A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

Hallottuk- olvastuk- láttuk folyóirat A magyar nyelv és kultúra ápolása Horvátországban (Lőrincze Lajos tudósításáról) Az elmúlt év folyamán a Horvátországi Magyarok Szövetségének vendégeként efjy hetet töltött Jugoszláviában Lőrincze Lajos, a nálunk is jól ismert kiváló nyelvtudós. Tapasztalatairól az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatójában, a Nyelvünk és Kultúránk c. folyóirat ezévi júniusi számában olvashatunk. A cikk szerzője abban a reményben tudósít élményeiről, hogy „szerte a világban — egyének és közösségek — a maguk gondjaira ismernek a beszámoló olvastán, s talán fel is tudják használni saját munkájukban . . . ezeket a tapasztalatokat". Ezért tartjuk hát 'mi is fontosnak az irás lényegének ismertetését. Tudnunk kell, hogy Jugoszláviában a Vajdaságon kívül Horvátországban is élnek magyarok. Számuk kb. 35 OOO-re tehető. Amennyiben országos hatáskörű kulturális intézményeik nincsenek, a kisebbség körében végzett munkát a Horvátországi Magyarok Szövetsége irányítja. A Szövetségnek, amely 1979-ben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját, olyan szekciói vannak, mint a művelődésügyi, a hagyományőrző, az oktatásügyi, a könyvtári és kiadótevékenységi, valamint a nemzetiségi jogok bizottsága. Megjelenik a Magyar Képes Újság c. tartalmas hetilapjuk, ezenkívül rendszeresen kiadják a Horvátországi Magyarok Évkönyvét. A baranyai háromszögben és Eszék környékén nemzetiségi iskolák hálózata működik. Megfelelő számú jelentkező esetében az általános iskola mind a nyolc osztályát magyar nyelven végzik a tanulók. Vegyes lakosságú községekben, ahol keves a magyar tanulók száma, a felső tagozat közös; ami azt jelenti, hogy „ugyanazt a tananyagot, ugyanazon az órán mind a két nyelven elmondja a tanár". Szórványvidékeken, ahol csak elenyésző a kisebbségi diákok száma, anyanyelvápolás folyik. Az alsó tagozaton heti hat. a felsőn heti négy órában tanulják anyanyelvüket a diákok. Amint a Horvátországi Magyarok Évkönyvéből idézi Lőrincze Lajos, „az utóbbi időben szép számmal jelentkeznek magyarórára a nem magyar anyanyelvű gyerekek is, akik a testvériség és egység jegyében szeretnék megtanulni a környezetükben élö magyar pajtások nyelvét". A pélmonostori Középiskolai Központnak magyar osztályai is vannak, melyekben állandóan növekszik a tanulók száma. Ami pedig a felsőoktatást illeti, a legutóbbi terv szerint az eszéki egyetemen a magyar nyelv tanítása is helyet kap. Több diák folytathatja tanulmányait anyanyelvén a vajdasági és a magyarországi főiskolákon is. Lőrincze Lajos tudósításában beszámol még a Magyar Képes Újság népnyelvi gyüjtöpályázatairól, az egyes iskolák újságíró csoportjainak, valamint diáklapjainak munkájáról; ismerteti a legújabb néprajzi kiadványokat; s bemutatja a nemrég megnyílt vörösmarti tájmúzeumot. Csáky Károly ir» KÖNYV Ágh Attila: Betemetett nyomok, emlékek rönkje „E könyv lapjain az emberi civilizáció fontosabb fejlődésvonalait, az egész emberi világot a maga történelmi mozgásában fogjuk felidézni — az egyes civilizációk történetét, az Írott történelem kezdetétől egészen az európai civilizáció születéséig. Ott kezdjük, ahol a mai típusú ember szinre lépett: a legősibb kultúráknál és legősibb népeknél." A szó legnemesebb értelmében szenzációsnak minősíthető a fiatal magyar történetfilozófus, Ágh Attila „világtörténelmi utazása a korai civilizációkban", amelyet a budapesti Móra Ferenc Könyvkiadó jelentetett meg pompás kivitelezésben. Az utóbbi években, a nagy érdeklődést kielégítendő, számos régészeti-őstörténeti rész-munka jelent meg magyar nyelven is, ugyanúgy, mint csehül, szlovákul vagy a nagy világnyelveken. Ám egyetlen, összefoglaló jellegű munka, legalábbis tudomásunk szerint, e tárgykörben magyarul mindmáig nem olvasható. Ágh Attila, akinek már eddig is kitűnő könyveit olvashattuk e tárgykörben (Az őstörténet aktualitása, A történelem kérdőjelei, stb.) most valóban az egész ösi világot hozza a magyar nagyközönség elé, legelsösorban az ifjúság elé, hisz aligha véletlen, hogy kiadására a Móra vállalkozott. Lássuk a kiadvány „témaköreit"! A civilizációk születésének előjátéka (A legősibb kultúrák, A korai földművelő társadalmak) — Az óvilág ősi civilizációi (Az első civilizációk, Egyiptom a fáraók birodalma, India, a csodák országa, Kína — a Mennyei Birodalom, Japán — az ismeretlen civilizáció, Fekete Afrika — korai civilizációk) — Az Új világ korai civilizációi (Központosított állam az Andokban — az inkák. Katonaállam a lagúnákon — az aztékok. Városállamok a dzsungelben — a maják ) — Az európai civilizáció születése (A görög civilizáció eredete, Európa — a továbbfejlődés ígérete) — A Kultúrtörténet országútján (Világtörténelmi találkozások). A röpke tartalomjegyzék, gondolom mindennél jobban érzékelteti, milyen gazdag e könyv tematikája, s hogy mi mindenről olvashat benne az érdeklődő olvasó. (cselényi) Rásonyi László: Hidak a Dunán (A régi török népek a Dunánál) „A „Hidak a Dunán" azokat a török népeket szimbolizálják, amelyek a Vl.-tól a XIV. századig a bolgár, a magyar és a román történelemben sorsformáló szerepet játszottak . .." így kezdődik a kis terjedelmű összefoglaló, amely történelmünk leghomályosabb, az utóbbi években legtöbb vitát kiváltó szakaszát közelíti meg új oldalról. Egy turkológus nézeteivel gazdagodik őstörténetünk szakirodalma. S máris előrebocsáthatunk egy érdekességet : a többé-kevésbé ellentétes nézeteket valló nyelvtudósok, őstörténészek, régészek, antropológusok stb. táborából egy kétkedve fogadott elmélet (a „kettős honfoglalás") szerzője, László Gyula régész mögé Otto Satran 59 éves osztrák honpolgár, aki nyugdíjasként él Altenmarkt an der Triestingben, az amerikai Feketelábú indiántörzs tiszteletbeli fönöke. Fiatal korában, szakácsként, beutazta az USÁ-t, s abban a megtiszteltetésben részesült, hogy tiroli börnadrágban és tollas zöld kalapban főzhetett a feketelábúak egyik lakomáján. ízlett az osztrák étel. s hálából Utazó Medve névvel tiszteletbeli főnökké választották. hanglemez René Wellel hazájának (IMSZK) sokszoros amatör ökölvívó bajnoka és 80-szoros válogatottja. Az Európa- és a világbajnokságokon több ezüst és bronzérmet szerzett. Most. 27 éves fejjel, fölcsapott profinak. Ami nem sikerült amatőrként, megszerzi profiként: Európa- és világbajnok lesz. Legalábbis ezt állította egy lelkes interjúban Aztán igy fejezte be: Lehet ugyan, hogy nem leszek a világ legjobbja, ám a ieq szebbje máris vagyok! Rém. lidérc, kígyóként tekergő gépszörnyeteg: úgy látszik, még ez sem elég izgalmas látvány, ha nincs ott a meztelen női test. Legalábbis a „Sci-fi a képzőművészetben" cimü kiállítás egyik alkotója szerint. A rendkívül rokonszenves és tehetséges svéd ABBA-együttes hívei és rajongói nálunk igazán nem panaszkodhatnak, hiszen a Supraphon és az Opus hanglemez- és zeneműkiadó vállalatok révén minden eddigi nagylemezük nálunk is — és nem is nagy késéssel — megjelent. Ma már tehát kissé fura dolog lenne magyarázgatni — akár egy hanglemezrecenzió keretében is —, hogy miért is ennyire sikeres, befutott és közkedvelt az ABBA-együttes. Nem titok, hogy az ABBA együttes sikereinek, népszerűségének egyik leglényegesebb összetevője és alappillére — az egyszerűség. A szerzemények dallama, szövege, hangszerelése, előadásmódja — mind-mind ezt igazolja. Mégcsak a stúdiófelvételek adta technikai bravúrok lehetőségének maximális igénybevételére sem törekednek. De azért észrevétlenül mindig tudnak újítani és ez mesterségbeli tudásuk, vagy ha úgy tetszik — tehetségük természetes és szükségszerű velejárója. Az új nagylemez szinte valamennyi száma alkalmas arra, hogy pl. a Dancing Queen, a Fernando, a Money, money, a Voulez-Vouz, az I have a Dream és egyéb közkedvelt ABBA-számokhoz hasonlóan világslágerekké váljanak. Akár a címadó Super Trouper-re, akár a musical-es jellegű Happy New Year című számokra gondolunk. Mint a korábbi ABBA-lemezeken, ezúttal is megfigyelhetjük a két kitűnő hangú énekesnő, Agnetha és Annifried hangjának maximális érvényesülését. Ök nem a hangerejükkel, hanem hangjuk tisztaságával, egyént varázsával, minden erőltetettséget nélkülöző előadásmódjukkal lopják bele magukat a hallgatók szívébe. Sági Tóth Tibor sorakozik be Rásonyi László turkológus. Teiles egészében elfogadja László Gyula tanítását, söt mig a régészprofesszor csupán „töprengésekként" terjeszti elénk, ez utóbbi könyv írója elfogadott tényként kezeli azt. Rásonyi azonban a többi tudomány képviselőivel sem akar ujjat húzni: igaz, hogy állásfoglalásra törekszik, de közben higgadtan összegez is. Áttekinthető képet rajzol a török népek tér- és időbeli helyéről, mozgásairól és kapcsolatairól. Mint szakember „törökpárti", de nem fordul szembe a finnugor nyelvtudomány eredményeivel sem. Egy már régebben felvetett lehetőséget választ kiindulópontul: az ural-altáji nyelvcsalád létezését vallja, majd felbontva e családot két (uráli és altáji) ágra, megpróbálja végigvezetni azok fejlődését, s közben érintkezési pontokat keres és talál. Az egész könyv azt igyekszik bizonyítani, hogy a törökökhöz nagyon sok közünk van. A bevezető rész után, amely általánosságban tárgyalja a török eredetű népeket, néhány fejezetben egy-egy idetartozó nép — a hunok, az avarok, az ogur népek (két fejezetben is!), a bulakok, a besenyők, az úzok és a kunok — sorsával és történelmi szerepével ismerkedhetünk meg. Rásonyi László könyve nemcsak a történészeknek szól. A török népek életmódjáról, vallásáról és szellemi kultúrájáról beszámoló fejezetek érdekes olvasmányt kínálnak a néprajzosoknak is, név- és szófejtéseivel pedig a nyelvészek érdeklődésére is számithat. Fehér Péter ABBA — Super Trouper