A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-03 / 40. szám

AZ ADRIA ÍK «-r - ». .--V PÁRTJÁN 2Plocse után eltűnik a fürkésző sze• mek elől a tenger, majd nem messzire innen egy óriási völgykatlanban jókora síkság tárul elénk. Sík terület, de csak részben szárazföld. Az apró, fölparcellázott földsávok között keskeny csatornák húzódnak, épp csak olyanok, hogy elférjen rajtuk egy ladik. Aztán újra hegyek következnek : hajmeresztően kacskaringózó, szerpentineken visz tovább az út. Nagyon szeretném már látrri Mosztárt.,, Végre megállunk. Bár még nem Mosztárban, hanem Pocsiteljben, a hegyoldalba épített, törökvilágot idéző kis városkában. 1466-ban Mátyás király, a raguzaiak meg a pápa közös erővel építették a tengerpart felé az utat lezáró erősségként. A hegy csúcsán romvár. 1471-ig volt magyar helyőrsége a várnak, majd hatalmas haddal elfoglalták a törökök, s kezdetét vette az itt nem százötven, de négyszáz éves török uralom. Ma pedig már — jó harminc éve — a turisták szüntelen invázióját fogadja, meg kell hagyni, meleg szeretettel, Pocsitelj. A hatkupolás medresze előtt iszunk egy igazi török kávét. Felbaktatok a szűk, macskaköves utcán a dzsámihoz, majd visszatekintve egyszerre csodás panoráma tárul elém: Neretva semmilyen más folyó vizéir»