A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-12 / 50. szám

Innen-onnan Hallottuk- olvastuk- láttuk TELEVÍZIÓ Őszi maratom Beleszerettem ebbe a filmbe. És most, hogy már másodszor láttam, újra azt kérdezem: szabad másképpen is filmet csinálni...? Egyátalán, szabad-e bármilyen munkához másképpen is hozzáfogni, mint igy: hévvel, szeretettel, nagy-nagy tapasztalattal, hittel. Georgij Danyelia az élvonalba tartozó szovjet rendező a maga nemében suta, mindennapi történettel vonult elö: szerelmi háromszög a középpontban, főhősként egy mindenkivel szemben segítőkész, jólélek, aranyszívű, határozatlan figurával, akit káprázatos hitelességgel alakít Oleg Básziasvili. Ő, Buzikin, a szűkre átlagember, aki élhetne a világ bármelyik pontján; ö az együgyű hétköznapi figura, aki még érdek nélkül hisz az emberben, bízik az emberben. Nem különösebb nemes eszmék, elvek hajtják, vezérlik őt. Buzikin egyszerűen csak ilyen. Ilyen az élete, ilyen a természete. Lót-fut, mindenünnen elkésik, soha semmire nem marad elég ideje, versenyt fut az idővel meg önmagával. Kedves, szánalmas, szeretetreméltó figura — magunkat látjuk benne. Az embert, aki csak jó akar lenni, aki csak ember akar lenni: dehát miért pont ez az elemi dolog sikerülne neki, Buzikinnak, nekünk, Buzikinoknak ...?! igy aztán marad minden a régiben: szeretjük a férjünket, feleségünket, a szeretőnket; megírjuk más helyett a megírandót, megcsináljuk más helyett a megcsinalandót, ha hívnak, elmegyünk a szomszéddal gombát szedni, mindenkivel kedvesek vagyunk. Mi, Buziki nok! Ilyen filmek láttán még azon is eltöpreng az ember, hogy az igazán jó filmekhez talár nem is a töménytelen sok rubel, netán koro na kell, nem a pénz a legfontosabb. Hanem olyan színészek és olyan rendező kell hozzá, mint az Öszi maraton alkotói, s akkor íme a bizonyíték: lehet, kell, sőt, csak ilyen igénynyel, hozzáértéssel, szeretettel, hittel készült filmet szabad a néző elé tárni. —zolczer— MŰVELŐDÉS Kóka Rozália előadói estjeiről 1764. január 7-én Madéfalván (a mai Románia területén) Siskowicz altábornagy parancsára több mint hatszáz olyan csíki és háromszéki székelyt mészároltak le, akik tiltakozni mertek Mária Terézia erőszakos katonasorozása ellen. A madéfalvai veszedelem (Siculicidium) után mintegy tízezer ember kerekedett fel, s elhagyva szülőföldjét a Kárpátokon túl, Moldavában, az ottani csángóknál keresett menedéket. A szerencsétlen népcsoport ezt követően Bukovinába húzódott fel, ahol öt falut alapított, s több mint 170 évig élt más népek között. A székelyek itt önmagukba fordulva, makacsul őrizték őseik nyelvét, hagyományát és népi kultúráját. Csak igy menekülhettek meg a beolvadástól, a kipusztulástól. 1941 -ben, az újabb helyváltoztatás következtében körülbelül tizenkilencezren kerültek az akkor Bácskába. Ám itt sem maradhattak sokáig, három év után Tolna, Baranya és Bács megyében kerestek „otthont". 1960 óta a sok-sok tragédiát megélt székelyek egy 8 csoportja — mintegy ezerháromszáz ember — a Budapest melletti Érden él. Itt alakította meg Kóka Rozália, a hajdani csikszentkirályi menekültek leszármazottja a magyarországi székelyek első együttesét. Igy vált aztán maga is e népcsoport folklórjának kutatójává, újabban pedig tehetséges mesemondójává. A Népművészet Ifjú Mestere címet viselő előadóművész nemrégiben az ipolysági Honti Közművelődési Klub vendégeként hat előadást tartott a városban, illetve a környező falvakban. Az előadó a színvonalas műsorok keretében saját gyűjtésű meséket történeteket, dalokat szólaltatott meg. A hangulatos meséket székely dialektusban, a népi előadást leginkább megközelitö stílusban mondta el. Kóka Rozália ékesen bizonyította, mennyire otthonosan mozog ősei világában, mily sokoldalúan ismeri az elődök nyelvét, kultúráját és művészetét. Kóka Rozália műsorai — a tömör bevezetöelőadás, a tartalmas népmesei és zenei összeállítások — a bukovinai székelyek szellemi kultúrájának nagyszerű keresztmetszetét adták. Műsoraiban nemcsak a műfajnak megfelelő tökéletes előadói produkciót, de a nagy értékeket felmutató néprajzi anyagot is értékelnünk, méltányolnunk kell. Előadásait hallgatva a közönségnek gazdag élményben lehet része — jól szórakozhat, s egyben ismereteit is gyarapíthatja. Egy közösség nyelvéről, zenéjéről, költészetéről kaphat komplex képet. Olyan képet, amely által mindenképpen közelebb kerülhetünk egymáshoz. Csáky Károly HANGLEMEZ A nürnbergi mesterdalnokok A budapesti Operház 97 éves életében akadt számos olyan periódus, amikor egy nevezetes karmesteregyéniség jelenléte szerencsésen egybeesett jelentős énekesek jelenlétével. A sort még a múlt század végén maga Gustav Mahler nyitotta meg híres Mozart előadásaival, majd pedig Nikisch Artúr, a fiatal Kern István, az olasz Egisto Tango — akinek nevéhez Bartók két színpadi művének ősbemutatója is fűződik — és Sergio Failoni követték egymást. A második világháború utáni első években a sort Otto Klemperer folytatta, aki súlyos betegségéből felépülve, a tengerentúlról visszatérve egy időre Budapestet választotta működése színteréül. Jelenléte leghatékonyabban az Operaházban érződött, ahol irányítása alatt nem akadt „hétköznapi előadás"; vezényelte többek között Mozart öt fő operáját, Beethoven Fidelióját, Verdi Traviataját, s 1949 tavaszán pedig új betanulásban állította színpadra Wagner egyetlen derűs és bölcs „vígoperáját", a Nürnbergi mesterdalnokokat. A Hungaroton a közelmúltban jelentette meg nagy dokumentáris jelentőséggel bíró sorozatának, a „Klemperer Budapesten"-nek első lemezét, melyet most a második is követett; ez egy kettösalbum formájában prezentálja a „Nürnbergi mesterdalnokok" keresztmetszetét. Sajnos az akkori technika még nem volt időtálló, s igy csak gondos hangmérnöki restaurálási munkával lehetett az épen maradt részeket véglegesíteni. Ezeknek a lemezeknek felbecsülhetetlen, az értékük, mert tökéletesen adják vissza az élő előadás atmoszféráját. Világviszonylatban is egyedülálló ez a töredék „Mesterdalnokok"-felvétel, mert Klemperer későbbi, Londonban készített stúdiófelvételeinek sorában ez a mű már nem szerepel, így hát ez az egyetlen megmaradt dokumentuma Klemperer „Meistersinger" — tolmácsolásának. A lemez szólistái: Losonczy György, Székely Mihály, Simándy József és Osváth Júlia. Varga József KÖNYV Kermode: Mi a modern ? „Újfajta írás jelenik meg, amit először megvetéssel és gúnnyal fogadnak; azt hallják, hogy itt fittyet hánytak a hagyománynak, hogy eljött a káosz ideje. Idővel kiderül, hogy az újfajta írás nem romboló, hanem újrateremtő. Nem arról van szó, hogy elvetettük a múltat, amiként ezt mindenféle új mozgalom csökönyös ellenségei — de legostobább hívei is — szívesen hiszik; hanem arról, hogy kibővítettük a múltra vonatkozó felfogásunkat; és ánnak fényében, ami új, a múltat új körvonalaiban látjuk" — summázza a szerző, T. S. Eliotot idézvén, címadó tanulmányának mondanivalóját. Az immár huszonötödik esztendejébe lépett s az ötszázadik kötete felé tartó Modern Könyvtár, átmeneti lanyhulás után az utóbbi években ismét izgalmasabb színvonalasabb olvasmányokat kínál olvasóinak. Indulásakor, az ötvenes évek végén a mai világirodalom több évtizedes műveinek pótlólagos bemutatása tette izgalmassá a sorozatot, ma a tanulmány-kötetek jelentik a színvonalat. Közéjük tartozik a hatvanegynéhány éves Cambridge-i professzor kötete is. Lawrence, Eliot, Musil, Beckett, Henry Miller, Auden, Golding és Salinger a hősei az egyes esszéknek; mellettük „Az irodalmi fikció és a valóság", a „Felismerés és megtévesztés a regényben" s a „Mi a modern?" című tanulmányok találhatók még a kötetben. A listából látható, kik a profeszor kedvencei, s hogy ő kit tart modernnek. Ízelítőül olvassunk bele egy-két írásába. A Beckett-tanulmányban ezt olvashatjuk: „Beckett rejtvénygyáros, fura és tanult rejtvénygyáros. Útbaigazításokat keresünk, találgatjuk, mit jelent. Formájának csiszolt bonyolultsága alighanem az a darab hús, amit a modern betörő magával visz, hogy lecsendesítse az avantgarde kutyát". T. S. Eliottal kapcsolatban megtudjuk, hogy „egy nagy költőnek nem kötelező, megérteni egy másik nagy költőt; jó oka lehet rá, hogy miért nem érti. Eliot kétségkivül egy bizonyos típusú modern nagyság jegyeit viseli, a szabálytalanság és káosz hasznos megsejtéseit, a mocskos ócskásbolt igazságát". Amint látjuk, választott „hőseiről" nehn csupa dicshimnuszokat zeng Kermode, ugyancsak odamondogat még a valódi nagyoknak is. Hát még a kisebbeknek! Salingernek például: „A Zabhegyezőbe eleve be van építve a halálvágy; ez kell a fogyasztónak, akárcsak az olyan fogkrém, amelynek kellemes az íze, de egyben tartalmaz valami ügyes megelőző szert is az inygennyesedés ellen". (cselényi) Pavel Csuhraj, a világhírű Grigorij Csuhraj fia követte édesapja példáját: ő is filmrendező lett. Néha emlékezz című filmjével debütált; ebben ugyanaz a Nyikolaj Krucskov játszotta a főszerepet, aki annak idején Grigorij Csuhraj, az apa első filmjében. A negyvenedikben is szerepelt. Pavel Csuhraj nemrég fejezte be az Emberek az óceánom című filmjét, amely kínai halászok között játszódik. A képen Pavel Csuhraj. A leopárd- és tigrísmintás fürdőruha — nyáron, „vádállati fehérnemű" — télen. Az alsóingekhez mininad£ág, illetve fidresfodros, hasított „bűgy'ógó" és gumival rögzített, csíkos harisnya járja. Kazahsztán érdekességei közé tartozik a második világháború hősi halottai emlékére állított emlékmű, amely előtt tiszteletbeli őrséget állnak a kazah úttörők.