A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-18 / 29. szám

Szencen, ahol négy évszázaddal ezelőtt megszületett és elindult mozgalmas életútjára Szenczi Molnár Albert, a híres zsoltárfordító és nyelvtudós, március 17-én világra jött a Szlovák Szocialista Köztársaság ötmilliomodik polgára, magyar szülök gyermeke: Németh Krisztián. Apja a 26 éves Németh Jenő, a kavicsbányában dolgozik, 23 éves felesége, Gabriella a városi nemzeti bizottságon. Mellékállásban pedig mint a CSEMADOK KB szenei üdülőházának gondnoka. A kisfiú tehát a mienk is, szlovákiai magyaroké. Dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára pezsgőt bontatott a névadó ünnepélyen, mert Németh Krisztián születése nem csupán családi esemény. Felfigyeltek rá a Szlovákia politikai és társadalmi életének vezetői is. Stefan Lazar belügyminisztertől dísztáviratot kaptak a szülök, a gyermek nevére takarékbetétkönyvet, a Szenei Vnb-tól bronzplakettet, a Nemzeti Banktól takarékperselyt. A nemzeti bizottságon külön névadó ünne pélyt rendeztek az „ötmilliomodik nak", a város lakosai, barátok, ismerősök elhalmozták a gyermeket és a szülőket virággal, ajándékokkal. A Nőszövetség, a Vöröskereszt városi szervezete osztozott örömükben. Az Állami Biztosító életbiztosítási kötvényt ajándékozott, Krisztián bizonyos összeget kap 1999. március 17-én, amikor majd betölti tizennyolcadik életévét. Ezerkilencszázkilencvenkilenc . . . Nevezetes évszám lesz a fiú életében, egy esztendő az ezredforduló előtt. Onnan tekint vissza Krisztián, mint egy hegyoromról, mely reméljük, békében, szorgos munkában, tanulással telik majd el. Csak hírből hall majd századunk problémáiról, a fejlett szocialista társadalomban fog élni, biztosan sok örömet és szépséget tartogat számára a jövö. Talán ö is megnézi ebből az alkalomból a szenei anyakönyvben a díszes bejegyzést, amelyet Mokos Katalin anyakönyvvezető nekünk is megmutatott: PrandI 4 „Üdvözöljük a Szlovák Szocialista Köztársaság ötmilliomodik polgárát. 1981. 5. 2. — Alatta a fogadalom: — Mi, szülök ígérjük, hogy újszülött gyermekünket Szene város becsületes polgárává, szeretett szocialista hazánk tisztességes és szorgalmas építőjévé neveljük." De Krisztián 1 999-ben valószínűleg nem áll meg ennél a bejegyzésnél. Tudomásul veszi, hogy a ma 11 000 lakost számláló helységből fürdőváros lett annak a mesterséges tónak a partján, melynek medréből születése idején édesapja kotorta gépével a kavicsot. Büszke lesz szülővárosára, ahol már épül az ötszobás kétszintes családi ház, melynek napfényes szobájában tölti el gyermek- és serdülő éveit, ott játszik, tanul és álmodik majd szép valóságokról, amelyeknek beteljesedéséhez ö is hozzájárul. Egyelőre még csak ismerkedik környezetével, sütkérezik családja szeretetében, nővérkéje, az ötéves Nárcisz csodálatában, és mohón nyúl a dudlisüveg után . . . Krisztián daliás ifjúként lépi át a második évezred küszöbét. Befejezi tanulmányait, családot alapít, s talán mesélni fog gyermekeinek mirólunk, akiknek addigra már csak az emléke marad meg ... Elmondja, amit tanítóitól hallott, hogy volt egyszer egy világ, tele gonddal-bajjal, háborúkkal, gyűlölködésekkel, de voltak békeszerető lelkes emberek is, az emberiség jövőjét, a szocializmust épitö országok, népek . . . Igen, jó lenne hallani, mit mesél majd utódainknak Németh Krisztián! Bizonyára azt, hogy minden az embertől függ, a helytállástól, függetlenül attól, hogy az anyakönyvi bejegyzés időpontjában hányadik polgára az országnak. ) DÁVID TERÉZ AZ OTMILLIOMODIK Sándor felvételei