A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-19 / 51. szám

Csak egy percre. A bratislavai Kijevszállóval szembeni férfifodrászatnak nagy a forgalma, j Nem véletlenül, mert az itt dolgozó „hajszobrászok" rendszeres résztve- t vöi az országos fodrászbajnokságnak s különbözö külföldi versenyeknek is. úgyhogy egytől egyig mesterversenyzőknek számítanak. Az ambiciózus, fiatalos fodrászkollektíva vezetője GÁLIK ÉVA. — Vajon mi a különbség a valamikori borbély és a ma ismert férfifodrász között ? — A borbély feladata többnyire csak a borotválás és az egyszerű hajvágás volt. Egy mai férfifodrász, természetesen, borotválni is tud, de a puszta hajnyírás helyett, tervezi a hajat. Minden archoz másként kell vágni a hajat, más-más frizurát kell fésülni. — Sokan kérik a „hajtervezést"? — A mi szalonunkban az év minden napján rengetegen megfordulnak, ilyenkor, ünnepek táján pedig különösen sokan jönnek. Általában azonban a hazai férfiak még húzódoznak attól, ami világszerte már rég polgárjogot nyert. Például egy Sassoon-vágással készített frizurától vagy az elektromos hajsütővas alkalmazásától. Sajnos, nálunk a nők sem nézik jó szemmel, ha a férfiak is adnak magukra. — Milyen hát a férfiak számára ajánlott jelenlegi frizuradivat? — Említettem már, hogy ez arcforma és hajminőség szerint változik. A legfontosabb általános szempont azonban a hordhatóság. Az, hogy egy férfi frizurája az utcára is, a színházba vagy más társaságba is megfeleljen. Ezért főképpen a tompanyirás, a Sassoon-vágás és a mix-frizura különbözö változatait szoktam ajánlani vendégeinknek. - Viszonylag gyorsan változik a hajdivat. Örül ennek a fodrász, vagy nem ? — Ennek általában örülünk, munkánk így nem válik unalmassá, nem kell időtlen időkig ugyanazt a frizurát csinálni. Tény, hogy valóban sokféle vágási technika létezik, ezért állandóan résen kell lenni. — Hányféle fésűje van egy fodrásznak? — A különféle kisfésűket, hajboronákat hajkeféket is beleszámítva talán egy tucat. — A hajnyirógép teljesen kiment a divatból? — Ha a teljesen nem is, de ritkán használjuk. Manapság már csak az idősebbek kérik, vagy az újoncoknak készülő srácok bevonulás előtt. — A férfifodrász, nő létére, mennyi időt -szentel a saját frizurájának? — Megfésülködöm és kész. De azt napjában többször is. — A napi munka mellett, van-e értelme az országos versenyeknek? — Szakmafejlesztés szempontjából okvetlenül. Ezeken a bajnokságokon a hajszakórtök igencsak árgus szemmel figyelik a bemutatott frizurákat. A versenyek előtt, a versenyláz leszoritására, a kísérletezésre és a hibák kijavítására rendszeresen tréningeznünk kell. — A cél? — Az országos bajnokságon Aranyfésüt nyerni, bejutni a nemzetközi világversenyek mezőnyébe és ott is derekasan helytállni. Fotó. (mik-) Gyökeres Marián Varga a Prúdy együttesben Pavol Hammel énekessel már nevet szerzett magának, mikor 1970 februárjában megalakította a Collegium musicumot. Összetétele: Marián Varga (billentyűsök) Fedor Freso (basszusgitár, ének), Dusán Hájek (dob, ütőhangszerek) és Rastislav Vacho (gitárok). Már maga a név is különbözött az akkor elterjedt angol elnevezésektől, de gyökeresen más volt a zenei program is. Rockzenei alapokból kiindulva, komoly zenei művek egyes témáinak feldolgozása, valamint erős komolyzenei hatást tükröző saját szerzemények alkották az együttes repertoárját. A vezető szerep mindenképpen Vargáé volt. Kedvenc hangszerének az orgonának hangszíne, Varga virtuóz játékstílusa meghatározó lett a Collegium musicum zenéjében. Kevés együttes mondhat magának oly rövid idő alatt olyan frenetikus sikert, mint a Collegium. A négy zenész hangszerének mestere volt. A zenei tudás párosulva a Csehszlovákiában addig ismeretlen stílussal rövid idő alatt a legmagasabb popzenei régiókba emelte őket. Ennek egyik óhatatlan velejárója az lett. hogy a Collegium a sznobok kedvenc zenekarává vált. A sznobok számára az együttes eredeti célja nem volt érdekes, számukra csupán a divatos irányzat követése és Varga bálványozása maradt. Talán ez bántotta legjobban Vargát. Első nagylemezüket 1970 szeptemberében játszották fel, angol nyelvű énekkel. Két saját szerzeményt, valamint egy Haydn feldolgozást tartalmaz (D dúr zongorahangverseny). Amilyen gyorsan megjelent, ugyanolyan gyorsan el is tűnt a lemezboltok pultjairól. Kis példányszáma és a lemezklub keretein belül történő terjesztése miatt a mai közönség előtt szinte ismeretlen. Zeneileg egységes, jól felépített, gondosan megmunkált lemez született, melyen Varga orgonája és Freso basszusgitárja dominál. A Collegium musicum ezzel a lemezzel nagyon magasra állította a mércét. Olyan magasra, hogy ezt egyedül a következő lemezzel tudták elérni. Felvetődik a kérdés: a Collegium musicum visszafejlődését jelenti ez? Részben igen, részben nem. Tény, hogy Vargáék tudása nem romlott, de közben jónéhány együttes és előadó felnőtt melléjük és így a Collegium elvesztette egyedülálló helyzetét a csehszlovák popzenében. Az általános színvonal emelkedett, de ők nem fejlődtek ezzel arányosan. A lényeg tehát mégiscsak az, hogy a Collegium musicum nem tudott megfelelő módon és egy helyes, nem zsákutcába torkolló irányba fejlődni. Többek között a miértre is szeretnénk választ találni ebben az írásban. 1971 -ben vették fel a Konvergencie című dupla albumot. A gitáron akkor már Frantisek Griglák játszott (ma a Fermáta vezetője), vendégként közreműködött Pavol Hammel is. Négy oldal, négy különböző zenei világ. Az első oldalon Marián Varga és Kamii Peteraj szerzeménye található. Kompozíció szempontjából kissé széteső, a fő vonzóerő Varga kitűnő orgonajátéka. Nagyszerűen tud improvizálni, ami még jobban kidomborodik harmadik lemezükön. A másik oldalon található Rimszkij-Korszakov feldolgozás már kompaktabb egész, ráadásul tele fülbemászó dallamokkal, ami a nagyközönség számára is élvezhetővé teszi a darabot. Varga többször is kifejtette, hogy számára a klaszszikus szerzemény csupán a témát adja. Persze ez csak részben igaz, de ez a feldolgozás alátámasztja Varga állítását. A fő téma utáni rendkívül dinamikus rész az eredeti COLLEGIUM MUSICUM Marián Varga (a Konvergencie cimü hanglemez belső lapján) műben csupán néhány taktus erejéig szerepel, ott is csak a háttérben. Varga ezt a motívumot kiemelte és ebből indul ki a kompozíció középső része. A harmadik oldalon a Prúdy-ra emlékeztető dalok találhatók, majd következik az Eufónia, mely a legnagyobb vitákat váltotta ki. Egyesek szerint művészet, mások szerint értelmetlen hangzavar. Maga a cím tiszta hangzást jelöl, de a szám ennek merő ellentéte. A kompozícióra többféle magyarázat született, de a címből kiindulva legvalószínűbb a következő: Varga elveszíti a darab elején még meglévő dallamot, kétségbeesetten keresi, majd a szám végén megtalálja. Mindez a zene nyelvén elmondva, ez az Eufónia. Végeredményben egy nem túl bonyolult elektronikus kompozícióról van szó. Ez a stílus a közönség számára sajnos még ma is ismeretlen fogalom. Collegium musicum live— ez a címe harmadik nagylemezüknek, melyet 1973 nyarán játszottak fel. Mint a címe is mutatja, koncertfelvételről van szó. Itt domborodott ki leginkább a hangszertudás és szorult háttérbe a kompozíció egysége. A darabok felépítése sematikus és eléggé görcsös. Maga a lemez inkább az egyéni teljesítmények alapján érdekes. Amit Varga orgonán tud, az csodálatos, virtuóz játékát a többi lemezen is megcsodálhatjuk. Többet szólnék most Hájek dobszólójáról. Illetve hogy nem is dobszólóról van itt szó, hanem valamiről, ami ennél magasabb szinten van. Az egészet valahogy így jellemezném: Variációk ütőhangszerekre. Nagyszerű amit Hájek fantáziában és kompozíciós készségben ki tud hozni a nem nagyszámú ütöshangszerekből. Nemhiába tartozik a legjobb csehszlovákiai dobosok közé. Még egy dologról szeretnék szólni a lemez kapcsán, nevezetesen Varga játékstílusának néhány részletéről. Ezen a lemezen is gyakran kever disszonáns hangokat játékába, aminek több oka lehet. Az egyik, hogy provokálja a nézőket, a másik pedig hogy elhatárolja magát az édeskés orgonastílustól. Ezenkívül van itt még egy tényező. A negyedik lemezig visszatérő motívum Varga játékában az, amit már említettem az Eufóniánál. Játszik az adott témával, melybe egyszercsak mintha sötét felhő borulna a láthatárra, disszonáns hangok keverednek, a zene egyre torzabb lesz, míg végül az eredeti téma elhal vagy hangzavarba fullad. A zene ilyenkor tehetetlen dühöt és elkeseredést tükröz. Varga kétségbeesetten próbálkozik, szenved, gyötrődik, igyekszik rátalálni az eredeti dallamra, apátiába esik, majd újra nekilendül. A végén általában rátalál a keresett dallamra, de ez már nem az igazi, marad valami kellemetlen szájíz, az öröm nem teljes. Ezzel csak azt szerettem volna bizonyítani, hogy Varga kompozícióiban néhol fellelhető görcsösség és széttördeltség nem szükségszerűen hanyagság, vagy nem megfelelő zenei tudás következménye. Adódhat ez abból a spontaneitásból ahogy Varga játszik. Ugyanebben látom a Collegium musicum stagnálásának egyik okát is. A zenében több volt az ösztönösség mint a tudatosság. A következő lemez azonban már jóval tudatosabb, megzabolázott zenét tartalmaz. (Marián Varga & Collegium musicum 1975) Ekkor kezdődtek az együttesben a végeláthatatlan személycserék, melyeket azt hiszem nem érdemes nyomon követni, csak az érdekesebbeket említem. Ezen a lemezen Ivan Bélák basszusgitározik (kitűnően), az utolsó lemezen pedig Pavol Kozma dobol. Az ötödik lemezt újra a régi gárda vette fel (Freso, Hájek), 1979 februárjában került a boltokba. Az eredmény elég lesújtó. Varga még nem érzi igazán a nemrég vásárolt új hangszereket, a többieknek megváltozott a stílusa és a zenéről alkotott nézete. A végeredmény egy görcsös, egyhangú, darabokra szabdalt zene, a régi Varga csak pillanatokra tűnik elő. A lemez kiadása után Hájek a Modusba távozik, majd következik egy új LP, ezúttal Hammel és Gombitová közreműködésével. A többi lemeztől eltérően ezen csak egy instrumentális szám található, a többi rövidebb, énekelt dal. Az átlagos lemezprodukciótól jobb ez a lemez, de a Collegium egész irányvonalából valahogy kilóg. Marián Varga egyike azon kevés zenésznek. akit a természet csodálatos dologgal ajándékozott meg: tehetséggel. Munkássága maradandó értékű, aminek a Collegium musicum csupán egy részét képezi. Pályafutásának jelentősebb része a hatvanas évek végére és a hetvenes évek első felére esik. Hogy képes lesz-e Marián Varga újítani, azt csak a jövő dönti el. DISZKOGRÁFIA: 1. Collegium musicum 9 2. Konvergencie (2 LP) 9 3. Collegium musicum live 7 4. Marián Varga Collegium musicum 7 5. Continuo 6 6. On a Ona 7 GYUROVSZKY LÁSZLÓ 22