A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-06 / 6. szám
A BUSSAI NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY Bussa (Buäice) nógrádi község a nagykürtösi járás délkeleti csücskében. Annak ellenére, hogy a polgárosodás, illetve a népviseletből való kivetkőzés korán érintette ezt az Ipoly menti falut, a vidék hagyományőrző települései közé tartozik. Ebben nagy érdeme van a CSEMADOK helyi szervezetének, amely fő feladatának tekinti a régi szokások ápolását. Bombor Gáborné irnyításával például évek óta komoly munkát fejt ki a folklórcsoport. Rendszeresen megszervezik itt a folklórnapot, bekapcsolódnak a népművészeti rendezvényekbe. Eddig többek közt a lakodalmi, az aratási és a farsangi szokásokat elevenítették fel. 1975-ben ugyancsak a CSEMADOK-vezetőség irányításával láttak hozzá Bussán a község tárgyi néprajzi anyagának összegyűjtéséhez. A felkutatott anyagból egy év múlva kiállítást szerveztek. Az értékes gyűjteményt, mely azóta is gyarapodik, az ifjúsági klub épületének egyik helyiségében helyezték el. A gyűjtemény leggazdagabb anyagát a kenderfeldolgozás eszközei képezik. A kisméretű szövőszéken (szátván) kívül megtalálhatjuk itt a különféle motollákat, csörlöket és guzsalyokat, de nem hiányzik az állórokka, a „héhely" meg a „tiló" sem. Kár, hogy a gyűjtök a szakszerű leltározást eddig nem végezték el. A háztartás munkaeszközei közül találkozhatunk a négylábú krumplinyomóval'', a sajtpréssel, a küpülővel, mángorlóval és a különféle famozsarakkal. A mezőgazdasági eszközöket csak néhány favilla s egy járom képviseli. Ezen a téren bizonyára lehetne még a bussai gyűjteményt is bővíteni. Különös figyelmet érdemelnek a régi parasztbútorok. A fasorokra épített, domború tetővel ellátott szekrény valószínűleg a század elején kerülhetett a faluba a Palócföld északkeleti részéből, az egykori Gömör megyéből. A láda elejét gazdag ornamentikával díszítették, amely geometrikusán vésett. Az alacsony menyasszonyi láda még a múlt század elején készülhetett. A már csak nehezen kivehető díszítés — tarka virágcsokrok és koszorúk — talán valamelyik felföldi műhely bútorfestöinek kéznyomát őrzi. A faragott bútorok szép példája a gyűjteményben található támlás lóca. Bizonyára valamelyik pásztorember készíthette ezt puha fából a 19. század második felében. A padhátbetétek lovon ülő emberi alakot (huszárt?) ábrázolnak. A községben egyébként hajdanán több pásztorember is élt. Csak sajnálhatjuk, hogy munkaeszközeikből az egyetlen faragott nyelű ostoron kívül többet nem sikerült megszerezni. Vámos Gábor tanácselnök tájékoztatása szerint még két szép faragással díszített pásztorbotot is őriznek a faluban. A néprajzi tárgyak közt látható festett tányérok s a különféle köcsögök, csörgős korsók a hollóházi gyár, illetve a gömöri fazekasok termékei. A régi mesterek közül ma már csak Hegedűs József foglalkozik Bussán fonással. Szólnunk kell még a bussai viseletről is, amely a magyarországi karancsságival együtt a palóc viseletcsoport egyikét képezte. A gyűjteményben őrzik a század elején polgárosít teljes női viseletét. Ezek a ruhák azonban már nem házivászonból, hanem selyemből és vastagszövetből készültek. Őriznek még ezenkívül a gyűjteményben egy eredeti menyaszszonykoszorút is, melyet a század elején készített feleségének Sirko Pál bussai lakos. Kár, hogy az értékes néprajzi anyag eddig nem kerülhetett Bussán méltó helyre. Vámos Gáborné, Pisák János, Bombor Gáborné, Vámos Lászlóné meg a többi lelkes gyűjtő bízik abban, hogy rövidesen itt is igazi otthont kap az elődök öröksége. CSÁKY KÁROLY
