A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-26 / 52. szám

elsősorban hadiipara számára. Azon­kívül a külföldön működő kémeket is fizetni kellett. A feladat végrehajtá­sával az SS-t bízták meg. S aztán megkezdődött a munka a sachsen­hauseni koncentrációs táborban, ahol összegyűjtötték a hozzáértő foglyo­kat, festőket, grafikusokat, nyomdá­szokat, a 18. és a 19. számú barakk­ban. A nácik Wilhelm Höttl fiatal SS-tisztet bízták meg, szondázza ki, milyen csatornákon át lehetne a ha­mis font-bankjegyeket eljuttatni kül­földre és ott forgalomba hozni. Nagy nehézségek árán sikerült megszerez­ni a megfelelő bankópapírt, s meg­kezdődött a hamis angol font gyártá­sa, éspedig sorozatban 1942-től kezdve, 140 fogoly közreműködésé­vel. A német, cseh és holland fog­lyok, mint később kiderült, életük veszélyeztetésével megpróbálták szabotálni az akciót. De ennek elle­nére ebben a táborban kitűnően ha­misított 8,9 millió darab bankjegyet állítottak elő, összesen 134 millió angol font névértékben. És nemzet­közi méretekben megindult az akció: még svájci bankok sem ismerték fel a hamisítványokat, s a Birodalom rengeteg aranytömbhöz, idegen valu­tához, aranyérméhez jutott. Elérkezett azonban 1945 márciusa — a szovjet hadsereg támadásra ké­szen állt az Oderánál, az amerikaiak átlépték a Rajnát, feltartóztathatat­lanul közeledett Hitler ezeréves biro­dalmának vége. Akkoriban született meg az Alpen Festung (Alpesi erőd) gondolata. Itt akarták létrehozni, a nagyjából Sa zburg, Linz és Graz által bezárt háromszög alakú területen. A Dechsteinről áttekintjük az egyes há­gókat és medencéket, amelyeken ke­resztül ez a terület megközelíthető. És erre a meseszép hegyvidékre ejtő­ernyős hadosztályok érkeztek és 2000 SS-katona, akik megesküdtek, hogy nem ismerik el a kapitulációt és az utolsó leheletükig harcolni fognak. Ide szállították az egész Európában összerabolt aranyat és felbecsülhe­tetlen értékű műalkotásokat. Szá­mos hírhedt fönáci is ide menekült, eldugott alpesi városkákba, magával hozva a legtitkosabb okmányokat. S így, miközben az utolsó német kato­nák véreztek el a frontokon, a főná­ciknak más dolguk sincs, mint hogy itt elrejtsék a rablott kincseket. Eich­mann például 22 ládával. Az egykori sóbányákban vasúti kocsiszám tün­tettek el értékeket, műkincseket, lá­daszám süllyesztettek a tavak mé­lyére aranyat és briliánst, valamint valódi külföldi valuták mellett hamis bankókat is. Egy innen nem messze levő kuny­hóban az osztrák antifasiszta ellenál­lás tagjainak segítségével sikerült el­fogni Ernst Kaltenbrunner 1. számú náci háborús főbűnöst. A Salzkammergut kimerült sóbá­nyáiban, tavainak mélyén elrejtett kincsek sokakat nem hagytak aludni, hiszen emlékeztek rá, hogy Mussolini kiszabadítója, Otto Skorzeny maga is 22 láda aranyrudat rejtett itt el. S igy az ötvenes évektől kezdve, de még a hatvanas években is furcsa dolgok játszódtak itt le: titokzatos körülmé­nyek között eltűntek kíváncsi hegy­mászók, vízbe fulladtak sportbúvá­rok, akik bemerészkedtek a tavakba, erdöőrök ismeretlen kincskeresők holttestére bukkantak. A három tó­ban, mely itt fekszik előttünk a sze­merkélő esőben, nemcsak kincseket süllyesztettek el, vízhatlan ládákba zárva a nácik titkos iratai, okmányai is ott rejtőznek a mélyben. S ezeknek ott kell maradniuk. Mert tartalmuk kompromittáló lehetne számos mai politikusra nézve. Egy nyugatnémet folyóirat már 1959-ben, majd 1963-ben búvárokat bérelt és megpróbál­kozott a ládák kiemelésével. Sikerült is felszínre hozni hamisított bankje­gyekkel telt ládákat meg olyanokat is, amelyek a volt Reichssicherheits­­dienst, a Birodalmi Biztonsági Hivatal titkos okmányait rejtették: kémek­nek küldött utasításokat angol, nor­vég, holland nyelven, ügynökök, kol­laboránsok, népük árulóinak névjegy­zékét. De az akciót sürgősen leállítot­ták — pénzügyi okokból... És haladó német újságírók, akik szerették vol­na, ha tisztázódnak — 35 évvel a háború befejezése után — a Toplit­zi-tó mélyén folytatott kutatómunka során felszínre került anyagok alap­ján bizonyos körülmények, hiába kö­vetelték, hogy — saját szavaik sze­rint — leleplezésre kerüljenek „Né­metország történetének sötét pont­jai". És hiába követelték az akció folytatását 1980-ban, 1981 -ben ... Az egész vidék esőbe burkolózik tehát. Hallstadt, az azonos nevű, cso­dálatosan szép tó partján, ahol min­den háztetőt ismerek, a fesztiválok városában, a meseszép Salzburgban, a Dachstein jeges csúcsán. Bad Aus­séban, ebben a bájos fürdővárosban ennek'ellenére lüktet az élet: nők csinos osztrák dirndliben és férfiak tiroli népviseletben mit sem törőd­nek az esővel, úgy látszik, hozzászok­tak már, a luxusüzletek kirakatai és a csinos kisvendéglők csábítják a nya­ralókat. Mi is betértünk az egyikbe és érdekes emberekkel ismerkedtünk meg: olyanokkal, akik annak idején részt vettek az osztrák ellenállásban, de olyanokkal is, akik a barrikád má­sik oldalán álltak. Igy például, ha távolról is, mutattak nekünk egy jovi­ális öregurat, bölcsészdoktort, aki annak idején mint a már említett Reichssicherheitsdienst magas rangú tisztviselője állítólag részt vett a Ber­nard-akció előkészítésében. Ö is hoz­zátartozik ahhoz a furcsa legendához, amivel még sokáig fognak foglalkoz­ni azok, akiknek megvan ehhez a bátorságuk. Annak a könyvnek a szerzői, amely ide csábított minket, s emberek, akik már az antifasiszta ellenállásban tanúbizonyságot tettek bátorságukról. Hisszük, hogy egyszer sikerül feltárni a tó titkait. TAMARA WAGNEROVÁ (Felvételek: arch.) Emberi sorsok A TÖRVÉNY NEVÉBEN... Statisztikai adatok tanúsítják, hogy a hetve­nes évek első felében, sajnos, szinte ugrás­szerűen gyarapodott Szlovákiában a testi sértéssel, a hosszabb-rövidebb ideig tartó táppénzállománnyal járó vagánykodások, késhegyre menő verekedések, illetve a nem­zeti bizottságok, közrendészeti és társadalmi szervek elleni szóbeli vagy tettleges támadá­sok bűntettének száma ... Közbiztonsági és igazságügyi szerveink határozott fellépésé­nek eredményeképpen az elmúlt évtized má­sodik felében számszerűleg ugyan kevesebb lett az ilyen törvénysértések száma, de köz­rendbontás, testi sértés vagy rágalmazás bűntettével Szlovákiában évente még így is mintegy négyezer bűnöző kerül a vádlottak padjára. Bíróságaink továbbra is a legna­gyobb szigorral járnak el a közéleti szemé­lyeket szóbelileg fenyegető vagy testileg is bántalmazó egyének ellen, hiszen a rend. a fegyelem és a polgártársi együttélés szabá­lyainak betartása mindannyiunk közös érde­ke. Az SZSZK Legfelsőbb Bíróságához került periratok közül hadd idézzünk most néhány konkrét esetetl § Munkahelyén és lakhelyén egyaránt tud­ják Jozef Sladky zilinai lakosról, hogy gyakor­ta iszik a megengedettnél többet s ilyenkor kötekedik, garázdálkodik. „Természetesen" otthon is. Egy tavaszias, február végi estén is részegen jött haza és garázdálkodni kezdett. Megfékezésére feleségének a közbiztonsá­gi szervek segítségét kellett kérnie. A hely­színre érkezett rendőrjárőr először csupán felszólította Sladkyt, hogy kövesse őket a körzeti rendőrkapitányságra. Az ittas férfi azonban rátámadt a rendörökre, tépni, szag­gatni kezdte az egyenruháikat, majd szökni próbált. Amikor utolérték, egy kemény tárgy­gyal és ököllel a rendörök egyikére támadt; majd a rendőrparancsnokság épületében is tovább szitkozódott és több Ízben is meg­próbálta testileg bántalmazni a közbiztonsági szervek tagjait. Az ügyész a karhatalmi szervek ellen elkö­vetett nyílt támadás bűntettével vádolta Jo­zef Sladkyt, s mert a múltban már négy alkalommal állt bíróság előtt, szigorúbb bün­tetést javasolt számára. A járásbíróság bün­tetőtanácsa helyt adott az ügyészi javaslat­nak és négyévi szigorított fegyházbüntetésre ítélte Sladkyt, aki fellebbezést nyújtott be a bírói döntés ellen. Áz eset így került el végső soron a Legfelsőbb Bíróságra, ahol megerő­sítették a Zilinai Járásbíróság ítéletét. 5 A néphadsereg katonáit, a nemzeti bi­zottságok dolgozóit és a rendőri szerveket sértegette a Liptovsky Mikulás-i járás egyik községében — az italbolt asztalára ugorva —, a huszonkét éves Ernest Fábián. Az alkalmi, ital fűtötte „szónok" közrendbontó tettét súlyosbítja, hogy alaptalan szitkozódá­sát többszöri figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba, sőt dulakodni kezdett a hely­színre hívott rendörjárőrrel. Az illetékes já­rásbíróság Fábiánra oktalan rágalmazás és közéleti személy ellen elkövetett tettleges támadás vádjával egy esztendei feltétel nél­küli szabadságvesztést rótt. 5 A „bosszú" sajátos módszerét eszelte ki a Stará Lubovna-i járás kisközségeinek egyi­kében élö Stanislav Tóth. Közrendbontás vádjával tavaly feltételes szabadságvesztésre és a perköltségek meg­térítésére ítélték. Tóth részletekben, postautalványon folyó­sította az ügyben illetékes bíróság címére a megítélt összeget. Haragja levezetésekép­pen azonban a postautalvány címzettnek szánt szelvényére különböző sértő szövege­ket írt és megszégyenítő ábrákat rajzolt az öt elítélt birékról. .. Sajátos élcelődése az ügyész tudomására jutott, aki közéleti személy megsértésével és hivatalos közeg elleni támadással vádolta a közrendbontó postabetyárt — és a bíróság a feltételes büntetést további hét hónappal toldotta meg. Természetesen ezúttal már feltétel nélküli szabadságvesztéssel! A büntetésszigorítás ellen Tóth fellebbe­zést nyújtott be, mígnem az úgy egészen a Legfelsőbb Bírósághoz került, ahol meg­szüntették ugyan a járásbíróság határozatát, de a vádlott végső büntetését — a korábbi ítéletet is beleértve — összesen huszonegy havi börtönbüntetésben állapították meg. És a Legfelsőbb Bíróság döntése már megfel­lebbezhetetlen. § Lényegében sokáig lapozgathatnánk még az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának a közéleti személyek ellen elkövetett bűntette­ket jegyző periratai között... Mivel azonban a törvényekben való járatlanság törvénysze­gés esetében nem jelent mentséget — álta­lában még csak enyhítő körülményt sem — inkább arról szólunk: mit mond a törvény a közéleti személyek elleni rágalmazás vagy erőszak kapcsán? A Büntetötörvénykönyv illetékes paragra­fusai szerint három évig terjedő szabadság­vesztéssel sújtható, aki közéleti személyeket erőszakkal gátol kötelességeik teljesítésé­ben. Öt esztendei börtönbüntetés róható arra a vádlottra, aki fegyverrel veszélyezteti vagy testileg-egészségügyileg is bántalmaz­za a közéleti személyeket. Ha a tettes garáz­dálkodása közben súlyos sérülést okoz a hatósági közeg képviselőjének, úgy tíz esz­tendei szigorított fegyházbüntetés kiszabá­sát teszi lehetővé a Büntetötörvénykönyv. Ugyancsak drága „mulatságnak" számít a szóbeli sértegetés vagy rágalmazás is! Ha bebizonyosodik a vádlott bűnössége, az ille­tő felelőtlen kijelentéseiért tizenkét hónapig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Fölmerülhet valakiben a kérdés: kit tisztel­jen közéleti személynek? Nos, a közrend képviselőin, a néphadsereg tagjain és a nemzeti bizottságok dolgozóin kívül ide sorolható az összes hatósági közeg: a szolgálatban lévő vasutas, buszsofőr, a táppénzállomány jogosságáról döntö vagy betegellenörként érkező orvos, a népjóléti-és gyámügyi hivatalok dolgozói, a pedagó­gus, aki velük együtt érkezik családi látoga­tásra vagy akár a kereskedelmi felügyelősé­gek ellenőrei is. .. Egyéb szavakkal : a közé­leti személyek elleni bűntettek csoportja az általában értelmezett garázdálkodás, va­gánykodás, verekedés egy súlyosabb elbírá­lás alá esö, „szakosított" területe. Társadal­mi veszélyességét bizonyítja, hogy tavaly 890, az idei esztendő első felében 570 tettes került ezzel a váddal a bíróságok büntetötanácsai elé. A vádlottak fele feltétel nélküli börtönbüntetést kapott, ahol bőven lesz idejük a töprengésre, megszelidülésre. 17

Next

/
Thumbnails
Contents