A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-27 / 9. szám
Tudomány-technika METEORKRÁTEREK ÉS ASZTROBLÉMÁK Derült éjszakákon gyakran láthatunk meteort, népiesen hullócsillagot. Úgy látszik, mintha a ragyogó csillagok egyike leválna az égboltról, s végigszáguldva a csillagok között mielőtt földet érne, elenyészne. Szinte hihetetlen, hogy ezt a színpompás jelenséget egy néhány milliméteres testecske, a meteor hozza létre. A jelenség oka a meteor óriási kinetikai (mozgási) energiája. A meteorok maximális sebessége a Földdel való találkozáskor elérheti a 72 km-t másodpercenként. A légkör sűrűbb rétegeibe érve a meteor sebessége fokozatosan csökken, ezáltal a mozgási energiája átalakul más energiákká. A meteort körülvevő levegő 2000—3000 C fokra hévül és a meteor láthatóvá válik. A kisebb meteorok anyaga megolvad és elpárolog. Az égéstermékek lassan hullanak alá, és mint kondenzációs magvaknak fontos szerepük van a csapadékképződésben. Ilyen módon naponta kb. 5000 tonna meteorikus anyag (kozmikus por) hull a Földre. A nagyobb tömegű meteorok a levegőben nem égnek el teljesen és a megmaradt részük a Föld felszínére esik. A lehullt meteorok a meteoritok. Az eddig felfedezett legnagyobb test a Hóba meteorit, melyet 1920-ban találtak Délnyugat-Afrikéban. A Hóba meteorit tömege 60 tonna. Összetételük szerint megkülönböztetünk vas-, kő- és kő-vas meteoritokat. bolygók) becsapódása nyomán néhány száz kilométer átmérőjű sebhely keletkezik, melynek mélysége kilométeres nagyságrendű. Ekkora méretű becsapódás már nemcsak a felszínben okoz jelentős változást, hanem befolyásolja a Föld tömegeloszlását, forgási sebességét, höháztartását, éghajlatát stb. Szerencsére a nagyobb méretű égitestek becsapódásai ritkák, s átlagban tíz-, százezer évenként egyszer fordulnak elő. Az eddig felfedezett legnagyobb asztroblémák: a Szovjetunióban a Popigáj-, Dél-Afrikában a Vredeford és Kanadában a Sudbury asztrobléma. A legtöbb asztroblémát és krátert az említett Kanadai-pajzson (Manicouagan, Clearwater Lake, Carswell Lake, Sudbury stb.) és a Fennonskandináviai-pajzson (Siljan, Lappajärvi, Jänisjärvi stb.) találták. Az említett asztroblémák egyes részei vízzel teltek. Az európai asztroblémák közül az NSZK- beli Ries-asztrobléma a legismertebb. Ez a megközelítőleg köralakú mélyedés kb. 15 millió éwpl ezelőtt lezuhant meteorit vagy kisbolygó felrobbanása során keletkezett. A medence átmérője kb. 24 kilométer és any nyira feltöltődött, hogy létezését csak geoló giai vizsgálatokkal lehet bizonyítani. A Riesasztrobléma környékén üvegszerű színes ásványt fedeztek fel, amelyet később suevitnek neveztek el. A suevithez hasonló tulajdonságú ásványokat nálunk is találtak, s lelőhelyük szerint vltavinoknak és moldavitoknak nevezzük őket. Ezek az ásványok csak magas hőfokon és nagy nyomáson keletkezhetnek. Feltételezik azért, hogy mindhárom ásvány (közös nevükön tektitek) a Ries-krátert létrehozó meteorit felrobbanásakor keletkezett. A meteorkráterek közül megemlítjük az arizóniai Barringer-krátert. A Barringer-kráter átmérője 1295 méter, mélysége 1 74 méter. A krátert övező perem belső része meredek, a külső enyhén megy át a környező sík területbe. A belső részét egy feltöltödött síkság alkotja. A kráter kora 20 000 év. Fennmaradását a kedvező sivatagi viszonyoknak köszönheti. A kráterben és a környékén talált meteoritok összetételéből arra lehet következtetni, hogy a Barringer-krátert vas-meteorit becsapódása hozta létre. METEORIT OKOZTA SZÖKŐÁR Eddig csak a szárazföldre esett meteorokról szóltunk. Pedig a Föld több mint kétharmadát tengerek borítják, ezért legalább kétszer annyi meteoritnak kellett a tengerbe esni, mint a szárazföldre. Még elképzelni is A földfelszínre eső meteorok tömegükhöz és sebességükhöz mérten különböző nagyságú gödröt vájnak. Az óriásmeteorok, a kisbolygók, esetleg az üstökösmagok anyaga a becsapódáskor heves robbanás kíséreté ben elpárolog és közben hatalmas meteorkráter keletkezik. A meteorkráterek többnyire köralakú vagy ovális mélyedések, melyeket a robbanás során keletkezett gyürűalakú perem választ el a környező tereptől. A meteorkráterek az idők során feltörtödnek, peremüket letarolja az eső, a szél vagy a jég. Az ilyen „letarolt", betemetett kráterek asztrobléma néven ismertek. Az asztroblémákat csak nehezen lehet megkülönböztetni a terep más képződményeitől. Egyes esetekben megtörténhet, hogy az asztrobléma kráterformája újra láthatóvá válik, a benne felhalmozott hordalékot valamilyen folyamat eltávolítja. Ilyen kráterek találhatók a Kanadai- és a Fennonskandináviai-pajzson, ahol a néhány száz millió éves asztroblémákból a laza, üledékes kőzetet szinte „kisöpörték" a felszínen végigcsúszó jégtömegek, újra láthatóvá téve a meteorkrátert. A nagyobb meteorkrátereknél többnyire nem találtak meteoritot. Ez azzal magyarázható, hogy a nagyobb testek anyaga a robbanás során szétszóródik vagy elolvad és gázokká válva szétoszlik a levegőben. A megmaradt és szétszórt kisebb-nagyobb meteorikus testek sorsa is meg van pecsételve: a vasmeteoritok gyorsan oxidálódnak, a kőmeteoritok pedig mártanak. A nagyobb égitestek (óriásmeteorok, kisAz arizonai Barringer-kráter Különböző lelőhelyekről származó tektitek Az 1959. április 7-én leesett Luhy meteorit m SEBHELYEK A FÖLD FELSZÍNÉN nehéz, milyen következményekkel jár egy nagyobb meteorit becsapódása az óceánba. A szemléltetés céljából megemlítjük, hogy a Krakatau vulkán kitörésekor 1883-ban a vulkán egy része felrobbant és óriási árhullámot indított el. Az ilyen árhullámot tsunaminak nevezzük. Az árhullám, amelynek sebessége kezdetben elérte a 200 km-t óránként, megkerülte a Földet, közben iszonyú pusztítást végzett Jáva és Szumátra partjain, ahol elérte a 36 méteres magasságot is. Az áldozatok száma több mint 35 000 volt. A meteoritok becsapódásakor sokkal nagyobb energia jön létre, mint az említett vulkán kitörésekor. Egy ezer méter átmérőjű kozmikus test becsapódásakor kb. 1022J mozgási energia szabadul fel. A partokra kifutó árhullám magassága több száz méteres lehet és többször is megkerülheti a Földet, átsöpörve a hegyek fölött is, valósággal vízözönt zúdítva a szárazföldre. VESZÉLYES METEORITOK A történelem során már többször is előfordult, hogy a meteoritok veszélyeztették az ember életét, sőt egyes esetekben ki is oltották azt. Hazánk területén ilyen tragikus kimenetelű meteorhullásra eddig nem került sor, viszont a feljegyzések szerint több esetben is veszélyeztették az emberek életét. Különösen a földeken dolgozó emberek voltak kitéve a meteoritok váratlan becsapódásainak. Közvetlenül a dolgozó parasztok közelében esett le a meteor 1808-ban Lysé nad Labem mellett, 1831-ben Veselí községben, 1878-ban Tešíce u Nezamyslice közelében és 1934-ben Sazovicén. Különösen veszélyes helyzetbe került három gyermek 1847. július 14-én Broumov mellett. Az égi jövevény, egy meteor áttörve a zsindelytetőt, a mennyezetet egyenesen a szobába esett, ahol a három gyerek aludt. A gyerekek szerencsére baj nélkül megúszták a dolgot. A „tettest", egy 17 kg vas-meteoritot végül a pincében találták meg. Legutoljára 1963-ban Ústi nad Orlicében egy 1,25 kg tömegű meteorkő esett le, alig 15 méternyire egy asszonytól. A Szlovákiában leesett meteoritok sokkal „jámborabbak" voltak, nem veszélyeztették az embereket és anyagi károkat sem okoztak. 1814-ben Lénártó (Lenartov) mellett egy juhász iszaptól elborított, nagy, ezüstfényü fémtömegre akadt, mely ismeretlen időben esett le. Az eredetileg 108 kg tömegű meteorit egy kis részéből kések és kardok készültek Bécsben. Nagy dörgés kíséretében esett le a meteor 1837. július 2-án Divina és Budatín között a mezőn dolgozó parasztok szeme láttára. A közel 11 kg tömegű kőmeteorit kérge fekete, belül hamuszürke, rozsdaszínű foltokkal. A feljegyzések szerint Szlanica község (ma Námestovo része) kovácsa éveken át kitűnő patkókat készített (?) a község határán kavicsba és iszapba ágyazott vastömegből. Az 1840-ben megtalált vastömeg égi eredetét 1844-ben bizonyítptták be. Meteorit esett le 1895-ben Nagyborove (Veľké Borové) mellett is. A két részre szakadt kőmeteorit cfesztömege 6 kg volt. Az elmondottakból azt tapasztaljuk, hogy a meteorok szerepe a Föld felszínének kialakításában sokkal jelentősebb volt, mint ahogyan ezt eddig képzeltük. MOLNÁR IVÁN
