A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-13 / 7. szám
Tárgyak és történelem Napjainkban a hagyományos paraszti kultúra emlékeivel már nagyon kevés helyen találkozhatunk. A Medvesalja egyike azoknak a területeknek, ahová a civilizáció viszonylag későn jutott el, s ez okozta a számunkra kedvező helyzetet, hogy a hagyományos paraszti életmód csaknem minden eszköze ma még megtalálható. Ezen a területen szinte minden faluban lehetne tájházat, néprajzi szobát berendezni. Medveshidegkút (Studená) évek óta sokat hallat magáról. A kevés lelket számláló kis faluban a CSEMADOK helyi szervezetének éneklő és hagyományápoló csoportja minden népművészeti jellegű országos rendezvényünkön kimagasló eredménnyel szerepel. A hagyományápoló csoport tagjai megtanulták becsülni, feltárni és ápolni hagyományaikat. Már évekkel ezelőtt több alkalommal rendeztek ideiglenes néprajzi kiállítást. Amikor az iskola épülete kiürült, megszületett a gyors elhatározás: összegyűjtik a falu hagyományos tárgyi emlékeit és abból állandó jellegű kiállítást szerveznek. Mag Elza kultúrfelelős a hnb elnök támogatásával hozzákezdett a tárgyak összegyűjtéséhez, amihez a község csaknem minden lakosa hozzájárult. Szívesen adták a munkaeszközöket, régi viseleti darabokat, lakásberendezési tárgyakat. A látogató a több száz értékes tárgyból teljes képet kaphat a falu múlt század végi, századeleji hagyományos paraszti életmódjáról, gazdálkodásáról, termeléséről. Megtalálhatók itt a kendertermeléshez és -feldolgozáshoz, a lúgozáshoz, a kenyérsütéshez használt eszközök. Külön sarokban kapott helyet egy teljes régi konyhaberendezés, szövött függönyökkel, faragott asztallal, a Luca székével, cserépedényekkel és házilag készített gyermekjátékokkal, „bakszekerrel", bábukkal stb. Majd szoba részletet láthatunk négyféle ládával. Láthatók itt a legrégibb ácsolt ládától kezdve a fiókos ládán át a szegényebbek és gazdagabbak által használt ládatipusok is, s a „magas kasznyiig" többféle bútordarab. Külön dísze e szobarészletnek a „gyermekágyas ágy" a fehérrel slingelt, „zabari kötéssel" díszített sátorlepedővel eltakarva, a vánkoson a hagyományos fejalj takaróval és az ilyenkor használt „katolikus pokróccal" letakarva. (Rongypokróc, amelyet ilyenkor az aszszony alá tettek). Mellette áll a faragott bölcső négy nyüstös szövött derékaljjal, párnával, s az asztal a hozzá tartozó székekkel, lámpával. Külön figyelmet érdemel a falumúzeumban összegyűjtött temérdek sok házi vászon és viseleti darab. Az egyik falon a kendőket helyezték el, amelyek között a legrégibb a fehér „gyöcskendő" kézen csinált csipkével körülszegve (ezt még a múlt század végén viselték). Vannak aztán a kasmír alsókötö kendők meg olyanok, amelyeket a különböző évszakoknak megfelelően vagy bizonyos alkalmakkor, jeles ünnepekkor viseltek. Ezen a falon helyet kapott a fehér gyolcsból készült fehérrel kivarrott alsó fökötő is. amelyet századunkban már csak a halottak fejére kötöttek, s ezzel temették el. Innen ered jelenlegi elnevezése is: „halósapka". Figyelemre méltóak a női és a férfi ingek, mindkét fajtából találhatók régebbi és újabb szabásúak. Érdekes a három szél vászonból szabott női pendel (pendely) csodálatosan szép csipkével, illetve „zabari kötéssel" egybedolgozva, a férfi gatyák nyersvászon színben és sötétkékre festve, a női surcok, az aratáshoz használt karszuka. A női és a férfi felsőruházati cikkek ugyancsak többféle szabásúak. Vannak itt továbbá lábbelik, kalapok, viseletkiegészítők. A lányok kelengyéje ezen a vidéken még századunk ötvenes éveiben is a házilag előállított vásznakból került ki. Talán ezzel is magyarázható az a tény, hogy ezen a vidéken találjuk a legszebb, legdíszesebb házi szőttes vásznakat. Az eyszerű karikavászontól kezdve a varrott és szövött mintás térítőkön keresztül a négynyüstös mintás szőttesekig mindenből látható itt valami. A gazdag anyagot a legnagyobb kozzáértéssel és ízléssel Mag Elza és férje rendezte el. A falumúzeumnak állandó nyitvatartási ideje nincs, a kulcs Mag Elzánál található, s a kiállítás bármikor megtekinthető. MÉRY MARGIT
