A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-06 / 6. szám
Tudomány-technika Az Argyropelecus nemzetség fajai kivilágított koponyára emlékeztetnek VILÁGÍTÓ MÉLYTENGERI ÉLŐLÉNYEK „Amidőn tengeralatti gömbünkkel elértük a 204 méteres mélységet, fölragyogtak előttünk az első állati eredetű fényforrások. Úgy tűnt föl ez, mint amikor egy meleg, tiszta nyári estén megjelennek az első csillagok az égbolton. 610 méteres mélységben a tengeralatti gömb, kis, kerek ablaka előtt legalább 10 halványsárga és halványkék fénypontot számoltam meg. 15 méterrel mélyebben meg egy egész „szikra-rendszert" észleltem, amely — óvatos feltételezéseim szerint — legalább egy 60 X 90 cm nagyságú felületet töltött ki. A sötétben egymás után vehettem szemügyre ezeket a fénylő felületeket, de a jelenség magyarázatára nem sikerült felállítanom a legegyszerűbb elméletet sem. Bizonyára valamilyen gerinctelen élőlényről van szó. olyan finom és törékeny felépítésűről, amely, ha hálóval a víz felszínére vontatnánk, nyomban elpusztulna. 30 méterrel mélyebben Barton kollégám két fénylő pontot vett észre, amelyek felváltva gyulladtak meg illetve aludtak ki. Valószínűleg egy mélytengeri hal idegreakcióinak voltunk a szemtanúi. 670 méterrel a tenger szintje alatt meglepően sok fényforrást észleltünk; mintha csak egy tűzijáték kellős közepébe érkeztünk volna. A koromsötét háttér előtt megannyi szikra és fénypont viliózott, némelyek egészen figyelemreméltó nagyságot is elértek." így ecseteli William Beebe, világhírű amerikai oceanográfus az 1930-ban, a Bermuda-szigeteknél megvalósított első mélytengeri expedíciójának élményeit. Úttörő vállalkozás volt ez, amelyet azóta számos hasonló követett. Ma már sok olyan jelenségre derült fény, amelyek előtt még néhány évtizede értetlenül álltunk, s eme ismeretek alapján meg tudunk magyarázni olyan dolgokat is, amelyek valamikor a hajósokat, tengerjáró embereket rettegésben tartották, s még a szárazföld biztonságában is csak suttogva lehetett róluk beszélni. Ma már tudjuk például, hogy a viharos trópusi tengereken oly gyakori „óriási tüzes kerekek" nem holmi rossz szellemek incselkedései, hanem egy foszforeszkáló ostoros egysejtű, a Noctiluca scintillas milliárdnyi, tömegbe verődött példányai. Ezek az 1 —2 mm nagyságú, a mikroszkóp alatt „farkincás őszibarackra” emlékeztető állatkák a nagy hullámverés hatására megjelennek a víz felszínén, s ameddig csak a szem ellát mindent „lángbaborítanak". Létfontosságú fényforrások De térjünk vissza a tengermélybe! Joggal kérdezhetnénk, vajon mik ezek a viliózó fények, amelyekről Beebe (és még sokan mások) olyan nagy ámulattal írtak, mire jó ez a tűzijáték, ez a fényparádé több száz és ezer méterrel a tenger felszíne alatt? Annak ellenére, hogy még számos részletkérdés nem tisztázott, az már ma bizonyos, hogy nem öncélú anyag- és energiapazarlásról van szó. A fényforrások a legkülönfélébb biológiai feladatokat látják el, s nélkülük elképzelhetetlen volna ezeknek a mélytengeri élőlényeknek az élete. Köztudott dolog, hogy a tengerészek a sötétben a közeledő hajó nagyságát, de a típusát is a hajó fedélzetén elhelyezett fényszórók alapján határozzák meg. A világító mélytengeri halak is hasonló módon ismerik fel társaikat illetve ellenségeiket. A fényforrások elhelyezkedése a test felületén minden fajra jellemző, ám még az egyes fajokon belül is különbség van a hímnemű és nőnemű állatok között. Például a Myctophum punctatum (az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben gyakori) világító tengeri hal nőstényének hasán — a fajra jellemző, a hal oldalán található és egy személyhajó kerek ablakaira emlékeztető sárga fényforrásokon kívül — még 3—5 pont világít, míg a hímnek a hátán találhatunk ilyen pontokat. Vannak olyan halak, amelyek fényforrásaik segítségével szerzik meg táplálékukat. Ezeknek a halaknak a hátuszonya rendszerint hosszú kaccsá módosult, amelynek végén mint valami lámpás himbálózik ide-oda a hal szája előtt a csalogató fényforrás, s a gyanútlanul bámészkodó kis halacska könnyű zsákmánya lesz ezeknek a ravasz ragadozóknak. (A teljesség kedvéért kell megjegyezni, hogy a ragadozók nem látják áldozatukat, hanem a vizhullámok mozgásának érzékelésével tudatosítják az idegen élőlény közeledtét.) Ám a legravaszabb minden ragadozó közül a Chauliodus nevű, kígyóformájú hal. amely 350 fénypontjával egyenesen a szájában világit, s az áldozatok (kis halak, rákok, tengeri kagylók) mit sem sejtve sétálnak be a pusztulást jelentő őrlőmalomba. Ezen a helyen kell megemlékezni az egyik legszebb világító tengeri halról, a Bathysidus pentagrammus-ról is. Ismét Beebe-t idézzük: „A hal mindkét oldalán öt, kimondhatatlanul szép fénylő sáv található; egy pontosan a középen húzódik, fölötte és alatta pedig két-két ívbehajló sáv látszik. Mindegyik sáv egy sorozat, nagy halványsárga fénypontból rakódik össze, s e sárga pontokat apró, de élénk bíborban játszó »drágakövek« övezik. Ez a hal úgy marad meg emlékezetemben, mint az egyik legcsodálatosabb dolog, amit valaha is láthattam". Fényszórók ezer méterrel a tenger felszíne alatt A mélytengeri világító élőlények talán legtitokzatosabb képviselői a világító tintahalak. E meglepően értelmes állatok egyik csoportja saját fényforrással rendelkezik, amely sokban emlékeztet az ember készítette fényszórókra. Lencsékre, homorú tükrökre, árnyékoló lemezekre hasonlító szervek találhatók benne, s például a Desmotheutis nemzetség képviselői mint valami tengeralattjárók világítják be izmaikkal mozgatható fényszerveik segítségével a terepet. így keresik táplálékukat s egyben rövidebb-hosszabb időre megvakítják az útjukba tévedő ellenséget is. A tintahalak fényforrásaikat — ellentétben a szentjánosbogarakkal — nem tudják kikapcsolni, ezért van szükség az árnyékoló lemezekre, amiket a fényforrás és a „lencsék" közé tolnak be, s így „sötétítik el" magukat. A fényforrásul szolgáló vegyületet specifikus mirigyek állítják elő. de a fénytermelés kémiai'folyamatait még nem sikerült felderíteni. A tintahalak másik csoportja nem rendelkezik saját fényforrással, hanem bizonyos típusú világító baktériumokkal él szimbiózisban. Ezek a baktériumok — például a közönséges tintahal (Sepia officinalis) esetében 5 különböző fajt határoztak meg — a bőrredőkben telepednek meg, méghozzá fajonként elkülönülve, s cserébe azért, hogy szabadon ki-be mozoghatnak a tintahal bőrében (a bőr felszínét a belső részekkel apró, kanális-szerű képződmények kötik össze), megvilágítják a tintahal előtt az utat. Ismeretes, hogy a tintahal veszély esetén sűrű fekete folyadékot lövell ki magából, amely „láthatatlanná" teszi őt, de nagyobb mélységekben, ahol amúgy is sötét van, ez a védekezési mód nem lenne célravezető, ezért „kölcsönkapott fényforrásait", a baktériumokat szórja szét maga körül, amelyek rendszerint 3—5 percig is megvakithatják a támadót, s eközben a tintahal biztonságos helyre menekülhet. Cikkünkkel csupán bepillantást engedhettünk abba a hatalmas és nagyrészt még feltáratlan világba, amely sok száz és ezer méterrel a tenger felszíne alatt terül el. Az elkövetkező évtizedek feladata lesz a nagy tengeri mélységek felkutatása, a titokzatosságok felszámolása, s talán nincs messze az az idő, amikor nemcsak jó öreg Holdunkon és a közeli bolygókon de a legmélyebben található tengerfenéken is lesznek kutatólaboratóriumaink. Lacza Tihamér Hétvégi ház A hétvégi házak építése is pontos előkészítést igénylő feladat. A tervezést megelőzően ismernünk kell az idevonatkozó előírásokat és a jóváhagyott zónaterv beépítési feltételeit, melyek meghatározzák az épületek urbanisztikai elrendezését, az architektonikái igényeket és a hálózati bekötések lehetőségeit. A felelős tervező a fenti elvek érvényesítésével és az építtető igényeivel összhangban rajzolja meg az épület terveit, melyek szerint a kivitelezés történik, amennyiden hiteles építkezési engedély van birtokunkban. A családi ház a család pihenését van hivatva biztosítani, ezért annak megfelelő igényeket támasszunk a megvalósítás elé: — legyen elegendő területünk az épület mindennemű használatához, s kerüljük a felesleges térkiképzést, ami az anyagi befektetést növeli. A bemutatott tervrajz is ilyen elképzeléssel próbálkozik. A bejárat homlokzatába kétszárnyas biztonsági rács szerelhető s a bejárati ajtó pihenőjére nyílik a kéziraktár ajtaja, míg a közlekedőből kapcsolódik a pincelejáró, a kétszemélyes hálófülke, a mosdó és a konyhafallal ellátott szoba. A nyers-kőből épített ikerkandalló mind a szobából, mind a teraszról egyaránt üzemeltethető. A síktető mellvédfala faanyaggal vagy kerámiával díszíthető és az esővíz egy vízvető által hullik a külső légtérben megépített vízgyűjtőbe. Kurucz Nándor RrSIBE-AJ AUATÍAICtZcT JUťTvťcf - íMTx THVt K««*ÍT**V KURUCZ AIAMDOIÍ /VOV 18
