A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-27 / 9. szám
Rosszabbkor már nem is látogathattam volna el a somorjai (Šamorín) óvodába. A járási tanfelügyelő éppen harmadik napja figyelte az óvónők munkáját, s azok izgatottan vezették a mindennapi foglalkozást. Bár nem értem, hogy egy olyan jó hírű, s olyan kitűnő eredményeket maga mögött tudó kollektíva, mint az övék, miért izgul, ha ellenőrzést kap. Próbálom megérteni őket: bár amúgy is jól dolgoznak, most még jobban szeretnének. Tudom, hogy szeptember első napjaiban a kiscsoport tagjai fájó szívvel, könnyek között búcsúznak az édesanyjuktól, de az óvónéni olyan kedves szeretettel bánik velük, hogy csakhamar kiderül az arcuk. Tudom, hogy a vidám színekkel kifestett barátságos termekben mindig jól érzik magukat a gyerekek. Tudom, hogy alapos ismeretekkel lépik át az iskola első osztályának küszöbét, azok, akik itt jártak óvodába. S ebben az óvodában, immár harmadik esztendeje, bábcsoport tevékenykedik. Az ő munkájukra voltam most kíváncsi. — Bábcsoportunk, a Bicebóca, már két ízben részt vett Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a Járási Népművelési Központ által rendezett fesztiválon. Mindig jól szerepeltünk, elismerő oklevelet is kaptunk — mondja Horváth Ibolya, az óvoda igazgatója. — Itthon, a Szolgáltató Ház nagytermében mutattuk be tudásunkat, amikor a nemzetközi nőnap alkalmából táncházzal és a Kitrákotty című bábjáték-összeállítással szórakoztattuk az édesanyákat, a szülőket. Itt láthatták az anyukák. hogy milyen jókedvűen báboznak a gyerekek. Azért kellett ez a bizonyítás, hogy a szülők úgy mint eddig, ezután is támogassák munkánkat. Németh Rozália vezette a csoportot, neki köszönhető a siker. — A nemrég elkészült kultúrházban bábjátszóterem is van. Hogyan tudja az óvoda elősegíteni ennek jobb kihasználtságát? — A kultúrház vezetőinek törekvése szerencsésen találkozott az óvónők elképzeléseivel. A szlovák óvodák nevében is szólhatok, amikor örömmel elmondom, hogy Csicsay Mária, a kultúrház munkatársa, már két ízben is szervezett szakelőadást a bábozni akaró, bábozást tanító óvónők s az érdeklődő szülők számára. Szeretnénk, ha a jövőben itt is rendeznének a dunaszerdahelyihez hasonló fesztivált, a közeli falvak, a Felső-Csallóköz bábjátszó csoportjai számára. Amíg mi az igazgatói szobában beszélgettünk, a gyerekek, kihasználva a tél örömeit, s fantáziájukkal élve, Kiss Antónia és Valacsay Franciska óvónők felügyelete mellett hatalmas hóembert építettek az udvaron. Kipirult arccal ültek az ebédhez s utána jó kedvvel kapaszkodtak a bábokért. — Ezeket a bábokat még Németh kolléganő készítette — magyarázza Vígh Judit óvónő, a nagycsoportos osztályban, miközben kiadja a kellékeket: a pompás kakast, meg a szép zöld békasapkát a zajongó gyerkőcök között. — Amíg el nem készül az új összeállításhoz minden kellék, ezeket használjuk, hadd szokják meg a gyerekek. — Miről szól az új bábjáték? — kérdezem Valacsay Franciskától, mert tudom, hogy ő szerkesztette egységes egésszé a mesét. — Három tételes mesét találtunk ki. Az első rész a tóban és a tóparton játszódik — itt a vízi állatok jutnak szóhoz. A második részben a baromfiudvar népét, annak életét elevenítjük meg, a harmadik részben pedig az erdő, az erdei állatok világát hozzuk közelebb. — Miből válogatták a szöveget? — Sok-sok mesekönyvet, sok-sok verset, sok-sok népköltést olvastunk el. Miután megállapodtunk a témában, fantáziánk szerint alakítottuk a szöveget, válogattuk a dalokat, a mondókákat és a verseket. — Mindezt mikor? — Még a nyári szünidő alatt elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mivel is készüljünk. Az eredmény pedig nem várat magára. A Bicebóca bábcsoport, amely tavaly Németh Rozália vezetésével ért el szép eredményeket, az idén Valacsay Rozália és Vígh Judit óvónők munkája nyomán lép majd kedves műsorával színpadra. Mindegyik óvónő segít valamiben, így az elismerés mindenkit megillet. Közösen készítik a bábokat, s bizony szervezési probléma is akad. Valacsayné a kiscsoportban tanít, de a bábosok a nagycsoportba járnak. így vagy Gežo Éva óvónő gyakorolja ismételten a nagycsoportban a versikéket, vagy átveszi arra az időre Valacsaynétól a kiscsoport felügyeletét, amíg ő bábozni tanít. A kollektív munkának, a gyerekek szerepeltetésének már hagyománya van a somorjai óvodában. Az elmúlt tanévben a Csali népművészeti együttessel közösen olyan jól szerepeltek, hogy eljutottak Zselizre, az Országos Népművészeti Fesztiválra. Ilyen gazdag hagyományokra építve csendül fel most az óvodások éneke: Nád alól és köd alól, vízi várból nóta szól... FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei 4
