A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-13 / 7. szám

Az elért eredményeknek és a termelés hatékonyságának növelésére irányuló törekvéseknek nemcsak gazdasági, hanem igen nagy társadalompolitikai jelentősége is van. A munkásosztály erősen érdekelt abban, hogy megszűnjék a fizikai és a szellemi munka közötti különbség, teljes mértékben és sokoldalúan kibontakozzék a tudományos-műszaki forradalom.

A tudományos-műszaki fejlődés eredményes megvalósítása szempontjából is igen fontos, hogy a dolgozók részvétele hogyan valósul meg a termelés irányításában. A dolgozóknak a termelés irányításában való részvétele útján tulajdonképpen az üzemi demokrácia kap értelmet és érvényesül a gyakorlatban.

A dolgozók részvétele — egyebek között a szocialista brigádok útján — ma már egyre jobban kifejezésre jut a termelési folyamat mindhárom szakaszában: a tervek kidolgozásában, teljesítésükben és ennek ellénőrzésében.

Társadalmunkban az irányítás és a termelés magas szintet ér el. A tudomány és a technika fejlesztését a munkásosztály vezetésével és nagyarányú részvételével valósítjuk meg. A gazdasági problémák megoldására irányuló erőfeszítésekkel párhuzamosan azért szükséges az ideológiai harcot is fokozni, mert a két világrendszer versenye nagyrészt a tudományos-műszaki fejlődés területére összpontosul, s napjainkban itt mutatkozik meg legkifejezőbben az osztályszempontból megosztott világ ideológiai küzdelme.

A párt alapszervezetei tökéletesítik az eszmei-politikai munkát, s egyben arra törekszenek, hogy a gazdasági életben sehol se történjen lemaradás. Az értékelő taggyűléseken kifejezésre jutott az a gondolat is, hogy a megnövekedett igények csak úgy elégíthetők ki, ha a pártszervek a gazdaságpolitikai döntéseket a gazdasági vezetők bevonásával hozzák, a gazdasági vezetők pedig a jelentősebb intézkedések előtt tanácskoznak a párt- és a társadalmi szervek képviselőivel. E két összetevőnek — a pártszerveknek és a gazdasági vezetésnek — nemcsak egymás mellett. hanem mindig közösen, egymást támogatva kell dolgoznia.

Csehszlovákia Kommunista Pártjának a múlt év áprilisában megtartott XVI. kongresszusa célul tűzte ki az elért életszínvonal tartását és minőségi javítását. Ez azonban csak úgy érhető el, ha felgyorsul a hatékonyság általános fokozására irányuló gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítása. A siker alapfeltétele az, hogy meg tudjunk birkózni azokkal a súlyosbodó nehézségekkel, amelyeket részint a világgazdasági válságjelenségek a világpiaci árak emelkedésének gazdaságunkra gyakorolt hatása, részint pedig az okoz, hogy a gazdaság irányításában és a termelési szerkezet átalakításában csak lassan tudunk ezekhez alkalmazkodni.

Az értékelő taggyűlések számadásai képet adtak a végzett és az elvégzésre váró munkáról, s egyben új eredmények elérésére ösztönöztek. A pártalapszervezetek, valamint az üzemek, vállalatok vezetősége a jövőben is sokat vár a szocialista brigádoktól és a szocialista munkaverseny összes résztvevőjétől.

BALÁZS BÉLA

Hétvégi levél

Ha az ember körülnéz, és nemcsak néz, de lát is, akkor bizony nemegy visszássággal találkozik társadalmunk életében, olyanokkal, melyeknek semmi közük a szocialista életmódhoz vagy életstílushoz.

Hyen többek között a korrupció is, amely mint egy sötét árnyék lopakodott be életünkbe és mély gyökereket eresztett, terebélyesedik és sok ember számára már az élet szerves részévé, olyan természetessé lett, mint az, hogy eszünk, dolgozunk vagy alszunk. Számtalan emberrel találkoztam, aki el sem tudja képzelni az életet anélkül, hogy „valamién" címen mindig hála- vagy ha úgy tetszik, csúszópénzzel jutalmazza meg azt, aki itt-ott a pult alól ad árut vagy más módon juttatja hozzá valamihez, amit szerinte másképp nem tudott volna megszerezni. így van ez akkor is, ha családtagjainak orvosi kezeléséről, vagy iskolai kivált főiskolai felvételéről van szó. Nem tenne érdemes foglalkozni a kérdéssel, ha csupán egyedi esetekről tenne szó, de sajnos ez nem így van. A korrupció tömeges jelenséggé vált, igen sok ember életszemléletévé, sőt szokásává. És ebben van a főveszély. Mert bizony ha valami szokássá, életszemléletté válik, akkor annak messzemenő hatása van nemzedékeken keresztül, mert a szokások öröklődnek. A szokásokat az ifjú generáció tagjai is tovább viszik. Mert ha a családban a gyermekek azt tapasztalják, hogy bizonyos dolgokhoz elengedhetetlen a hála- vagy a csúszópénz, mert az apuka vagy az anyuka csak így boldogul, akkor világos, hogy a legtöbb fiatal igyekszik az apuka, vagy az anyuka nyomdokain haladni. A veszély tehát ott van, hogy ez a szemlélet veszélyezteti a fiatal nemzedék magatartását és szocialista szellemű nevelését is. Mert olyan erkölcsi torzuláshoz vezet, amelyet nehéz helyreállítani. Nemrég egy családi összejövetel alkalmából szem- és fültanúja voltam egy beszélgetésnek apa és fia között. Ahogy a beszélgetésből kitűnt, a fiú felesége súlyos betegen kórházban feküdt, és mielőtt látogatásra indultak volna, az apa megkérdezte a fiát: „Fiam, aztán adtál-e az orvosnak valamit?" Mire a fiú azt felelte:

„Nem adtam, apám, hiszen neki megvan a rendes fizetése, és kötelessége gondoskodni a beteg kezeléséről. Mire az apa megjegyezte: „Nem úgy van az, fiam. Azért mégis jobban gondoskodnak a feleségedről, ha kézzelfoghatóan kimutatod a háládat. No, meg ezt kívánja az illem is."

Elgondolkodtam ezen, és úgy éreztem, most már csak az hiányzik, hogy még az illemtanba is belefoglaljuk a korrupció jogosságát. A beszélgetés azzal végződött, hogy „No, fiam, ha te nem adsz annak az orvosnak, majd én adok."

És meggyőződésem, hogy adott is. Ha pedig nem, aKKor biztosan megkísérelte.

Tette ezt azért, mert ez nála életszemléletté, szokássá vált. Hogy ilyen módon hálálja meg azt a szolgáltatást, ami úgyis természetes, hiszen államunk biztosítja mindenki számára állampolgári jogon, az ingyenes orvos-egészségügyi ellátást. Mint ahogy az is természetes, hogy a főiskolára azokat kellene feNenni, akiknek az érettségi bizonyítványa a legjobb, s a felvételin a legjobban megállták a helyüket. Persze, ez esetben sok minden befolyásolja a felvételt, mert hiszen felsőoktatási intézményekben tervezett a hallgatók létszáma. Ami feltételezi, hogy az egyformán jó érettségivel rendelkezők, vagy jó felvételit tett

jelentkezők egyikét-másikát helyszűke miatt nem veszik fel az egyetemre, főiskolára, mert egyes szakokon többszörös a túljelentkezés. Itt kezdődik meg aztán az a folyamat, amikor a szülő minden eszközt felhasznál arra, hogy a „mi gyerekünk" mégis helyet kapjon a főiskolán, esetleg egy másik jelentkező rovására, ami még súlyosabb akkor, ha olyan gyerek kerül be, akinek rosszabb a bizonyítványa, rosszabbul feNéteüzett, de protekció folytán mégicsak neki van elsőbbsége. Szeretném hinni, hogy mindez csak az én elképzelésem. De nem így van, mert erre több gyakorlati példát is fel lehetne hozni. Hol a hiba ? Meggyőződésem, hogy magukban az emberekben. Mi vagyunk azok, akik anélkül, hogy azt valaki kérné, ellenszolgáltatást ajánlunk, adunk valamit és így válik a természetellenes természetessé, a természetes pedig természetellenessé. Valahogy megszokásból, rávezetjük az embereket olyasmire, ami nem jó és ellenkezik a szocialista erkölccsel. Szokássá válik az, hogy hoci — nesze, kapok — adok. Persze a korrupciónak vannak különböző árnyalatai. Például mindenki tudja, hogy hiány van mezőgazdasági pótalkatrészeiben. Miért, miért nem, úgy látszik, az ipar nem képes kellő mennyiséget gyártani. Mit csinálnak erre az egységes földművesszövetkezetek ? Egyszerű módhoz folyamodnak. A beszerző vagy a gazdasági vezető betesz az autóba néhány üveg szilvóriumot, egypár demizson bort, és elindul — általában sikeresen — alkatrész-beszerző útra. De feltehető a kérdés: ha van borért meg szilvapálinkáért, akkor miért nincs anélkül az a bizonyos alkatrész ? Úgy látszik, mind a beszerző, mind az árusító megszokta már, hogy ez másképp nem megy, tehát szokássá vált A lényeg azonban az, hogy a korrupció elleni harcot véleményem szerint két fronton kellene folytatni. Először azoknál, akik olyan helyzetben vannak, hogy mindenki tudja, tőlük függ Hyen vagy olyan dologban a — sokszor igen fontos — döntés. A másik oldalon minden dolgozónak tudatosítani kell, hogy nálunk mindenkit az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint díjazunk. És ennek tudatában kell végeznie a munkáját. Hálapénz nélkül. Ezért a korrupció ellen csakis széles társadalmi összefogással lehet eredményesen harcolni, konkrétan ott, ahol az megnyilvánul.

3