A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 5. szám
Ö» \Ö^° A' '6>5<* ^ va'* amelyet a görögök és a rómaiak használtak: a stílusnak, amellyel viasztáblácskákra véstek, valamint a calamusnak, amelylyel pergamenre és papiruszra írtak. Ezeket váltotta fel több mint ezer évre a lúdtoll — ami nem feltétlenül lúdtoll volt, lehetett pulyka- vagy hollótotl is. A madár evezőtollait forró hamuba vagy homokba temették egy időre, hogy eltávozzon a zsír, majd ronggyal tisztára dörzsölték. Hátrányuk az volt, hogy hamar kicsorbultak, viszont a tolikéssel mindenki olyanra faraghatta a maga lúdtollát, amilyenre akarta. A tolifaragás különböző módozatai külön táblát érdemeltek ki Diderot és d'Alembert Enciklopédiájában. 1780 táján egy birminghami aranyműves fém tollhegyet készített egy Priestley nevű vegyész számára. 1803-ban vékony acélcsőből készült tollakat árusítottak Angliában. Két évvel később Németországban ezüstből készítettek tollakat Ezek mint kísérletek, nem is túl sikeresek: a tollak nehezek, merevek voltak. 1809- ből származik annak a gépnek a szabadalma. amely a lúdtollát több darabra vágja: ezek mindegyike külön-kütön tollhegy, amelyet tollszárhoz lehet rögzíteni. Végül 1830-ban egy Perry nevű angol szabadalmaztatta találmányát, a hegyet ketté osztó tintavezető rés végén egy kis lyukat, amely a fém hegyet éppoly rugalmassá teszi, amilyen a lúdtoll volt. Gillot, Mason és Mitchell neve is említést érdemel: nagyjából ugyanebben az időben ők is hozzájárultak a tollhegy tökéletesítéséhez. A GOLYÓSTOLL KARRIERJE Bíró László magyar újságíró, Milton Reynold amerikai gyáros és Seech osztrák vegyész a golyóstoll három atyja: különböző időben, különböző módon előállítható goíyóstollakat találtak fel. Harminc évvel ezelőtt úgy tűnt a golyóstoll egyszer s mindenkorra eltemet minden tollhegyet, töltőtollat, tintatartót. (A tinta mellesleg szintén ősi találmány: a kínaiak már több mint ötezer évvel ezelőtt gyártották növényi és állati kivonatokból: előállítása a középkorban a szerzetesek specialitása volt.) A golyóstoll első ötlete és szabadalma (ezt Bíró dolgozta ki a testvére segítségével) 1938-ból való. A háború idején Argentínában gyártották, ahová a két testvér kivándorolt. Csakhogy a golyóstollból folyt a tinta, és az utántöltés is nehézkes volt. Reynold 1945-ben véletlenül ismerte meg az új írószert argentínai útja során. Magával vitt egyet az Egyesült Államokba. ahol tanulmányozta, majd Seech segítségével — aki kikísérletezett egy gyorsan száradó tintát — tökéletesítette. Hamarosan elárasztották vele a világot. A golyóstoll olyan olcsó, hogy reklámként jó ideje ingyen osztogatják: a töltőtollat azonban mégsem sikerült kiirtania — csak a szépírást. mekből, celluloidból, majd végül győztek a különféle műanyagok: a tollszár kialakítása adta a legtágabb teret a fantáziának — és a gyűjtőszenvedélynek is. A töltést különféle emelők, gombok tették lehetővé ; a „beugrós" típusban a tintát csepegtetővei adagolták a tartályba. Az első automatikus töltésű tollak tintatartójában gumitöltőcske volt amely ha összenyomták és kiürült belőle a levegő, magába szívta a tintát. Később az injekciós fecskendők analógiájára bevezették a dugattyús töltési módot. Aztán vagy tíz évvel ezelőtt, megjelentek a patronos töltőtollak. amelyekhez már nincs szükség tintásüvegre: a tintát tartalmazó patron egyetlen mozdulattal a helyére illeszthető, és ha kifogyott, el lehet dobni. Ez a találmány mintha új életre keltené a mármár elfeledett töltőtollat: napjainkban egyre többen vásárolják. TÖLTŐTOLL A HADFINAK A háborúk általában fölgyorsítják a technológiai folyamatokat, elősegítik bizonyos anyagok vagy eszközök térhódítását. Az első világháború a töltőtoll elterjdését segítette — nem is annyira technikai, mint inkább érzelmi okokból. A töltőtoll az egész XIX. század folyamán megmaradt kevesek privilégiumának, szinte szakmai keltéknek, státusszimbólumnak ; századunk elején azonban épp a világháború alatt, bekerült a katonák hátizsákjába is. Nem szorította ki a tintaceruzát de széles körben elterjedt írószerré vált Ezt a reklám is meglovagolta : a „vitéz hadfinak" szüksége van töltőtollra, ajándékozzunk hát neki töltőtollat, így kapunk majd több levelet a frontról. Hatalmas töltőtollak (hol mint zászlórúd, hol mint szurony a katona kezében) virítottak a plakátokon, amelyek hadikölcsönök jegyzésére agitálnak. Az iskolába azonban még nem léphetett be a töltőtoll. Ott még mindig mártogatós tollakat használtak; a gyakran kiömlő tintatartókat a pedellusok tiszte volt újratölteni. A mártogatós toll egyetlen és igen távoli leszármazottja annak a két eszköznek. Az emberek ma már nemigen írnak egymásnak, szokás mondani; a telefon meg a telex kiölte a levelezést. Korunk egyetlen leveleskönyvet sem fog az utókorra örökíteni, kézírásosat pedig végképp nem, hiszen a különféle írógépeknek se szeri, se száma. És mégis, soha annyi és annyiféle toll nem állt az emberek rendelkezésére, mint épp ma. Golyóstoltak, különböző hegyvastagságú rost- és filctollak, cserélhető betétesek és eldobhatók — no és persze az elpusztíthatatlan, öreg töltőtoll. A töltőtoll csakugyan matuzsálemi korban van: a múlt század elején született meg Angliában, ahoi ketten is szabadalmaztatták : F. B. Folsch 1809-ben bejegyzett találmánya tartályból, tollszárból és acél tollhegyből állt; tíz évvel később pedig J. Schaeffer szabadalmaztatott egy másik fajtát. Persze a töltőtollnak is vannak ősei. mégpedig nagyon régi ősei is. A tintát is tartalmazó lúdtoll, amelyet Schwender Ir le 1636-ban, már majdnem töltőtoll. Ugyancsak a XVII. század közepén egy Journal dün voyage a Paris (Párizsi útinapló) című írás ezüsttoliakról számol be. amelyek különleges tintával töltött tartályt is magukba foglalnak, s ezekkel akár egy egész oldalt is tele lehet írni anélkül, hogy mártogatni kellene a tollat. Az ötlet nyilvánvalóan föllelkesítette Bion matematikust aki egy 1725-ös könyvében „örök életű írótollról" ír. Szintén a XVIII. században esik említés egy másik töltőtollról, vagy valami hasonlóról II. Katalin cárnő emlékirataiban. A GUMIZSÁKTÓL A PATRONIG A két idézett szabadalom után a XIX. század folyamán több országban is tökéletesítették a töltőtollat. Az első arany tollhegyek Németországban tűntek fel, 1824-ben. Ám az ipari sorozatgyártás felé az amerikaiak tették az első lépéseket: 1884-ben L E. Waterman jegyeztette be az első szabadalmat, és egy kis házban, New York egyik külvárosában kezdett töltőtollat gyártani. Három évvel később, Wisconcin államban megkezdte működését a Parker gyár. 1892-ben Chicagóban megalapították a Conclín gyárat, amelynek nevéhez az automatikus töltés érdeme fűződik. Az idők során a töltés módszerei mentek át a legjelentősebb fejlődésen. A töltőtollnak volt egy visszaugrós tollhegyű, úgynevezett „biztonsági" változata is, de végül a rögzített tollhegy állandósult; az anyaga acél, később arany, sőt üveg is volt. Készítettek tollszárat különböző fé23
