A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-06 / 6. szám
Csak egy percre.. Megjelenését, életkorát tekintve okvetlenül fiatalember a 29 éves, dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) származású RÁCZ TIBOR, hazánk nemzetközi hírű akkordeonmüvésze. És hogy most mégis régi dolgokról beszélgettünk, annak két oka van. Az egyik a klasszikus veretű komolyzene, a másik pedig az, hogy Tibor már valóban régen, alig ötévesen kezdett hozzá a zenetanuláshoz. — Szokványkérdés, de a bemutatásodhoz feltétlenül szükséges: hogyan kerültél kapcsolatba a muzsikával? — Szüleim úgy mesélik, hogy kis srác koromban rengeteget sírtam, és anyukám úgy tudott a leghamarabb elcsititani, ha énekelni kezdett. Néha én is vele dúdolgathattam,- mert kitűnt, hogy jó hallásom van, és ötéves koromban megkaptam életem első harmonikáját. Akkoriban bizonyára senki sem sejtette, hogy ezzel véglegesen eldőlt a pályafutásom. Az általános iskola mellett eleinte magánúton tanultam zenét, majd zeneiskolába jártam; később a konzervatóriumban, végül pedig a Zeneművészeti Főiskolán folytattam tanulmányaimat, ahol 1978-ban művészdiplomát kaptam. — Ekkoriban azonban már nemzetközileg is ismert zenész voltál! — Tény, hogy sok hazai és külföldi versenyen - mutathattam be tudásomat. Sikerrel szerepeltem például a fiatal előadóművészek Trenčianske Teplice-i és Kárlove Vary-i seregszemléin; Svájcban, Olaszországban, Ausztriában, Franciaországban, az NDK-beli Klingenthalban s más külföldi versenyeken kilenc alkalommal laureátusi címet, háromszor pedig fődíjat kaptam. — Tudtommal nemcsak seregszemléken vagy szűkebb körű szakmai publikum előtt szoktál szerepelni, hanem a széles nagyközönség előtt iS... — Igen, itthon és külföldön egyaránt szívesen lépek a hangversenydobogóra, úgyhogy bejártam már a fél világot. Bevallom, szeretek utazni, de éppen olyan szívesen adok koncertet Berlinben, Bécsben, Moszkvában, mint Bratislavában vagy akár egy olyan hangulatos vidéki kisvárosban is, mint Nagymegyer... Számomra mindig és mindenütt a muzsika a dallamok hangzása a fontos, hiszen a zenével érzelmeket, hangulatokat, komoly gondolatokat lehet tolmácsolni. — Tényleg, hány hangversenyed van évente? — Átlagosan számítva száz-százhúsz hangversenyt adok részben a szakmai publikum, részben a nagyközönség előtt. Emellett, tanárként, rendszeres órakötelezettségem van egykori iskolámban, a bratislavai Konzervatóriumban is. — Jópár esztendeje az Ifjú Szívek karnagyaként is tevékenykedtél. Az együtteshez vajon milyen emlékek fűznek? — Évek múltán minden megszépül, bár minden szépítgetés nélkül elmondhatom, hogy tanulságos és eredményes másfél esztendőt töltöttem a kórussal. A karéneklést nagyszerű, ma is élő művészetnek tartom, ezért nem titkolom azt a tervemet sem, hogy szeretném újra fölvenni a kapcsolatot az Ifjú Szivek énekkarával. Kedvenc hangszeremből, az akkordeonból csodaszép dallamok varázsolhatók elő, de egy fegyelmezetten, szépen szóló kórusnál talán nincs szebb hangzás a világon. (mik—) Archívumi felv. ★ ★★★★★ a rock jegyében ★ ★★★★★' Az ötödik, dupla album impozáns, ünnepélyes bontóban került a lemezboltok, piacaira. Két lemezről van szó, tehát az LGT elég erőt érzett magában arra, hogy egyszerre csaknem másfélórás zenei anyagot mutasson be a közönségnek. Igaz, hogy ennek egynegyedét régi számok alkották új hangszerelésben, de az album így is tiszteletreméltó vállalkozás. Presser vezető szerepe tovább erősödött, Karácsony is magáratalált. Laux a Ringasd el magad után újra kitűnő dobolással lepi meg a hallgatót. Legjobb bizonyíték erre az Ikarus 254, ami színvonalában eléri Hájek dobolását a Collegium musicum harmadik nagylemezének egyik számában (Monumento). Kiváló számok egész sora található a lemezeken. Megjelenik a funky hatása a Mindenki című dalban, mely a lemez talán legjobb és legritmusosabb száma. Ugyancsak első ízben érezhető a reaggee hatása a Senki gyermekeiben. Jelentkezik zeneszerzőként Karácsony János is. Bár gitárjátéka már figyelemreméltó, zeneszerzése ellen emelhető néhány kifogás. Ezek közül a leglényegesebb az egysíkúság. Dalai szinte kivétel nélkül a dél-amerikai ritmusok hatása alatt állnak, mindegyikben valami nyugtalan vibrálás, túlfűtöttség érezhető. Ez persze nem baj, azonban akkor igen, ha ez minden darabjában megtalálható. Visszatérnék azonban a lemez egészéhez. Kiváló számok mellett találhatók a lemezen L0C0M0TIV GT (2) és jelentőségük nincs. Az egyetlen dal mely valóban méltó a Locomotiv GT színvonalához, a Gondolj rám. Ezen a lemezen szerintem Solti még nem tudja pótolni Lauxot, bár meg kell jegyezni, hogy az ő jazz-orientációjú zenei ízlésétől ez a zene elég távol esett. Ezt a kissé félresikerült lemezt követte egy év múlva a Mindenki. Nem sokban különbözik a Zenétől, de több rockelem található rajta, engedve az általános keményedésnek, amit főleg a FVamis képviselt. A „kemény rock" irányvonalától azonban elhatárolják magukat (Az örült). Ismét feltűnik az egyes zenei ötletek végnélküli ismételgetése, melyben Presser úgy látszik különös örömét leli (Hirdetés). Somlónak csupán egy száma található a lemezen, a Baba-Rock, de ez sem sikerült valami fényesre. A darab úgy néz ki mintha több ötletét különösebb elképzelés nélkül egyszerűen összeragasztotta volna. A szóbanforgó instrumentális számnak azonban így nincs a lemezen semmi jelentősége. Úgy tűnik, hogy Somló a hatodik és a hetedik lemezen zeneszerzői válságot élt át. Nem tudta megismételni, még csak meg sem gatták a Locomotiv GT-be vetett hitemet. Arról, hogy mégis helyes úton járnak, végérvényesen csak a Loksi című dupla lemez győzött meg. A Ringasd el magad mellett e legjobb Locomotiv GT nagylemezről van szó, melyet azt hiszem méltán sorolhatok a Human Rights (Illés), a Képzelt riport... és az Ördög álarcosbálja (Syrius) mellé. Pedig a Mindenki után sok mindent lehetett várni, de valami ehhez hasonlót csak a legnagyobb optimisták remélhettek. A két lemez közti időszakban nagyot változott a Locomotiv GT zenéje. A hiányosságok szinte nyomtalanul eltűntek. Alig található már itt olyan hosszas ismételgetés mint az előző két lemezen, a hangszerelés rendkívül változatos, egy cseppet sem egysíkú. Eltűnt a zongora korábbi domináns szerepe, az egyszerű megoldásokat felváltották az igényesebb és jobb változatok. A régi erények mellett újabbak bukkantak fel. Ezek közt említeném elsősorban a gyönyörűen kidolgozott és feljátszott vokálokat. Oiyan tiszta, kiegyensúlyozott, arányos éneket, mint a „Ha eljönnek az angyalok" című számban még magyar együttestől nem hallottam. Vagy felhozhatnám példának a Sziszifuszi bluest, ahol Presser szintén gyönyörűen énekel, tökéletesen kihozva a szövegben rejlő érzelmi változásokat. Ugyanebben a számban található Karácsony talán legjobb gitárszólója. Solti János is kiváló teljesítményt nyújt ezen a lemezen, dobja gyengébb darabok is, melyek egy szimpla lemezen valószínűleg nem kaptak volna he lyet. Lehet hogy nem függ össze a hosszabb időtartammal, de első ízben jelentkezik a hosszas ismételgetés. Valahol egy nagyon találó megjegyzést olvastam erre: Presser a dal elejét jól kidolgozta, de a refrén megérkezésével aztán „beindul a vonat" és szól a refrén, mintha sohasem akarna vége lenni. Maga a lemez azonban nagyon jó. az LGT előrelépett, de a halványabb részek kivágásával és a zenei anyag egy lemezre való összehúzásával, a benyomás még jobb is lehetne. Az album azonban így is jelentős esemény az LGT történetében. Valamivel kevésbé jelentős viszont az 1977-ben megjelent Zene. Laux József az USA-ba távozott, helyére Solti János került a Generálból. Adamis is távozik az együttestől, a szövegeket már Sztevanovity Dusán írja. A dalok többsége a zongora-dob-ének kombinációra épül, elég szegényes hangszereléssel. A gitár és a basszusgitár szinte teljesen a háttérbe szorult, csakúgy mint a rock elemei. A számok maguk nem annyira rosszak, csak az a baj, hogy sok ilyen dal egymás mellett egyhangúvá és némileg unalmassá teszi a lemezt. Talán ezért volt szükség Somló és Karácsony eQV-egy rövid instrumentális számára, melyeknek azonban ezen kívül semmi szerepük közelíteni az olyan nagysikerű számai színvonalát, mint az Álomarcú lány vagy a Ha a csend beszélni tudna. A következő lemezen azonban már magáratalált. A Mindenki zenéje keményebbé vált. Presser éneke pedig ha lehet, még ennél is keményebb lett. Az előző lemez után most átesett a ló túlsó oldalára. A hibák ellenére ez a lemez jobban sikerült mint az előző, de még mindig elég egyhangú. Úgy tűnhet most a fent leírtak alapján, hogy a Locomotiv GT két utolsó lemeze nagyon rossz, ez azonban így nem igaz. Halványabbak a többi lemezhez képest, de még mindig jobbak mint a magyar átlag. Csak az LGT előző színvonalához képest sikerültek gyengébbre. És következett a Locomotiv GT eddigi utolsó albuma, a Loksi, mely elé egy kis magyarázat tartozik. Mint már említettem, a Ringasd el magad című lemez után törés állt be a Locomotiv GT fejlődésében. A progresszív zenéről áttértek a nagyobb közönségsikerre számítható populárísabb stílusra. A harmadik és negyedik nagylemezig meg voltam róla győződve, hogy ez nem volt helyes lépés. A Locomotiv GT V. már részben meggyőzött arról, hogy itt is képesek kiemelkedő teljesítményre, képesek színvonalas és egyben közérthető zenét játszani. Ezután jött azonban ismét két gyengébbre sikerült lemez, melyek ismét megintöbb számban fontos hangulatkeltő szerepet tölt be, mintegy kiemeli a darab mondanivalóját. A lemezen a zenei ötletek olyan tárát mutatják be, mely más együttesnek elég volna 4—5 nagylemezre is. Presser már nem akar mindent a zongorával megoldani, minden hangszer elfoglalja az öt megillető helyet, Presser mégsem vesztette el vezető szerepét. Ez már azonban nem zavaró, mivel a végeredmény egy minden tekintetben kiegyensúlyozott, igényes és mégis nagy példányszámú album. A Locomotiv GT V. című albumon még kifogásolható volt a hosszú időtartam miatt felhíguló zene. Ezen az albumon ennek nyoma sincs. A rendelkezésükre álló másfél órát sikerült valóban jól kitölteniük. A Locomotiv GT jelenleg a csúcson van. Remélem, hogy még sok ilyen lemezzel bizonyítják, ez nem csupán átmeneti helyzet. Erre minden adottságuk megvan. DISZKOGRÁFIA: 1 Locomotiv GT 7 2 Ringasd el magad 9 3 Bumm! 6 4 Mindig magasabbra 7 5 Locomotiv GT V. (2LP) 8 6 Zene 6 7 Mindenki 7 8 Loksi (2LP) 9 GYUROVSZKY LÁSZLÓ
