A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-27 / 9. szám
Tárgyak és történelem Palást (Plášťovce) palóc község a lévai járás keleti csücskében, a magyar— szlovák nyelvhatáron, a Korpona patak mellett fekszik. Hagyományőrző település; lakói valamikor csaknem kizárólag földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A századforduló táján a községnek több fogadott pásztora is volt. A hatvanas években néhány lelkes CSEMADOK-tag — Pásztor József, Kiss István, Oroszlányi József és Gál János — kezdeményezésére széleskörű néprajzi gyűjtés kezdődött a faluban. A munkába szinte az egész lakosság bekapcsolódott, aminek eredményeként több száz egykori használati tárgy gyűlt össze. Az értékes gyűjteményt 1970- ben a volt Palásthy-kastélyban helyezték el. Sajnos, 1975-ben a régi tárgyak kiszorultak a kastélyból, s azóta egészségtelen helyen zsúfolódnak — kitéve az enyészetnek. A még meglevő anyagból 1980-ban az ipolysági Honti Közművelődési Klub rendezett időszaki kiállítást. A gyűjteményben gazdag anyaggal szerepelnek a kenderfeldolgozás eszközei. A szövőszék kivételével a régi munkafolyamat valamennyi kelléke megtalálható itt. A primitív virágmotívumokkal és a különféle geometrikai alakzatokkal díszített kétszárnyas guzsalyokon kívül van a gyűjteményben szárnyas talpas guzsaly és székguzsaly is. A környező falvakból ezek szinte már teljesen hiányoznak. A rokkák közül a kecskerokka, a motollák közül pedig a percentös motolla érdemel figyelmet. Az egyéb háztartási eszközök között megtalálható például a fasajtál (zsejtár), a mericske, a kisvéka, különféle mozsarak, a köpölö, a krumplinyomó, a színvonólapát s a kemence tisztítására szolgált pemete. A mezőgazdasági munkaeszközök közül is többet láthatunk a gyűjteményben. A háromágú görbe fagereblyét egyebek között a gabona nyomtatásánál is használták. Ezzel szedték ki a szalmát a gabonaszemek közül. A kombinált faekével még a harmincas években is szántottak errefelé. Az ekének azonban már csak a gerendője meg a szarva készült fából. A munkaeszközök nagy részét helyben készítették. A fafaragáshoz többek közt jól értett Matyis Gyula és Gyenes Pál, füzfakasokat pedig Gál István is készített. Az első világháború táján fafaragó- és kosárfonó tanfolyamokat is szerveztek a faluban. A pásztoremberek — Gazdag János, Melisek Ferenc, Fritz Mátyás — hagyatékából ivócsahakokat, pásztorbotokat, kanásztülköket, emléktárgyakat, egy pásztortarisznyát és egy falkulacsot sikerült menteni. A görcsösbotokat annak idején som- és vadkörtefából készítették. Tavasszal „faragták be" az élő fát, majd egy év után kivágták és megmunkálták. Régen több duda is volt a faluban. Legtovább Szikora János pásztorember őrizte maga készítette hangszerét. Kár, hogy ezt nem tudták megmenteni Paláston! A cserépedényeket régen bakabányai és gömöri fazekasoktól vásárolták. Bakabányáról még a harmincas-negyvenes években is jártak fazekasok a faluba. Hosszú szekereken hozták termékeiket, értük cserébe egyszer vagy kétszer kellett a vásárlónak megtölteni őket búzával. Közkedvelt volt a négylyukó bugygóskorsó, de találunk itt drótozott korsókat, cseréptálakat, siranyakat és ételhordó fazekakat is. A legnagyobb agyagedény a kb. 20—25 literes lagzisfazék, amelyet kétágú villával tettek a kemencébe. Ilyen edény csak néhány háznál van. A festett porcelántányérok főleg Apátfalváról és Hollóházáról kerültek Palástra. A népviseleti ruhadarabokból isjónéhányat sikerült begyűjteni. Vannak például a gyűjteményben dudlos ingek, ördöglakatos lajbik, tarajos fékötök, háromcsücskő menyecskekendök, lyukas- és laposhímzéssel varrott férfiingek, posztónadrágok stb. A palóc viseletcsoportba tartozó ruházat alapanyaga hosszú időn át a házilag előállított kendervászon volt. Van a palásti gyűjteményben egy cifraszür, amely Saliga Istváné volt. Bizonyára a század elején vásárolhatta Ipolyságon valamelyik ottani mestertől. Egyébként Paláston a cifraszürt a pásztorokon kívül a jobbmódú gazdák is hordták, főként akkor, ha vásárba mentek. CSÁKY KÁROLY
