A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-03 / 40. szám

Tárgyak és történelem A Zoboralja néprajzi gyűjteményei között a lédeci (Ladice) a legrégebben fennálló, tizenegy éwel ezelőtt, 1969. november 9-én került megnyitásra. Abban az időben öt helyiségben állították ki az összegyűlt anyagot. Mielőtt rátérnék a gyűjtemény részletes ismertetésére, meg kell jegyezni, hogy ezt megelőzően a hatvanas évek elején, Gímesen már volt két néprajzi kiállítás, ezeket Lipcsey Gyuláné kezdeményezte és szervezte, sajnos megfelelő helyiség hiányában csak rövid ideig tartottak nyitva. A lédeci kezdeményezés a CSEMADOK helyi szervezetének vezetőségétől eredt, s ezt a járási bizottság is támogatta, mivel a járásban még nem volt ilyen létesítmény. Néhány hónap múlva az elhatározást tett követte. Miután átadták az új iskolát, felszabadult az öreg iskola épülete, ezt kérték a szervezők, s meg is kapták a helyi nemzeti bizottságtól. így hát megoldódott az elhelyezés kérdése, s most már csak néhány lelkes emberre volt szükség, aki a gyűjtést elvégezze. Lédecen pedig ilyenekből sohasem volt hiány. Két hét alatt sikerült is elvégezni a szervező munkát. Itt kell megemlíteni a helyi szervezetnek a munkában részt vett legaktívabb tagjait: Buday Jánost, Mester Ferencet, Fazekas Mátyást, Latika Istvánnét, Jókai Máriát, akik felkutatták a padlásokon, pincékben heverő, már nem használt régi tárgyakat. Szombath Ambrus, a járási bizottság titkára a szomszédos falvakban gyűjtötte a kiállításra kölcsönzött anyagot. A KB néprajzi szakbizottsága részéről pedig Dodek Istvánnét, Lipcsey Gyulát kell megemlíteni, akik Bratislavából jöttek segíteni. Amint már említettem, az ünnepélyés megnyitót követően néhány hónapon keresztül öt helységet foglaltak el a kiállított A LÉDECI NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY tárgyak. Később a szomszédos falvakból kölcsönkért anyagot fokozatosan hazaszállítottuk. A gyűjtemény létrehozásánál az a nemes cél vezérelte a szervezőket, hogy „öt perccel tizenkettő előtt" mentsünk át a múltból néhány emléket az utánunk következő nemzedéknek. Ezek az eszközök ma már mint fölöslegesen csak a helyet foglaló nyűgök elkallódtak volna, így is sok veszendőbe ment, kidobálták az árkokba, összetörték vagy éppen eltüzelték őket. Az összegyűjtött tárgyak távlati sorsáról is szó esett annak idején: mivel a néhány helyiség és maga a környezet is megfelelő, egy zoboralji tájmúzeum létrehozását képzeltük el. Sajnos anyagi támogatás nélkül, csak helyi erőből ezt lehetetlen megvalósítani. Bízunk abban, hogy végül valahogy csak sikerül megoldani a problémát. A gyűjtemény már csaknem 12 éve fennáll. Megtalálhatók itt mindazok a használati tárgyak, amelyek valamikor szorosan hozzátartoztak Lédecen a paraszti életmódhoz. Vannak itt gazdasági eszközök, konyhafelszerelések, cserépedény, kenyérsütéshez szükséges eszközök. A kenderfeldolgozással kapcsolatos különböző eszközöket aránylag könnyen össze tudtuk gyűjteni, mert a kendertermelés és feldolgozás hozzátartozott a mindennapi élethez. Viselet és egyéb textília aránylag kevés van a gyűjteményben, részben azért, mert a viselet itt még él, napi használatban van, részben pedig mert nem tudjuk megoldani az anyagi tárolást, a romlástól való megóvását. Ez utóbbi, sajnos, más tárgyakra is érvényes. Az érdeklődök a néprajzi ház kulcsát a 324 helyrajzi szám alatt Jókai Máriánál megkaphatják és így bármikor bejuthatnak, megtekinthetik a gyűjteményt. JÓKAI MÁRIA