A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-05 / 49. szám

BH3 Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter interjúja Somogyi Lászlóval, az SZSZK belkereskedelmi miniszterhelyettesével Fister Magda: NÁDPÁLCA NÉLKÜL Ivan Izakovic: MAGÁNY Keszeli Ferenc: BÁNYA A RÓNÁN Lacza Tihamér: TICHO DE BRAHE Címlapunkon M. Borsky, a 32. oldalon Prandl Sándor felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336-686 főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p. Kosice. Előfizetési dij egész évre 156,- Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ^ 1TÄC TAHTfí a CSEMADOK KB HA • H^A 1191 AVOAvll 1V Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1956 decemberében jelent meg a Hét című hetilap — akkori fejléce szerint: A csehszlovákiai magyarság kulturális lapja — első évfolyamának első száma. A lap fejlécére azóta új szöveg került: a Hét a CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja lett, egy töm eg szervezet hivatalos lapjaként szolgálva tovább a csehszlovákiai magyarság kultúráját, fejlődését ügyét, s ebben a felelősségteljes mivoltában, küldetésének és rendeltetésének ebben az elkötelezett tudatában ünnepli ma megalakulásának, indulásának huszonötödik évfordulóját. Negyed évszázad, a történelem homokóráján mérve, nagyon kurta idő; egy folyóirat életében azonban jelentős korszak. Megindítani, létrehozni egy folyóiratot — szívdobogtató felelősség; megtartani — maga az élet erőteljes szívdobogása. Az elmúlt huszonöt esztendő erőteljes szívdobogtató eredményei nemzetiségi létünk területén is önmagukért szólnak, s mert a CSEMADOK-nak és a Hétnek ma is egyaránt vállalt feladata, hogy maga köré tömörítse a csehszlovákiai magyar dolgozók tömegeit, a cél töretlen és változatlan maradt: a CSEMADOK Központi Bizottságának lapja az egész csehszlovákiai magyarság tömegtájékoztató képes hetilapja lett, mint ahogyan maga a CSEMADOK is az egész csehszlovákiai magyarság kulturális szóvivője és megszemélyesítője, tekintet nélkül a kiadott és vállalt tagsági igazolványok számára, mert egy tömegszervezet lapjának öntudatformáló politikai irányvonala és erkölcsi eszményhirdetése kihat a társadalom esztétikai értékeinek, emberi magatartásának az alakulására. Szocialista hazánkban a társadalom — s benne a csehszlovákiai magyar dolgozók társadalmának — összetétele alapvetően megváltozott az elmúlt évtizedek során, s ennek a változásnak egyik legjellegzetesebb jegye, hogy megsokszorozódott a társadalom értelmiségi rétege, de megváltozott az értelmiség összetétele is. Értelmiségünk ma már nem a rokonszenvező „útitárs" szerepét tölti be; zömét a munkás és parasztértelmiség tömegei alkottják, s ez az új értelmiség a társadalmi tudat, az állampolgári öntudat, az államalkotó önismeret és a kollektív politikai szemlélet birtokában ma már nem csupán olvasója, hanem cselekvő együttalkotója, megszövegezője lapja írott hasábjainak. Lap és olvasója között létrejött az új társadalmi szerződés és kapcsolat, amely a kölcsönös megértés és a világos közérthetőség eszmei síkján folytat párbeszédet, száműzve a kiválasztottak számára meghirdetett igék csalóka misztikumát, kultúrpolitikában, művészetben egyaránt szakítva a fensőbbséges érthetetlenségek tömegektől elszakadó, fölényeskedő titokzatosságokba burkolózó ködeivel. Huszonöt esztendő távlatából a múltba visszapillantva, az ember egy kissé személytelenné válik; kívülről, idő és tér távlataival felvértezetten pillant vissza a dolgokra, történésekre, emberekre, kortársakra. És szavakra, gondolatokra is, amelyek máig érő érvénnyel csendülnek vissza a tegnapból, az indulás lázas és mégis oly emberien higgadt, józan, céltudatos perceiből, a Hét 1956, december 2-án megszövegezett Beköszöntőjéből: „E lap hasábjain hétről hétre tájékoztatni fogjuk olvasóinkat köztársaságunk és a világ fontos művészeti eseményeiről, szólunk a magunk dolgairól, s a kultúra, a művészet, az irodalom területén végzett munkánkkal segfteni próbálunk meglévő hibáink kiküszöbölésében és elért eredményeink megszilárdításában." Van ezekben az egyszerű sorokban valami megkapóan vonzó és emberien természetes, a következetesség és az igazság szépsége — „mindig az igazat fogjuk írni, minden kendőzés nélkül" —, a hűség és az erkölcs magatartása — „nem kicsinyeljük le eredményeinket, nem szűnünk meg lelkesedni eddig elért vívmányainkért" —, s a szívós küzdelem a színvonalért — „a szürkeség, a felszínesség" és a „sötét árnyak" ellen. Ma is vállalható sorok: egy közös cél meghódítására induló nemzedék lapja volt. A Hét Fábry Zoltán erkölcsi erejéből és útmutatásából. Sas Andor bátorításából, a lap első főszerkesztőjének. Egri Viktornak fáradhatatlan szervező készségéből, Szabó Béla önzetlen barátságából merített erőt és tapasztalatot. S ehhez a roppant erkölcsi fedezethez sorakoztak fel a többiek. — Tóth Tibor, Laczkóné, Kiss Ibolya, Bábi Tibor,-a nyelvművelő Orbán Gábor, s a ma is alkotók: Ozsvald Árpád, Gály Olga, Nagy Irén, Dénes György — mind, akik valami nagyot akartak. Új csehszlovákiai magyar kultúrát és művészetet. És internacionalista fegyverbarátságot: már a lap első számaiban feltűnik Ján Smrek, Andrej Plávka, Vojtech Mihálik neve. így és velük kezdtük el. És ehhez a roppant erkölcsi fedezethez volt határtalan hitünk és lelkesedésünk. Fel akartuk fedezni és meg akartuk váltani a világot, s benne elsősorban önmagunkat. Lehet, hogy lelkesedésünk olykor túlfűtött volt hiszen tanulóéveinket abban a hitleri gyalázatban és fasiszta tébolyban éltünk meg, amelynek egyik legjellegzetesebb ismertető jele volt, hogy tűzzel-vassal irtotta az emberben élő és az ember által létrehozott értékeket. Egy olyan embertelen korszakban lettünk fiatalok, amelyben költészet, színjátszás, hangverseny, tárlat — művészet, kultúra, olyan távoli fogalmak és sóvárgó látomások voltak, akár az eltetvesedett frontkatona vagy a szögesdrót-kerítéssel körülzárt koncentrációs tábor rabja számára édesanyja vagy a szeretője arca. Lelkesedtünk. Egy későbbi, boldogabb Tisztelt Szerkesztőség, engedjék meg, hogy szívélyesen üdvözöljük Önöket lapjuk jubileuma alkalmából. A huszonöt éves fennállás jelképe életerejüknek, a gondolat fejlődésének, sajátos tudatuknak és cselekvésüknek. A lap történetében mérföldkövet jelentő mostani jubileum alkalmából elsősorban azt a munkát értékeljük, amelyet olvasóink körében az össztársadalmi célok elérése érdekében kifejtettek. Különösen akkor, amikor harc folyik az új életért, az új »m ber kialakításáért, aki őseink hagyományaihoz és kultúrájához kötődik, ugyanakkor elfogadja az alapvetően új viszonyokat, végeznek jelentős munkát, ami azt garantálja és bizonyítja, hogy a lapnak jó a vezetése, a szerkesztőségi kollektíva tudatosan és elkötelezetten dolgozik. Hetilapjuk huszonöt évfolyamának köteteire úgy tekintünk, mint egy nagy enciklopédiára, amely Szlovákiában magyarul küzd a békéért, a haladásért, a jó kapcsolatokért, a barátság eszméiért és a kultúra fejlesztéséért. Munkájukat értékeljük, és köszönjük a napi feladatok teljesítése érdekében tett erőfeszítéseket, áldozatkészségüket, lelkiismeretességüket; köszönjük a publikált műfajok széles és gazdag palettáját, a meggyőző szavakat és tetteket tudásuk és érzelmeik tollúk révén történő tolmácsolását Kívánunk lapjuknak továbbra is sok sikert, a szerkesztőség tagjainak egészséget, sok jó ötletet és sok megérdemelt elismerést. JAN PRINC. az Obzor Lapkiadó Vállalat igazgatója A huszonöt éves Hét