A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-31 / 44. szám

És eljött. Akkor érződik csak igazán, milyen hatalmas erő szunnyad a gát előtti víztömegben, amikor felhúzzák a zsilipet és útjára bocsátják. Ujjongás, ezernyi felszabadult öröm szegélyezi és kíséri az útját. Akkoriban sok-sok Vass Ferenchez hasonló ember vette vállára az ország gondját-baját, hogy a semmiből várat építsen, s hogy benne a megalázott ember megszépüljön, valóban EMBERRÉ avatodjon. Vass Ferenc 1950-ben belépett a pártba, 55-től pedig mostanáig elnöke a szövetkezetnek. A kezdeti éveket csak lemondó kézlegyintéssel, keserű mosollyal, egy-egy befejezetlen félmondattal lehet jellemezni. Az, hogy fogcsikorgató, torkot szorító, hogy nagyon nehéz volt, nem fedi a teljes igazságot. Egyszerűen lehetetlen szóval kifejezni azoknak az évekban sem gondolhatott a továbbtanulásra, pedig eszes, kitűnő tanuló volt. Annak is örülhetett, hogy kijárhatta a nyolc elemit. (Azóta persze elvégezte a mezőgazdasági szakközépiskolát, es 1975-ben befejezte a vezető mezőgazdasági dolgozók ötéves továbbképző stúdiumát is.) Gyerekkorában szerette meg az olvasást. A földbirtokostól kölcsönzött könyvek olvasmány-élménye ma is benne él, embert és emberséget formáló hatását, erejét még ma is érzi. Akkoriban csak annak örülhetett, hogy erős és fiatal, ami semmi mással nem pótolható és helyettesíthető. De azt is megcsúfolta és megtiporta az akkori kor. A Horthy-hadsereg katonájaként kikerült a frontra. Bár minden porcikájával lázadozott a kegyetlenség és az embertelenség ellen, semmit nem tehetett. Magával Vass Ferenc nehéz ember a „kitárulkozás" tekintetében is. Egész életében menekült az újságírók elöl. Nem mintha haragudna rájuk, ellenkezőleg : szereti és tiszteli őket, csakhát nyilatkozni nem szeret, az nem kenyere. Gondokról, örömökről, bajokról beszélni feleslegesnek tartja. Dicsekedni? Ugyan, mire jó az. De ha mégis elkerülhetetlen, dicsekedjenek helyette a munkatársai. Az ő szájukból talán igazabban hangzik a szó róla is, meg a szövetkezet gazdasági eredményeiről is. A legtöbb újságíró azonban olyan — jó értelemben véve —, mint a szemtelen darázs: ha százszor elhessegetik is az édes szőlőről, újra meg újra visszatér. Én sem tágítottam, így aztán valamivel mégis csak eldicsekedett: a könyvtárával. — A minap is ötezer korona értékű Koraosz. Az eget borító szürke felhők résein át csak nagy ritkán villan elő bágyadtan a napsugár. A Felső-Csallóköz portalanított útjain robogunk gépkocsinkkai célunk felé. Sík a táj, akár az asztal lapja. Szántások, lucernások, cukorrépatáblák, kukoricások, gyümölcsösök és szőlőskertek váltják egymást. Itt-ott hatalmas seregélycsapatok felhői húznak a magasba, majd meg riasztó suhogással alázúdulva lecsapnak, mint héják a prédájukra. A szőlőskertek gazdái aligha örülnek a pazar látványnak. Úticélunk: Aranykalász (Zlaté Klasy), pontosabban a Béke egységes földművesszövetkezet meglátogatása. Aranykalász három község egyesítéséből jött létre: Csenke (Cenkovce). Nagymagyar (Rastice), Vajasvatta (Maslovce). A három és fél ezer lakosú község nemzeti bizottsága Nagymagyaron, a szövetkezet központja pedig Csenkén található. Ott fogadott jó házigazdához illő módon Vass Ferenc, a szövetkezet elnöke, a három egyesített község névadója, „keresztapja". Vass Ferenc minden vonatkozásban és tekintetben súlyos ember. Az a mázsára állva is, de ami a leglényegesebb és legértékesebb benne — súlya van egész emberi magatartásának, minden tettének és szavának, egész élete eredményes munkájának. Az ő esetében is egyértelműen igaz az a megállapítás, hogy elismerést és megbecsülést az ember csakis végzett munkája után kaphat. könyvet hoztam az antikváriumból — mondta. — Szeretem a könyvet, mindig is szerettem, kora gyerekkorom óta, csakhát akkor jó, ha kenyérre jutott... Gazdag, értékes könyvtárát nézve elgondolkodtam: az országban vajon hány szövetkezeti elnök dicsekedhet hasonló könyvtárral, s vajon a szakirodalom tanulmányozásán kívül hányan olvasnak szépirodalmi müveket is álmatlan hajnalokon? Csenke a környék legszegényebb faluja volt. Határának termőtalaja a Felső-Csallóköz legsilányabbjai közé tartozott. A Vass-családnak is csak a cselédsors jutott. Cseléd volt a nagyapa, a hadirokkant apa, s hellyel-közzel az öt testvér is. Ilyen körülmények között a Vass gyerek még álmásodorta a háború logikátlan logikája és vitte, pödörte, mint ágáról tépett falevelet a szél. A hadifogságból 1945. december 8-án került haza, de itthon sem várta valami sok öröm. Egyedül annak örülhetett, hogy megúszta ép bőrrel, hogy él. Teli volt vággyal, tenniakarással, de a háborút követő nehéz évek zűrzavarában alig-alig tudott eligazodni. Sok mindent nem értett, sok mindennel nem tudott egyetérteni, sok nyitott kérdésre kereste és várta a választ, ami késett, egyre késett. Mégis reménykedett abban, hogy eljön majd az idő, amikor végleg elvonulnak a viharfelhők, kide-, rül az ég és mindenkire egyformán ragyog a napsugár, s az embert emberhez méltó módon értékelik majd. nek a lényegét. Csak érezni lehet, ha egyáltalán lehet még, hiszen az idő múlásával a legmegrázóbb emlékek is megszépülnek, mint például annak a ténye, hogy Vass Ferenc az ötvenes évek elején megházasodott — a semmire. Se lakás, se bútor, fizetés is alig valami. És most, három évtized távlatából mégsem a nélkülözések, gürcölések emléke maradt meg benne, hanem az, hogy szerették egymást és boldogok voltak. Ma már a kisiskolások is tudják azt, hogy minden létrehozott érték alapja a munka, vagyis az ember esze, szorgalma és akarata. Ha azt mondjuk, hogy egy gazdaságban fontos szerepe van a jó vezetésnek, ugyanolyan lényeges és fontos a dolgozók kezdeményezése és szorgal-A CSKP XVI. kongresszusán hangzott el: „A CSSZS2K 7. ötéves tervidőszakban való gazdasági és társadalmi fejlesztésének fö irányai meghatározzák a fejlett szocialista társadalom további építésének feladatait. Sikeres teljesítésük ezért megkívánja, hogy a 7. ötéves terv alapvető céljainak és feladatainak megvalósítása során minden állami és gazdasági szerv jelentősen emelje az irányító munka színvonalát. Elsősorban következetesen orientálódnia kell a munka hatékonyságának és minőségének javítására, az exportképesség növelése és a csehszlovák gazdaság importigénye csökkentése előfeltételeinek megteremtésére, a tudományos-műszaki fejlődés progresszív eredményeinek gyors felhasználósára és a szocialista gazdasági integráció további elmélyítésére. A további gazdasági fejlődés igényes programja egyseges es céltudatos eljárást követel a gazdaságpolitika alapvető problémáinak megoldásában és fö céljainak elérésében. A kommunistáktól — akiknek példát kell mutatniuk a kitűzött feladatok teljesiteseben — magas fokú aktivitást és elkötelezettséget kíván."