül több alkalommal vendégszerepeit magyarországi rendezvényeken. A Munkásdalárdát — eredményes munkásságának elismeréseképpen — 1979-ben. a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulója alkalmából — a járási szervek Timrava-emlékéremmel tüntették ki. 1980-ban ünnepelte az énekkar megalakulásának 60. évfordulóját, ebből az alkalomból az énekkar a CSEMADOK Központi Bizottságától és a Járási Művelődési Központtól kapott kitüntetést. A párt és állami szervek helyi és járási képviselői mindkét alkalommal több énekkari tagot is kitüntettek. A felszabadulás előtt csak alkalmi amatőr néptánccsoportok működtek városunkban. Helyi szervezetünk az ötvenes évek után hozta létre az első állandó jellegű dal- és táncegyüttest. A főleg fiatalokból álló csoport fellépett a helyi ünnepélyeken, rendezvényeken és a szervezet akcióin. Ebben az időszakban már az iskolákban is kezdtek működni tánccsoportok, és így felvetődött a gondolat, hogy a felnőtt tánccsoport munkáját magasabb szintre kell emelni. A kezdeti nehézségek után 1958-ban megoldódtak a szervezési problémák, és 1963-ban Reiman Károly titkár és Takács János koreográfus irányításával megalakult a Palóc népi együttes. A nagy lelkesedés és akarat eredményeképpen rövidesen az élvonalba került, úgyhogy a felettes szervek és a CSEMADOK Központi Bizottsága is felfigyeltek rá. Az élvonalbeli együttesekhez való felzárkózással azonban az anyagi gondok is megnövekedtek. (A zenekísérettel, az újabb felszerelések, ruhák, csizmák beszerzésével kapcsolatos kiadások stb.). Közben a tánccsoport tagjainak nagyobb része kivált, egy része főiskolára került, többen megnősültek, férjhez mentek és így megkezdődött a csoport szétesése. Néhány évi kihagyás után a régi együttes romjain megalakult a Barkó tánccsoport s Márkus Zsuzsa és Gulyás Imre irányításával újra sikerült felzárkózniuk az élvonalhoz. Több ízben felléptek Zselizen, Gombaszögön és más országos és járási rendezvényeken, de a zenekari kíséret itt is felemésztette a bevételeket. Azonkívül — megfelelő vezetés hiányában — a fegyelemmel is bajok voltak. Nem tudtunk lépést tartani az igényekkel és így fokozatosan ez a tánccsoportunk is megszűnt. Volt táncosaink az iskolákban is próbáltak új csoportokat szervezni. Kezdetben sikerrel, de később ez a láng ott is kialudt. Szervezetünk mindig szem előtt tartotta az emberekkel való szoros kapcsolatok fontosságát, igyekezett közöttük terjeszteni és népszerűsíteni a párt művelődéspolitikáját, a CSEMADOK közgyűléseinek, járási konferenciáinak és az SZSZK Kulturális Minisztériumának határozatait helyi viszonyokra lebontva az azokban meghatározott feladatokat. Tudatosítjuk, hogy a népművelés milyen nagy szerepet játszik a CSEMADOK tevékenységében. Igyekeztünk minden évben megvalósítani a tervezett előadásokat, kisebb-nagyobb sikerrel. Évről évre szervezünk író-olvasó találkozókat, a legtöbbször az iskolákkal közösen. Az irodalom népszerűsítésének egyik hatékony formája az irodalmi színpadi munka. Az első lépéseket e téren 1973-ban tettük meg, amikor megalakult irodalmi színpadunk Farkas Katalin vezetésével. A csoport kezdetben 6-tagú volt, létszáma később 18-ra emelkedett. A lelkes gárda több érdekes összeállítást tanult be. és 19 alkalommal adta elő ezeket leginkább vidéken. Füleken még nem sikerült megkedvelteim ezt a műfajt, annak ellenére, hogy a csoport már eljutott Komáromba az országos döntőbe és Bratislavába is meghívást kapott. A csoport vezetője. Farkas Katalin Losoncon tanított, de ha fáradtan is jött haza, volt még ereje a próbákra. Mióta azonban igazgatóhelyettes lett, munkája megkétszereződött az iskolában, és így nem tudta tovább vállalni a csoport vezetését. A vers- és prózamondók évenként megrendezésre kerülő versenyében mindig van, aki Füleket képviseli. Legutóbb Kerekesné Csaba Blanka vett részt az országos versenyen. A különféle vetélkedőkön, versenyeken majd mindig sikerült jó eredményeket elérnünk. A népdalénekesek versenyének országos döntőjében egyszer Sirakiné Kovács Veronika és kétszer Szvorák Katalin szerezte meg az első helyet. Az utóbbi tavaly a Röpülj páva Budapesten megrendezett döntőjében is elnyerte az első dijat. A hazai magyar táncdalénekesek Melódia versenyében is mindig szép eredményeket értünk el. A legutóbbin Oláh Erika, Holek Zsuzsa és Danyi Irén szerepeltek a legjobban. Az utóbbi időben nagysikerű Radnóti-estet, valamint Ágoston Tibor rendezésében 12 énekessel Dankó-estet szerveztünk Füleken s a műsorral városunkban és több más községben is szerepeltünk. Szervezetünk munkáját, a felettes szervek is elismerik, anyagi támogatásban részesítik. De azért olyasmi is van, ami hátráltatja tevékenységünket: az első, majd a második székházunkat is lebontották, így már hosszú évek óta nehéz lehetőséget találnunk arra, hogy a szervezet több mint 600 tagjának otthont biztosítsunk, ahol igazi klubéletet lehetne élni, ahol a tagságot nap mint nap össze lehetne hozni. Igaz, a zománcgyár üzemi klubjának vezetősége Szikor Istvánnal az élen. minden akciónkhoz helyet biztosít, az énekkart, a színjátszó csoportot közösen tartjuk fenn. Sajnos, mindennap az üzemi klubban sem tudnak helyiséget biztosítani a számunkra, mert a gyárnak és más szervezeteknek is vannak rendezvényei. Reméljük, hogy ha a városi kultúrház tatarozása befejeződik, ez a kérdés is megoldódik. KÓMÁR TIBOR, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke