A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 8. szám
Csak egy percre ★ ★★★★★ a rock jegyében ★★★★★★ FEKETE JÓZSEF kereken tíz éve járja a belföldi és az idegen országbeli utakat. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat gépkocsivezetője, pontosabban kamionsofőr, ám a kocsióriás volánjához egy kis vargabetű után érkezett. — Egy korábbi beszélgetésünk során említetted, hogy gyerekkori álmod a barkácsolás, a villanyszerelés volt... — Igen, a szüleim gyakran rajta is kaptak, hogy az iskolai jegyzetek helyett villamossági szakkönyveket bújok. Az általános iskola elvégzése után elektrotechnikai szakközépiskolába kerültem, de egy évvel az érettségi előtt kimaradtam. — Miért? — Meggondolatlan voltam, minden érdekelt, épp csak a tanulás nem, úgyhogy a tankönyvek lapozására nem sok időm maradt. Amikor aztán matekból elhúztak, suhancfejjel még én sértődtem meg, és a pótvizsgát már kihagytam. Csak akkor tudatosítottam ballépésemet, amikorra kicsaptak az iskolából. — Ekkor vajon mihez kezd tél? — Elszegődtem építőipari segédmunkásnak, majd két évig katonáskodtam. Itt alaposan ráncba szedtek, és ami ennél is fontosabb: hivatásos gépjárművezetői jogosítványt szerezhettem. Katonaéveimet leszolgálva sofőrnek jelentkeztem az autóközlekedési vállalatnál. Először tehergépkocsira kerültem, aztán garázsszolgálatra osztottak be, néhány éve pedig a milliós értékű kamion kormánykerekét bízták rám. Addigra azonban megvolt már az érettségim, mert időközben, tévúton, befejeztem a technikumot. És németül meg angolul is megtanultam. — Hogy tetszik a kam ionos étet? — Rengeteg országban jártam, de a világból, érzésem szerint, alig láttam valamit... A sztrádák ugyanis mindenütt egyformák, és a volán mögül nem sokat nézelődhetünk. Mindig csak a forgalmat és a kifogyhatatlan betoncsikot lessük. Éjszakáinkat többnyire az utak melletti parkolóban töltjük, s ezek sem sokban különböznek egymástól. Az öltöny általában otthon, a szekrényben marad; farmerben meg pulóverben pedig mégsem illik színházba vagy koncertre járni. — A városnézés azonban farmerben sem tilos ... — Az nem, de erre sincs mindig megfelelő alkalom. Legföljebb csak akkor, ha nem kerülünk forgalmi dugóba, ha nem kapunk defektet, ha időben érkezünk, ha jók az útviszonyok, ha a város közelében tudunk parkolni, és még folytathatnám, hiszen egy kamionos élete csupa ha . . . De azt is elárulhatom, hogy egyedül tériferegni vadidegen városokban nem nagy öröm, hiszen nincs akivel az ember megosztaná a véleményét. Nekem ma is Bulgária és Jugoszlávia a legszebb külföldi ország, mert ott a feleségemmel együtt jártam. — Családod is van ? — Öt éve vagyok nős. a kisfiam egy éves. Remek srác. ha otthon vagyok, sokat hancúrozunk. Hét végén, ha nem vagyok úton, akkor irány a telek. Ott, kertészkedés közben, megnyugszom, elfelejtek mindent, ami hét közben történt. Ilyenkor, a téli hónapokban pedig sízni, ródlizni, kirándulni szoktunk járni. — Legközelebbi úticéljaid? — A skandináv államok, Törökország és a Szovjetunió. (mik—) Az együttes 1973 tavaszan alakult. Veze tője a Locomotiv GT volt tagja, Frenreisz Károly lett (ének, basszusgitár, szaxofon); A Miniből érkezett Papp Gyula (billentyűsök), a Hungáriából pedig Szűcs Antal Gábor (gitárok) és Fekete Gábor (dob.) Valamennyien kiváló zenészek, de közülük is kiemelkedik erős egyéniségével és kiváló basszusgitár-játékával Frenreisz Károly. Színvonalában csak Orszáczky Miklós (Syrius), valamint Som Lajos (Piramis) mérhető hozzá. Frenreisz volt az együttes vezetője, zenéjének meghatározója, hangvételének kialakítója. Az ő zenei elképzeléseit pedig két, világosan megfigyelhető tényező befolyásolja. Az első következik tehetségéből: szereti bemutatni kétségtelenül magas hangszertudását, ezért főleg az elején előszeretettel alkalmaz hosszabb instrumentális részeket, hajlik az igényesebb ihletésű zene iránt. A másik tényező a sikerre való szüntelen erőfeszítése. Ebből következik a zenei megalkuvásra, az igénytelenebb, de sikeres megoldásokra való hajlam. Az első lemezen ez a két tényező még nagyjából egyforma arányban van képviselve, részben ez mondható el a második nagylemezről is. Az utolsó két albumon azonban már egyértelműen a második tényező lép előtérbe. Az igényességre, de ugyanakkor sikerre való törekvés azonban nem könnyű dolog, és csak kompromisszumok útján érhető el. Frenreisz estében viszont az igényességre való törekvés nem elég erős, és így inkább az első megoldás felé hajlok. A Skorpió pályafutásának az elején a küzdelem nem dőlt el, ennek eredményeképpen két, eléggé eklektikus zenét tartalmazó lemez született. A másik két lemez már egységesebb, de színvonalában elmarad az első kettőtől. A Skorpió értékelésénél a két tényező harcának folyamatát mindenképpen szem előtt kell tartani. Az első lemez 1974-ben jelent meg és A rohanás címet viseli. Zeneileg két tényező ötvöződik, a Skorpió történetében viszonylag a legoptimálisabb módon. Az egyik a kémény rock nyers hangzása, a másik pedig az igénytelen slágerzene elemei. A két stílus itt még nem keveredik annyira össze, elég jól meg lehet különböztetni azokat a számokat, melyekben az egyik, vagy a másik dominál, így a slágerzene vonulatát képviseli az Esti ének, a Jó lenne ha szeretnél, a Dédapám, mig az igényesebb zenei betéteket tartalmazó hangzás megfigyelhető a Keresem, keresem .... a Mindennap megtörténhet velem, valamint a Fantázia a „Rhapsody in blue" témáira című kompozíciókban. Egészében véve egy aránylag jó színvonalú lemez született, mely ismerve a zenészek színvonalát, nagy reményekre jogosított fel. Elképzelhető volt egy jó színvonalú zenekar kialakulása, melyben az egyes zenészek érvényesíthetik tehetségüket. Mégsem ez történt. Ha ez csak a Skorpiónál esett volna meg, még nem érdemelne különösebb figyelmet. Sajnos meg kell állapítani, hogy a magyar popzenében általános jelenségről van szó. Okai közé tartozik például a magyar lemezpiac korlátozott felvevőképessége. Popzenéből csak az tud megélni, aki sikeres, aki el tudja adni lemezeit. Egy progresszívebb zenét művelő együttes ezt nem tudja elérni. A lemezkiadó nem szívesen kockáztatja a kis példányszámú lemezek kiadását, mert ez még a kiadási költségeket sem fedezi. Ugyanis a szűk piac miatt kevés azoknak a száma, akik az ilyen lemezeket veszik. A hatalmas amerikai vagy nyugati piacon nem probléma olyan példányszámot elérni, mely biztosítja a megélhetést. Egy másik ok, hogy Magyarországon még nem alakult ki elég széles hallgatói réteg, mely az igényesebb popzenét vagy a jazzt kedveli. így fulladtak be olyan próbálkozások, mint a korai LGT, az Illés harmadik nagylemeze, a Syrius, az Omega harmadik nagylemeze, a Phanta Rei és még más, a lemezfelvételig el sem jutó együttesek. Visszatérve a Skorpióhoz, 1975-ben jelent meg második nagylemezük, az Ünnepnap. Érvényesek rá az előbb elmondottak, csak az okok különbözők kissé. Az első lemez példányszáma ugyanis nem kényszerítette őket az igényesebb zene feladására. Itt inkább a sikertelenség lehetőségétől való félelem játszhatott közbe. Néhány szám kivételével csupa könnyű, egyszerű hangszerelésű dal található a lemezen. Megjelenik a zenében a funky, de a ritmus és a zene mégsem feszes, sodró ritmusú, inkább szaggatott, nem természetesnek ható. Nem sikerült megtalálni a funky és a rock (amihez a Skorpió akkor még ragaszkodott) megfelelő szintézisét. A populárisabb zenére való áttérést jól érzékelteti a Vezess át az éjszakán példája. Az első lemezen valószínűleg egy hosszabb lélegzetű instrumentális betétekkel tarkított változatát hallhattuk volna, itt azonban már csak az énekelt rész maradt meg. Pedig a szám témái szinte kínálják az improvizáció lehetőségét. A lemezen azonban még találhatók jelek, melyek arra utalnak, hogy Frenreiszék még nem adták fel teljesen eredeti zenei törekvéseiket. Az ezután következő két lemezen azonban ennek már semmi nyoma, sőt egyenes irányú visszafejlődésről beszélhetünk. (Kelj fel! — 1976; Gyere velem! — 1978). 1976-ban, a második lemez után Fekete Gábor külföldre távozik, helyét Németh Gábor veszi át. Egyre jobban az igénytelenebb slágerzene felé fordulnak, elszakadnak a rock-tói, komercionalizálódtak. Kiapadt a kísérletező kedv, most már csak a slágergyártásra rendezkedtek be. Világos, hogy ez egyiküket sem elégítette ki, előbb vagy utóbb kenyértörésre kellett hogy sor kerüljön. A fellépő új rockzenekarok elég sok hallgatót elhódítottak tőlük, ebben a felállításban pedig már nem volt erejük újítani. Szűcs Antal Gábor, Papp Gyula és Németh Gábor távoztak a Dinamitba, Frenreisz egyedül maradt. Új társai a gitáros Tátrai Tibor és a dobos Papp Tamás lettek. Tátrai és Frenreisz a magyar popzene virtuóz tudású zenészei közé tartoznak, remény volt tehát arra, hogy végre kézzelfogható bizonyítékát adják tehetségüknek. A Skorpió újabb albuma 1980-ban jelent meg, ezúttal cím nélkül. Röviden szólva, a „kemény rock" kategóriába sorolható lemezről van szó. Érezni benne ugyan a régi Skorpió zenéjének néhány elemét, de az átállás lényegében sikerült. Néhány kivételtől eltekintve sikerült kikerülni az édeskés részeket, a zenében van fantázia. Sajnos néhol eléggé érezni az idegen hatást. Konkrét együttes hatása ugyan csak a Vesztettem vagy győztem című számban található (Dire Straits), a többi azonban a rock akkor szokásos zenei fordulataira épül, kiegészítve néhány eredeti ötlettel. Ez utóbbiak főleg Tátrai Tibor nevéhez fűződnek. Játékának néhány részlete magával ragadó. Egészében véve a legmeggyőzőbbek a sallangmentes rockszámok, ahol főleg Tátrai van elemében. Ezek közé sorolhatók a következők: Álljatok meg!; Hej jóbarát!; Furcsa emberek; Mondd el. A lemez azonban inkább csak ígéretes. Látszik még az összeszokottság hiánya, az egységes stílust, a közös hangot még nem sikerült megtalálni. DISZKOG RAFIA: 1. A rohanás 7 2. Ünnepnap 6 3. Kelj fel! 5 4. Gyere velem! 4 5. Skorpió 6 (Megjegyzés: A kézirat leadásának időpontjában a „Koncert tíz húrra és egy dobosra" című lemez még nem jelent meg.) GYUROVSZKY LÁSZLÓ 22
