A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-13 / 11. szám
Párták Az ötvenes évek elejéig Gimesen (Jelenec) a menyasszony pártában esküdött. A hagyományos öltözethez a párta illett. Maga a menyasszonyi öltözet is jelképes volt: három ing, három (ruha) kötény, két pruszlik, s hozzá a párta. Voltak esetek, amikor a helyi szokás íratlan törvénye tiltotta a párta viselését az esküvőn, (leányanya vagy már nem szűz lány esetében). Csak egyszer viselhette a pártát Gimesen is a menyasszony, az esküvője napján. A párta nem kimondottan egyetlen viseleti darabra vonatkozik. A párta alatt értjük magát a pártát, amelyet szalagból alakítottak ki, a vásárolt „rozmaringkoszorú", s ide tartoztak a „szarvak, a „kóbász" és a „szitka", valamint a „lánnás rozmaring". A párta általában 150—175 cm hosszú. 8 cm (négyujjnyi) széles 15 darab szalagból (hajkötőből) készült. A szalagok színe a harmincas évekig a paprikapiros, a zöld, a szilvakék és a „parasztrózsaszín" (ma inkább ciklámenszínt mondanánk). Minőségére nézve ún. ropogós volt; ma ezt a fajta szalagot már nem gyártják. A negyvenes évektől, amikor a menyasszonyok már fehér ruhában esküdtek, a szalagokat is világosabb színben választották. Az előbb említett színek mellett megtalálhatók voltak a halványkék, a halványrózsaszín és a fehér. A minőség is megváltozott, az ún. „habos" szalagok voltak divatban, mert ilyeneket lehetett kapni. így a párta alakja is megváltozott. Gimesen a pártát már jó előre elkészítették. Mindig akadt a rokonságban vagy a közeli ismerősök között valaki, aki különös ízléssel, szakértelemmel rendelkezett. A színes szalagokat váltakozva egymásra rakták, s amikor a kívánt mennyiség együtt volt, akkor a kezdésnél — az egyik végén — a szalagokat kettéhajtva összefogták és a lemért 150 cm hosszú szalagot öt egyenlő részre osztva hajtogatták össze, majd középen pántlikával jó erősen megkötötték. Az így összekötött szalagok ötágú csillag formát alkotnak. Ezután minden ágából egyenként kiszedték a szalagokat, miáltal az ötágú forma magasságban is megnőtt, így szép virágformát adott. Ugyanilyen ötágú csillagot alakítottak ki valamivel kevesebb és keskenyebb szalagokból. Ezt a kisebb formát az előzőre erősítették. Majd a tetejébe kb. 15 cm rozmaringágat tettek, s ezt ezüstös rezgőkkel, ún. „lánnákkal" díszítették fel. A rozmaringos pártát a következőképpen készítik. 3—4 méter hosszú egyujjnyi (2 cm) széles rózsaszínű vagy piros szalagot úgy hajtogatnak, hogy az cikkcakkos formát alkosson, a fej körvonala mentén. Ennek a szalagkoszorúnak a közepébe tűzik bele a hosszú rozmaringágat, hogy a fejet körülérje. A „szarvak" vagy „csónak". Ez 3 db, 75 cm hosszú, 8 cm széles szalagból készül oly módon, mint a párta, csak két ága van. A szarvat a tarkónál erősítik a hajfonathoz, a végei pedig a fülig érnek, itt a szalagok sarkát egymáshoz tűzik. Mielőtt a párta felkerült a fejre, a menyasszony frizuráját is megfelelő módon el kellett készíteni, haját befonni, megfésülni. Elöl középen választékot csináltak, simán oldalra fésülve a hajat. A húszas évek közepéig a simára fésült hajat mindkét oldalon „kipapozták", „kicsipkézték". A jól bevizesített és leszappanozott hajból 4—5 hullámot formáltak ki a két oldalon. A harmincas évektől kezdve ez elmaradt. Hátul a hajat a tarkónál kezdve egy ágba fonták. Hogy jó keményen álljon, ún. „kóbászt" fontak bele. A kóbász 3 db ujjnyi vastagságú piros kitömött rongy, olyan hosszú, mint a haj, ezzel sürítették és erősítették a hajfonatot. A fejtetőn a haj alá szúrtak egy 10 cm hosszú vastag libatoll-szárat. melynek mindkét vége a hajból kiállt, ezekre erősítették a pártából kilógó pántlikával jó szorosan a pártát, s ennek öt alsó szalagcsücskét letűzték a hajhoz. Ezután kötötték fel a koszorút. Korábban viaszkoszorú volt, majd a későbbi időben gyöngykoszorút használtak. A homlokra került a rozmaringkoszorú, úgy, hogy egy kicsit a haj is kilátszott. A tarkón kötötték meg a szarvakat, majd a kóbász végére került a szitka, amely olyan volt, mint a párta kicsinyített mása, három szalagból fonva. A menyasszony öltöztetése több órát vett igénybe. A pártát akkor rakták a.fejére, amikor már teljesen díszben állt. Ilyenkor már a búcsúztatás és a búcsúzás is elkezdődött. JÓKAI MÁRIA
