A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-14 / 46. szám

Moszkva. Leltározom emlékeim közt, hogy mit is tudok erről a városról. Először is tudom azt, hogy hangjára nagyon is odafigyel a világ. Naponta — ki tudja, hányszor — írják le a Szovjetunió fővárosának a nevét hány tévé- és rádióhírben szerepel ez a város, hány és hány tudósító küldi el hazája és a világ számára innét a legfrissebb értesüléseit. Mert Moszkva nemcsak a mintegy 250 milliós Szovjetunió fővárosa, hanem a szocialista közösség és a munkásmozgalom központja is. Már vagy húsz éve látogatom — szinte rendszeresen a szovjet várost hosszabbrövidebb időt töltve itt Utazzam így vagy úgy, ez a nyolcmilliós metropolis mindig tartogat a modem kor vándorának számára újat érdekeset. Minden utam alkalmából részt vettem városnézésen. Igyekeztem emlékezetembe vésni, majd jegyzetfüzetembe írni azokat az adatokat melyeket a városról mondtak kísérőim. Érdemes összehasonlítani a mai és évekkel ezelőtti feljegyzéseimet. Kitűnik, hogy Moszkva a leggyorsabban fejlődő világvárosok egyike. Hogy mit tapasztaltam most a két évvel ezelőtti látottakhoz viszonyítva? A személyautók száma a város utcáin legalább a duplájára nőtt. A széles sugárutakon még így is kényelmesen, nyugodtan lehet vezetni. Nemcsak a föld felett, de a föld alatt, a metrón is rengeteg az ember. Reggel hat órakor érkeztem Moszkvába. Ekkor kezd élni igazán a város. A sütőüzemek már elküldték az 1300 tonna búzakenyérnek és az 1100 tonna rozske; nyérnek első szállítmányait a boltokba. Ekkor nyílnak meg a moszkvai földalatti vasút bejáratai, elindulnak a mozgólépcsők és a föld mélyébe viszik az utasokat hogy a metrószerelvények a 170 kilométeres vonalakon mielőbb a munkahelyükre szállítsák a dolgozókat. Hét órakor kétezer üzemben indítják meg a gépeket, és a város építkezésein kétszázezer munkás és technikus kezdi meg napi teendőinek végzését. Délfelé nyolc és félezer vendéglő, étterem, falatozó és büfé telik meg. Naponta hétmillió vásárló látogatja az üzleteket a hatalmas áruházakat. A város postahivatalai négymillió levelet és százhúszezer táviratot vesznek fel és továbbítanak. A szorgalmas építők több mint ötszáz lakást adnak át naponta. Munkáskezek több tízezer televíziókészüléket hűtőgépet s néhány ezer személygépkocsit szerelnek össze. Ottjártamkor a Lihacsov autógyár szerelőszalagjáról kétpercenként gördült le egy-egy Moszkvics személygépkocsi. Amikor kigyúlnak a város fényei, Moszkva harminchat sugárútján, nyolcvanhat terén, háromezerháromszáznyolcvanhét utcáján tovább érősödik a forgalom : ezerháromszáz villamos, kétezer trolibusz, hétezer városi autóbusz és közel húszezer taxi szállítja az utasokat. Megtelik a huszonöt színház nézőtere, tizenkét hangversenyterem, a százharminckét filmszínház, és a háromszáznegyvenöt munkásklub filmvetítő terme. Vannak fővárosok, amelyeknek a lakossága főleg hivatalnokokból és a szolgáltató vállalatok személyzetéből áll. Moszkva mindig iparváros volt és az is marad. Persze most ne gondoljon az olvasó a város felett gomolygó füstfelhőkre, mert a város hosszútávú tervezésénél számoltak azzal, hogy Moszkvában sok az üzem. Bármennyire sem kedvelem az adatokat mégis újra ezekkel huzakodom elő. A tizenegy parkerdő, a nyolcszáznégy park. a száz sétány és a hétszáz parkosított tér a város területének több mint egyharmadát foglalja el, ami azt jelenti, hogy minden moszkvai lakosra negyven-negyvenöt négyzetméternyi zöldterület jut. Összehasonlításul : Londonban 9, Párizsban 3, Tokióban két két négyzetméternyi zöldterület jut egy-egy lakosra. Ez volna csak Moszkva ? Mondom, leltározok, emlékeim, legfrissebb élményeim között. Moszkva a nemzetközi tanácskozások, a nemzetközi kiállítások központja is. Éppen ottjártamkor, szeptemberben szervezték meg a harmadik nemzetközi könyvvásárt ós kiállítást, melynek résztvevőit és vendégeit a megnyitás napján levélben üdvözölte Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, többek között hangsúlyozva: „A jó könyv hatalmas eszköz, amely hatékonyan elősegítheti és elő is kell, hogy segítse a társadalmi haladást, a népek közötti megértést, a béke megszilárdítását. Az egész vásárt és a kiállítással összefüggő összes rendezvényt „A könyv a béke és a haladás szolgálatában" jelszó jegyében szervezték meg. Vannak agyoncsépelt jelszavak, jelmondatok, de hogy a fenti mennyire időszerű napjainkban, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a kiállításra nyolcvan országból öszszesen 160 ezer könyv érkezett. A világ minden tájáról kétezer kiadó kínálta legújabb termékeit. Elképesztő, százhatvanezer könyv, huszonötezer négyzetméternyi területen! Mennyi felhalmozott szellemi erő rejlik ezekben a könyvekben. Tegyük hozzá mindjárt azt is, hogy tudatos céllal, tudatos elszántsággal írottak, azért hogy a béke és » haladás szolgálatába álljanak. Csehszlovákia 33 kiadója közel hatezer olyan könyvet vitt Moszkvába, a harmadik nemzetközi könyvvásárra, amelyek 1979 óta jelentek meg. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy egy olyan ország szervezte meg immár harmadízben ezt a kiállítást, amely a világ könyvtermésének teljes egyötödét szolgáltatja, amely első helyen áll a világon megjelenő könyvek fordításában, népszerűsítésében. és kiadásában. Az igazi szellemi értékek bemutatását és cseréjét ez a vásár dokumentálta a legjobban. Az' irodalom szeretetével lépten-nyomon találkozhat a Szovjetunióba látogató turista. Annyi munkába utazó embernek még sehol sem láttam könyvet a kezében, mint éppen a szovjet városokban, annyi könyvesbolttal még sehol sem találkoztam, mint Moszkvában. Nemcsak az orosz és a szovjet irodalmat kedvelik, hanem ismerik a világirodalmat is. Többek között például Petőfi is nagyon népszerű náluk. Évekkel ezelőtt hosszabb időt töltöttem a Lomonoszov Egyetem újságírói karán. Sok hallgatóval találkoztam az előadások szünetében. Egyik alkalommal ismét ős verssorok ütötték meg a fülemet: „Cveti po szadam docvetajut v dolinye / I v zeleni topol esce pod oknom." A hangforrás felé fordultam. Fiú és lány ült egymás mellett a félhomályban. A fiú magyarul folytatta Petőfi szépséges sorait: „De látod amottan a téli világot? / Már hó takará el a bérci tetőt." Akkor is szeptember volt, mint most, amikor a legutóbbi látogatásom véget ért.. CSIKMÁK IMRE A szerző felvételei Emberi sorsok APA KERESTETIK ... 1. Kinek kedvezett a törvény? Régi jogászanekdota, miszerint a paragrafus azért görbe, hogy csűrni-csavarni lehessen. Vonatkozik ez a többnyire érzelmi viharokat kavaró és olykor bizony annál is nagyobb bosszúságot okozó apasági perekre is . . . Mielőtt azonban bele-belepillantanánk a századeleji, illetve valamivel később született családjogi törvenyek néhány paragrafusának egyik-másik bekezdésébe, lássunk egy-két korabeli számot az apaság bizonytalanságára vonatkozó statisztikai adatok közül! Kezdjük akár a múlt század utolsó éveivel: 1891 és 1895 között például az akkori Magyarországon (beleértve tehát a mai Szlovákia területét is) 603 800 törvényes csecsemőre 59 370 törvénytelen újszülött jutott. A két világháború között Szlovákiában az újszülöttek mintegy kilenc-tiz százaléka született házasságon kívül, és a törvény róluk — enyhén szólva — felemásan rendelkezett. A napjainkban már-már sértőnek tünő jelzőket (törvényesen vagy törvénytelen) szándékosan vettük át az akkori szóhasználatból, hiszen ezeket a fogalmakat használta a „törvény" is, amely jobbára az akkori uralkodó osztály érdekeinek megfelelően tett sok esetben eleve lehetetlenné asszonyi sorsokat. íme: Egy századévi törvény szerint az anya — ha az apaság kérdése, illetve a tartási és nevelési kötelezettségek tisztázatlanok — egyedül köteles újszülött gyermekét eltartani, nevelni." Ezerkilencszázhatig a házasságon kívül született gyermek nemhogy az apja, de általában még az anyja után sem örökölhetett ... És egy más a századforduló után született törvény rendelkezése szerint: „ ... a tartás mértéke minden esetben az atya vagyoni és kereseti viszonyaihoz, valamint az anya társadalmi állásához igazodik." Hazánkban tulajdonképpen csak a felszabadulás után nyílt meg a széleskörű lehetőség az apaság bíróság útján történő pontos és felelősségteljes megállapítására, bár ezek az emben sorsokat eldöntő perek a hoszszabb tárgyalásvezetést és alapos bizonyítást igénylő esetek közé tartoznak. Például: Az egy évvel ezelőtt még kéz a kézben járó fiatal pár most úgy ül egymással szemben a bírósági teremben, mintha most találkoznának először. A férfi még nem is látta gyermekét. A néhány hónapja született csöppségröl azt állítja, hogy nem ö az apja, mert mint utólag kiderült — legalábbis szerinte — barátnője több férfivel tartott fenn kapcsolatot, ráadásul az ö egészségi állapota egyszerűen kizárja azt, hogy az újszölött apja lehessen! Ekkor kér szót a férfi ügyvédje és pártfogoltjánál a nemzöképtelenség megállapítást kéri. Dél körül, az ötödik-hatodik tárgyalás után az egyik ülnök csak úgy csendesen, magának mondja: „Úgy látszik, minden férfi, aki ide kerül, egyszerűen nemzőképtelen ...!" Rutinszerű védekezés, amire pontos választ az orvosszakértöi vizsgálatok adnak. 2. Mi az igazság? A Családjogi Törvény erre vonatkozó parag rafusa értelmében a bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki: a) az anyával a fogamzási időn belül életközösségre utaló körülmények között élt; b) az anyával a fogamzási időben huzamosabb időn át nemi viszonyt folytatott; c) ha a fogamzási idő megközelítő egyezésén túlmenően az összes körülmény gondos mérlegelése mellett alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezési kapcsolatból származik. Az apasági pereket tárgyaló bírósági csoportvezető véleménye szerint: — A bíróság ezekben a perekben az igazság teljes kiderítésére törekszik. Ennek érdekében a legszélesebb körű bizonyítást végzi. Ebben nagy szerep jut a legújabb tudományos eredményeken alapuló vércsoport- és antropológiai vizsgálatoknak. A biológus-antropológus szakértő véleménye szerint: — Ha valamilyen esetben felmerül annak gyanúja, hogy a származás kétséges, ami sokféle szituációban előfordulhat, akkor megkeresik a szakértőt. Ilyenkor számba vehetők a születéstörténeti adatok és a fogantatásként megadott időpontok összefüggései. A férfiak nemzöképtelenségének megállapítása szintén szakorvosi feladat, aminek pozitív vagy negativ eredménye önmagában is döntö lehet. Egy-egy férfi apasága ellen vagy mellett abszolút bizonyossággal a vércsoportvizsgálat szólhat. Ennek kapcsán nemcsak az RH-rendszer megállapítására kell gondolni, mert több más vércsoport-tulajdonság is képezheti a vizsgálat tárgyát. Hazánkban manapság már tíznél is több kiegészítő vizsgálatot végeznek az orvosszakértök. Csak példaként: vannak enzimtulajdonságok, amelyek a vörösvérsejtekhez kötötten öröklődnek. Ha egy rendszeren belül nyilvánvalóan kizárják a vizsgált férfit, akkor már lehetetlen, hogy az adott esetben apa lehessen. 3. Az ujjlenyomat is? Ha továbbra is fennáll a bizonytalanság, akkor az antropológiai vizsgálatok következnek. Több mint háromszáz különböző jelleget vizsgálnak: a testmagasságot, fejméretet, alaktani tulajdonságokat; az arcformát, fejformát, szemszint, a szemállás tágasságát, a haj hullámosságát; de vannak egészen érdekes jellegek, mint például az ujjlenyomatok, a talplenyomatok, satöbbi... E nagy körültekintést igénylő vizsgálatok során a bírósági munka mindennapi gyakorlatától eltérő, érdekes esetek is előfordulnak. Ilyen részletes biológiai és antropológiai „nyomozás" vezette eredményre például azt a negyvenéves mérnökembert, aki így találta meg negyven éve nem ismert apját. Egy egyszerű, megsárgult, negyven éves borítékban heverő levél vezette nyomra — a vizsgálat lezárása már a szakértők dolga volt. Az apaság megállapítása tehát független az életkortól. Sőt, minél idősebb a gyermek, annál biztosabb az antropológiai vizsgálat eredménye. Ezért is végzik csak kétéves kortól, ami néha késlelteti a rugalmas pervezetést. A legfontosabb gond azonban a szocialista törvényesség elveinek és a többnyire váratlanul született gyermek érdekeinek szem előtt tartása. 17