A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-26 / 52. szám

A Csemadok életéből Harminckét éwel ezelőtt, egy máihoz hasonló borongós őszi estén ült össze első alkalommal egy kis csoport, az akkori galántai népiskola igazgatói szobájában, hogy a járási pártbizottságtól kapott megbízás alapján — előkészítse a CSEMADOK helyi szervezetének megalapítását. 1950 tavaszán e sorok írójának vezetésével, telt kultúrház előtt zajlott le az alakuló közgyűlés, amelyen a helyi szervezet első elnökévé Dóra Istvánt, titkárává Vadovics Tibort, kultúrfelelösévé pedig Záreczky Lászlót választották meg. Azonnal megindult a tagtoborzás, és néhány nap alatt több mint száz művelődni és tanulni vágyó galántai lépett be a szervezetbe. Ez a létszám az évek folyamán megkétszereződött, majd megháromszorozódott — s az utóbbi években is 230—250 körűi mozog. A szervezet első s egyben utolsó otthona a templom melletti öreg ház egyik utcai helyi-UJ UTAKON - A REGI LELKESEDÉSSEL A galantai Kodály Zoltán Daloskor te/lepese a III. Koda/y-napokon 1975-ben. Csiky Gergely: Ingyenelok Galanta 1952 (Foto: Kontár Gyula (2) es archív sége volt. Itt jöttünk össze esténként azok, akiknek szívügye volt az anyanyelvi kultúra ápolása, a közművelődés terjesztése. Csakhamar megalakult a néptánc-csoport s újra megindult az öntevékeny színjátszás; mindkettő régi hagyományokra tekinthet vissza Galántán. A színjátszók első bemutat kozására 1951. január 27-én került sor: Gogol Revizorját adták elö. Tizenegyszer játszottuk a darabot. Ezt követően Csiky Gergely: Ingyenélők cimű vígjátékát, majd sorban Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival, Makarenko; Igor és társai című darabját és Dunajevszkij; Szabad szél cimű nagyoperettjét mutatta be a színjátszó gárda nagy sikerrel. Urbán Ernő: Tűzkeresztség cimű drámájával a mai élet valóságába vittük el nézőinket, utána pedig Csizmarek—Vincze: Boci-boci tarka cimű nagyoperettjének tapsolt ugyancsak tizenegy előadáson Galánta, Szene, Nagymegyer, Párkány, Muzsla és Bratislava Ligetfalu közönsége. Ezután Csiky Gergely: Kaviárját, utána pedig Ivan Stodola: A szenátor úr teája című vígjátékát, majd 1960-ban Barta Lajos: Szerelem című darabját adtuk elő egyenként tíz alkalommal. El kell mondanom, hogy ennek az utolsó darabnak a tiszta jövedelmét, 10 000 koronát a galántai magyar iskolának adományoztuk, hozzájárulva tanulóinknak a II. Országos Szpartakiádon való részvétele költségei fedezéséhez. A mérleg: 10 színdarab, közel 100 előadás és hozzávetőleg 25 000 néző. Ezt a mérleget azért készítettem, mert a Szerelem utolsó előadása után a galántai öreg kultúrházat biztonsági okokból bezárták és így a szervezet elvesztette otthonát, színpadát. Ibsen: Nórájának színpadi próbáit kellett volna ekkor éppen elkezdenünk, sajnos, már nem volt lehetőségünk a világirodalom eme remekének az előadására. Az új kultúrházra pedig közel tíz esztendőt kellett vámunk ... Azt hiszem, illő lejegyezni azoknak a nevét. akik annak idején ezt a nehéz, sok idöt igénylő, alázatos „napszámos-munkát" végezték. Vadovics József, Karsai Gáspár, Rovenszky József, a Valenszky házaspár, Dohanek János, Hegedűs Erzsébet, Ukropecz Mária, Ujj János, Závodszky Mihály, a Pekarik testvérek, Záreczky József, Mikovics Tibor, Záreczky Lászlóné, Popluhár Lajos, Sztrutek Lászlóné. Szarka Sándor, Papanek Imre, Krúg Mária, Úkvári János és még Vallomás lobogással y r sokan mások, kisebb és nagyobb szerepekben. A rendezők közül Guttmann Sándor, Bugár Bertalan, Bukovszky István és Záreczky László, az esztrádcsoport rendezői közül pedig Boócz Ferenc és Karsai Gáspár neve kívánkozik ide. A második határkő szervezetünk életében az 1956-os esztendő volt, amikor megalakítottuk az énekkart, amely később 1957-ben Galánta egykori kisiskolásának, Kodály Zoltán világhírű zeneszerzőnek és zenepedagógusnak a nevét vette fel. A Daloskör karnagya több mint húsz éven át Ág Tibor volt, kisegítettek Viczay Pál, Bodonyi András. Amikor 1979-ben Ág Tibor megvált a Daloskörtől, az addigi segédkamagy, Véghelyiné Chemez Zsuzsanna vette át a vezető karnagyi pálcát. Kórusunk Ág Tibor irányításával egész rövid idö alatt felküzdötte magát a szlovákiai magyar énekkarok élvonalába és egyike azoknak, amelyek részt vettek a felszabadulás utáni valamennyi énekkari fesztiválon Zselizen, majd az eddigi öt alkalommal megrendezett Kodály-napokon. A galántai Kodály Zoltán Daloskör fenállásának 25 esztendeje alatt 1972-ben ezüstkoszorús, 1975-ben aranykoszorús, 1978-ban ismét ezüstkoszorús minősítést szerzett. Azonkívül 1978-ban az első országos dalosversenyen III. díjat nyert, továbbá megkapta a CSEMADOK KB és a Galántai Járási Nemzeti Bizottság emlékérmét, valamint az I. és II. Kodály-napok rendező bizottságától Kodály-emlékérmet, a IV. Kodály-napokon Hasler művének kiváló tolmácsolásáért a rendező bizottság emlékérmét, végezetül 1981-ben a Kodály-napok rendező bizottságának emlékplakettjét. A hazai fellépések s a magyarországi vendégszereplések alkalmából kapott sok-sok ajándéktárgy és számtalan díszoklevél díszíti a galántai Kodály-kórus vitrinjeit. A Daloskör szerepelt Galántán kívül a járás majd minden községében, továbbá Zselizen, Szencen, Somorjan, Dunaszerdahetyen, Komáromban, Nagymegyeren, Bratislavában (a Szlovák Filharmonikusok zenekarának hangversenytermében rendezett díszhangversenyen) és Lédecen. Azonkívül két alkalommal vendégszerepelt Magyarországon, éspedig Cegléden és Székesfehérvárott, A Csehszlovák Rádió bratislavai stúdiója három alkalommal (1969, 1972, 1975) rövidebb, míg 1974-ben félórás műsort közvetített a galántai kórus előadásában. Az énekkar munkájában természetesen akadtak mélypontok, szerényebb sikerek és kudarcok is, de feltétlenül több volt a siker, és ezért úgy érzem, minden galántai büszke a Kodály Zoltán Daloskörre, amely megfiatalítva, főifrissítve, az idén ünnepelte nagyszerű ünnepi hangverseny keretében fennállásának 25. évfordulóját. A negyed század sok-sok sikeres előadásáért, szívet és lelket melengető daláért A III. galántai Kodály-napokon az egyesitett összkar. 6 v