A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-26 / 52. szám

I Fásli vagy harisnya? Csak a középkortól említik a könyvek önálló divatcikk gyanánt a harisnyát, bár az ókorban is viseltek hasonlót. Ókori változata afféle fásli volt, amit föl kellett tekerni a lábra. A ma hordott harisnyák őse 1300 körül jött divatba, midőn a férfiak földig érö ruhája rövidülni kezdett. Az ösharisnya először posztóból készült és igen színes volt, később selyemből gyártották kevésbé cifrára. Az eredetileg férfiak számára tervezett, s voltaképpen a férfinadrágból kialakult ruhadarab a nöí divatbán a reneszánsz kortól játszik jelentősebb szerepet. A hölgyek eleinte „drága, szép hímzésekkel és kivágott mintákkal díszítve hordták" — mint erről Rabelais, a francia író tudósít. A kézzel kötött első harisnyák Spanyolországból kerültek ki, az első harisnyagyár viszont Franciaországban létesült, XIV. Lajos idején. A gép, amellyel a nagyüzemi gyártás megindult, mégsem francia, hanem angol ember találmánya volt: William Leo anglikán lelkész konstrukciója. A szép harisnya még e század elején is luxuscikknek számított. Sok nö csak álmodott róla, de a legtöbben spóroltak rá titokban. Ezért nevezték az asszonyok „dugipénzét" harisnyapénznek. Mekkora a bőrünk? Régi mondás szerint egyes emberekről hét bőrt is le lehet húzni, valójában azonban bőrünk csak három rétegből áll. A külső a hámréteg, a középső az irha, a legbelső az úgynevezett bőralja. Ha ki tudnánk bújni a bőrünkből, hogy kiterítsük, mintegy másfélkét négyzetméteres darabot kapnánk, amelynek súlya tisztán körülbelül három, három és fél kilogramm, de a hozzánött zsírpárnákkal együtt t zenkét-tizennyolc kiló is megvan. A bőr egyébként igen fontos része a szervezetnek: ha egyharmada elpusztul (például elég), ez már életveszélyes sérülésnek számít. Kavicsok — Miért lógatod úgy az orrod? — kérdi a talponállóban egy fiatal férfi őszülő cimborájától. — Mielőtt beköltöztünk volna ide a városba, ebbe a papírfalú bérházba, kerek húsz évig laktunk falun, egy kertes családi házban. El sem tudod képzelni, milyen jóízüeket lehetett ott veszekedni. — Ez aztán nosztalgia a javából — emeli elismeréssel koccintásra poharát a fiatalabbik. — Nosztalgia a fenétI — húzza le egy szuszra a fröccsöt a másik. —• A feleségem már egy hete minden reggel hidegen teszi elém a kávét, s én a szomszédok miatt félek neki szólni. — Ma szeretnék egy kicsit korábban hazamenni — lépett be kissé félénken a titkárnő a főnöke szobájába. — Történt valami? — kérdi a főnök a megrögzött agglegények kíváncsiságával. — Semmi különös, csak volna néhány keresetlen szavam a férjemhez — süti le a Mit mióta iszunk? Bort és vizet ősidő óta iszik a magyar: A Duna szüretlen vizét még a múlt század harmincas éveiben is pénzért mérték a piacokon és az utcán járó vízárusok. A sörivás a XII—XIII. században kezdett elterjedni, a török megszállás után már bajor serfözök is letelepedtek hazánkban, a sör mégis sokáig lenézett ital maradt. Annál népszerűbbek voltak a röviditalok; fűszerekkel, mézzel ízesített pálinkák, likőrök. A XVII. században például az akovita nevű gabonapálinka (aqua vitae = az élet vize), és a narancsvirág illatú édes rozsólis, amelynek az olasz rosolare (megpirít, barnára süt) szóból eredt a neve. A pezsgőgyártás 1825-ben indult meg Pozsonyban, a szikvizgyártás 1841-ben, Jedlik Ányos saját találmányú gépével. A báritalok — mint a XVII. században elterjedt koktél — nálunk az 1900-as évek elején jelentek meg, de csak az első világháború után váltak az éjszakai élet jellemző italaivá. Figyelemre méltó, hogy e század harmincas éveiben 26-féle ásványvizet kínáltak a vendéglői itallapok ... E vizek — úgy látszik — kevés kivétellel mára mind elpárologtak. Mióta kopogtat az orvos? Leopold Auenbrugger. a bécsi katonai kórház orvosa egy vendéglős fia volt: gyakran segített az apjának a bort felhordani a pincéből. Ilyenkor többnyire végigkongatták a hordókat, hogy tudják, melyikben mennyi bor van. Más hangot ad ugyanis kopogtatásra az üres hordó, mást a félig töltött, és megint mást a teli. szemét szégyenlősen a fiatalasszony. — Az ügy sajnos nem tűr halasztást — kapcsol át a hivatali zsargonra —, s estére jegyünk van a színházba: addig ki is kell békülnünk. A főnök irigyen bólintott. Látszik rajta, hogy ha a keresetlen szavakat nem is, de a békülést szívesen vállalná. Egy fiú hetek óta. szinte menetrendszerűen benézett az egyik áruházba, de soha sem vásárolt semmit, csupán az egyik csinos elárusítónőt vételezte szemre. Néhány másodpercig gyönyörködött benne, aztán elvegyült a tömegben. Végül is a leány elégelte meg a dolgot s így szólt a gyámoltalan fiúhoz: — Mondja fiatalember, maga vevő. vagy csupán komolytalan bámészkodó? — Hát... — húzta fel a fiú a vállát bizonytalanul —, az attól függ, hogy maga eladó-e. — Egyelőre még az vagyok — mosolyodott el a lány elégedetten a fiú szellemes válaszával —, de ha nem igyekszik, könnyen hoppon maradhat mert többen is kinéztek már maguknak, csak még nekik sincs elég bátorságuk a vásárláshoz. SZENK SÁNDOR Az ifjú orvosnak egyszer az a gondolata támadt, hogy nem csak a hordók, hanem az emberi mellkas állapotáról is információt nyújthat a kopogtatás. Elméletét továbbfejlesztve addig-addig kísérletezett, míg 1754-ben előállt a felfedezéssel, hogy számos betegséget egyszerűen a mellkas kopogtatásával is fel lehet ismerni. 1761-ben könyvben is öszszefoglalta tapasztalatait, kortársai azonban kinevették. Hogy a mellkas kopogtatása mégis polgárjogot nyert az orvosi gyakorlatban, az Napóleon orvosának, Jean-Nicolas Corvisart-nak köszönhető, aki 1808-ban véletlenül rábukkant a bécsi vendéglős fiának a könyvére, és le is fordította franciára. Persze a gyakorlatban is kipróbálta Auenbrugger módszerét méghozzá sikerrel. Maga Napóleon császár is kegyesen megengedte, hogy mellkasát diagnosztikai okokból megkopogtassák, s mint mindent ami az udvarban bevált ezt is elkezdték utánozni. Szokott ön pirulni? Ha melege van, biztosan. A szervezet ugyanis védekezik a túlzott fölmelegedés ellen: az erek kitágulnak, a bőr kipirul, és megindul a verejtékezés, az a folyamat, amelyen keresztül igyekszik megszabadulni a fölösleges hőtől. Höszabályozó rendszerünk a hidegre épp fordítva reagál: az apró erek összehúzódnak, ennek következtében a hőleadás csökken. A didergésnek is célja van: mint hötermelö izommunka, akadályozza a túlzott lehűlést. Hála e remekül működő klímaberendezésnek, szervezetünk aránylag függet leníteni tudja magát a külvilágtól: persze korlátozott alkalmazkodóképességünkön öltözködéssel, fűtéssel is igyekszünk segíteni. 23