A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

Tárgyak és történelem A kenderfeldolgozás egyik nélkülözhetetlen eszköze a guzsaly. Nagyon egyszerű eszköz, könnyen elkészíthető. Nem is vásárolták, mert a család férfitagjai képesek voltak megcsinálni. Legalábbis itt a Zobor vidékén. A talpas guzsalyok az elterjedtebbek, de elvétve lábas guzsaly is található. A guzsaly valamikor a fonás mellett más célt is szolgált: a legény szépen mintázott guzsalyt ajándékozott a kiválasztott lánynak, s ha ez ezt elfogadta, az azt jelentette, hogy nem utasítja el közeledését. Esetenként a menyasszony kiválasztását, a mátkaságot is így hozták nyilvánosságra. Ha a mátkaság valamilyen okból felbomlott, a lány visszaküldte a guzsalyt. A guzsaly szára kb. 130—150 cm hosszú fanyél, ezt 50 X 20 cm széles talp közepébe erősítették. A nyélre kötötték fel a fonni való kendert, a talpra pedig ráültek, igy rögzítették a guzsalyt, hogy ne mozogjon. A guzsallyal való fonás a régebbi módszer, újabb keletű a rokka, melyet lábbal hajtottak. A guzsalynak a talpát díszítették a leggyakrabban. Sokféle motívumot használtak. A szív, a rozmaring, virág, rozetta, csillag, vízfolyás voltak a leggyakoribbak, ezeket variálták. A díszítés elmaradhatatlan része volt a név, az ajánlás és az évszám. Ki-ki így juttatta érvényre érzelmeit. Ritkábban, de előfordult, hogy a guzsaly nyelét is kifaragták. Hullámosra, cakkosra, rozmaring- és viráginda-dísszel. Hízelgett természetesen a lányoknak a szép munka, örültek, hogy ügyes lesz a férjük. Volt eset, hogy titokban észrevétlenül hagyta a háznál a legény a guzsalyt, persze, akinek készült, úgy is rájött, hogy neki szól. Volt, amikor feltűnően, kérkedve vitte el a legény, leginkább az esetben, ha bosszantani akarta vele a vetélytársát. Mindenféleképpen vidámak voltak a fonóházak, ahova esténként szórakozni a legények is betértek. A legények a szórakozás mellett megfigyelhették, hogy melyik lánynak hogyan pereg az orsó a kezében. Melyikből válik majd ügyes, szorgos asszony, feleség. Falunként íratlan szabály határozta meg, melyek a legényes napok, és ezt meg is tartották. Ellenkező esetben a legény pórul járhatott. Kívülről, az ablakon keresztül azért be-belestek, a tréfa, a dalolás sem hiányzott, sőt bizonyos esetekben táncra is sor került. A lusta, ügyetlen lány guzsalyára vizet öntöttek, vagy 'megsózták, bepaprikázták a kendert, a nem kívánt legényt „kifonták". A fonóházi játékok közül a legismertebb a „fordulj bolha", a „törcsrontás" vagy „törcsdöntés", a „talpalás", a „kútba estem," az „álomviz-bedobás", stb. Mesemondással, találós kérdésekkel is szórakoztak. Vidámak, változatosak voltak a fonóházi esték, ahol a játék, munka közepette a párválasztók részéről a jövőbeli álmok, tervek szövődtek. Egyes tiltott napokon nem volt szabad fonni, ilyenek voltak a Luca napja, és a szombat, valamint az egyházi ünnepet megelőző nap. Ezeket a tilalmakat mindenki zokszó nélkül betartotta. Fonás közben „nyálazót" ettek, (rendszerint aszalt gyümölcsöt), ugyanis kiszáradt az aszonyok, lányok szája, mert a kendert nyálazni kellett. JÓKAI MÁRIA ••••i^HI