A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-03 / 40. szám

torpan, nem lesz képes tovább haladni. Ezt a tulajdonságát még azzal is fokozni szeretnénk, hogy az új vontatót csuklós szerkezettel látjuk el. így három különálló részből épül majd. Külön lekapcsolható egységként tervezzük a két végét, vagyis a vezérlöfülkét, és különálló test lesz a motorház is. Beláthatatlan gyakorlati haszna lesz e megoldásnak, ha beválik, hiszen így csak lekapcsoljuk az egyik vezérlöfülkét és átvisszük a szerelvény másik végére, majd kábelvezetékkel összekötjük a motorházzal, s így a szerelvény mindkét végén lesz egy vezérlőegység. Az igy összeállított kisvonat aztán akadály nélkül ingázhat a bányában ide-oda, mert elég lesz, ha a mozdonyvezető átmegy a szerelvény egyik végében levő vezérlőfülkéböl a másikba, és már indíthat is visszafelé. A csuklós szerkezet lehetővé teszi azt is, hogy a kismozdony könnyebben haladjon át a pálya kanyaros részein. Arra is törekszünk, hogy a lehető legmagasabb fokig automatizáljuk a vontató vezérlését. Ennek az lesz a nagy előnye, hogy mivel viszonylag igénytelenné válik a vezérlés, bárki könnyen elsajátíthatja, és helyettesítheti társát, ha az beteg, vagy szabadságon van, illetve egyéb okokból távol marad a munkahelyéről. A felsorolás végére hagytam ugyan, de — Kár lenne, ha éppen most szakadnánk le az élmezőnytől. . . az is nagyon fontos előny, hogy 20 decibellel csökken majd a zajszint. — Mikor kerülnek ezek a kismozdonyok a bányákba? — Erre sajnos, már nem tudok egyértelmű választ adni. Az a helyzet, hogy a príbrami Ércbányászati Vállalat említett gyára visszautasította a mintadarab legyártását. Egyéb megoldás nem lévén, mi fogtunk hozzá az év elején. Csakhogy nekünk az ilyen munkához nincs elég megfelelő alapanyagunk, amiből a szükséges alkatrészeket, konstrukciókat elkészíthetnénk. A kutatás és fejlesztés, tudniillik, olyan terület, ahol eltelhet egy év is anélkül, hogy akár egy kilónyi vasat vagy más anyagot felhasználnánk. Viszont a következő évben már az engedélyezett mennyiség többszörösére lenne szükség ahhoz, hogy kitűzött feladatunkat teljesíthessük. Úgy érezzük, a pribramiaknak nem nagyon érdeke ennek a tervnek a betartása, hiszen az előző típus még mindig kelendő, és ahhoz, hogy egy újfajta termékei gyártsanak, változtatniuk kellene a gépi berendezéseiken. Ez pedig nagy kár, összegezem most már idehaza, az íróasztalom mellett a tényeket, hiszen jegyzeteimből az is kitűnik, hogy az új típusnál sokkal nagyobb mértékben fel lehet használni hazai gyártású alkatrészeinket. Az eddigi típusokban viszonylag magas volt a külföldről behozott alkatrészek aránya. Amikor a kutatók úgy döntöttek, hogy ezeket hazai gyártmányúakkal pótolják, akkor nemcsak azt vették figyelembe, hogy a hazai gyártású bányamozdony-motor olcsóbb, de azt is, hogy a minőség terén is versenyképes a külföldivel. E téren dicséretre méltó magatartásról tett tanúságot a prágai Technometra Vállalat, amely az igényekhez igazodva, olyannyira tökéletesítette az általa gyártott hidromotorokat, hogy ezek ma a minőség legmagasabb fokán állnak. Hasonló támogatásban kellene részesülniök a kutatóknak minden érdekelt — Mi fogtunk neki a mintadarab elkészítésének. — mondja Marián Kovalik mérnök féltől. Az ilyen hozzáállás azért is fontos lenne, mert a jövő évben lesz kereken öt éve, hogy a most alkalmazott vontatóknak megkezdődött a sorozatgyártása. És mivel e téren az erkölcsi és anyagi elöregedés ideje éppen öt év, ráadásul az előző típusok révén egyenrangú partnerként jegyeznek minket olyan jól csengő gyárak mellett, mint az NSZK-beli Scharf, a franciaországi Stephanaus, az angliai Bekorit, vagy az erejükről hires szovjet DMV mozdonytipusokat gyártó vállalat, kár lenne, ha éppen most szakadnánk le az élmezőnytől. KESZELI BÉLA A szerző felvételei Hétvégi levél Jack London saját ifjúságára emlékezve azt írja valahol, hogy mindig valami másra, érdekesre vágyott, leghőbb vágya volt elmenni valahová s fölfedezni valami újat. Igen, a kaland olyan vonzóerő, amely örök jellemzője a fiatalságnak. Az önként vállalt nyári pénzkereset vagy a SZISZ által szervezett őszi idénymunka is kaland, méghozzá a szó legnemesebb értelmében. Mert melyik tizenévest ne izgatná, hogy mi van az iskola falain túl? Ennek megismeréséhez aligha elég egy-egy előre beütemezett és a tantervben is feltüntetett üzemlátogatás, sem pedig az osztálykirándulás. Hiába, a pedagógia bármenynyire is hajtogatja az életre nevelés alapvető fontosságát s kétségtelen, hogy az iskola sok mindent meg is tesz e szép alapelv valóra váltása érdekében, ám e nevelési módszer legérdekesebb és legcélravezetőbb változatát mégiscsak azok a diákok találják meg, akik a nyári vakációban vagy az ősz legelején nem félnek kipróbálni erejüket, kitartásukat. Örömmel vállalják, hogy akár hajnali ötkor kelnek, megismerik az igazi izomlázat és fáradtságot, az első kereset boldogító érzetét. A munka, a kereset és az egészséges, fiatalos kaland hármas elvét egyesítő idénymunkás diákokat ezért július elejétől szeptember végéig manapság már ezrével találni az ipari üzemekben, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és részben a vendéglátóiparban is. Hamarjában bizony nehéz lenne megállapítani, hogy a múlt tanév végétől eltelt három hónap során hány tízezer közép-és főiskolai diák dolgozott a legkülönbözőbb munkahelyeken. Nehezíti e számvetést, hogy évről évre mind több fiatal keres és talál is munkát a nyári szünidő heteiben; szeptemberben pedig mind több osztálykoilektivát találni a burgonya- és cukorrépaföldeken. Tartja magát ez a hasznos nyári divat, folyamatosan növekszik a dolgozó diákok száma, igy manapság már megszokott látvány, hogy farmernadrágos diákrajok lepik el a komlótáblákat, a gyümölcsösöket; és az idegenforgalmi csúcsidény heteiben az sem feltűnő, ha az udvarias, fehér kabátos pincérfiúról kiderül, hogy néhány év múlva doktor úrnak szólítják majd, ugyanis ősztől kora nyárig jog- vagy orvostanhallgató ... Az üzemekben, építkezéseken, állami gazdaságokban ismerősként üdvözlik a diákokat, mert nagyobb részük évről évre visszajár. Tény, az üzemekben szervezett rend van: mosdó, ebéd és a többi, de a mezőgazdaságban nem ilyen egyszerű az élet. Sok helyütt szükségszálláson alszanak, többnyire lavórban mosdanak a diákok — ha van elég, és van, aki megszervezze azt is. Panaszkodnak is sokan a néhány heti nagy erőpróba után, hogy az ebéd elhűlt, mire megjött a szállító autó, a többségük azonban mégis vissza-visszatér! Hogy miért? Erről már nemegyszer beszélgettem kócos lányokkal és maszatos fiatalemberekkel, és válaszaik alapján úgy érzem: nem a pénzkereset az egyetlen motivációja e széles körben növekvő fiatalos munkakedvnek; minden bizonnyal a pénz is ösztökélő ebben, mert jobban esik olyan kerékpáron karikázni, amelyért megdolgozott valaki, s talán az a lemezjátszó vagy magnetofon is szebben szól, amelynek árához hozzájárult az a nyári ezres. A tizenévesek vállalkozó kedvének alapvető-forrását ezért elsősorban fiatalos ambícióikban találhatjuk. Vannak persze másmilyen vállalkozók is. Tavaly és az azelőtti években is sok ifjút láttunk a benzinkutak körül. Kérés nélkül törölték a szélvédőt s fél szemmel azt lesték, mennyi borravalót kapnak érte. Kétségtelen, hasznos szolgálatot tettek a bogárlepte autóknak, rendszerint nyúlt is a zsebébe a tulajdonos, mégsem láttam szívesen ezt a „szolgáltatást", mert az ilyenfajta munka alig más, mint a kérincsélés lehetséges változata. A diákok munkájának igazi hasznát azonban többféle értékrend szerint is lehet mérni. Nyilván kapóra jön a sok fürge kéz a gyümölcsösökben, és még népgazdasági hasznosságát sem lenne túlzás emlegetni a sok tízezer fiatal pár hetes munkájának. Pusztán emlékeztetőül említem, hogy csupán a szakközépiskolások termelési gyakorlatain mintegy százezer diák vesz részt, ugyancsak tízezrekben fejezhető ki a SZISZ által szervezett nyári építőtáborok tagjainak létszáma, és az önkéntes munkavállalók létszáma sem sokkal kisebb. De nemcsak a nyári vakációban serénykednek a fiatalok, hanem az új tanév első hónapjaiban is, amikor kéthetes turnusokban a korai érésű szőlő szüretelésében, a burgonya és a cukorrépa szedésében, a kukorica és a napraforgó betakarításában nyújtanak hathatós segítséget. Mégsem ez az igazi haszon, hanem az a nevelési érték, ami sem pénzben, sem semmilyen anyagiakban nem fejezhető ki. Ezek a „kalandkeresök", ezek az erejüket próbálgató ifjak önmagukat nevelik az életre, ott, ahol maga az élet zajlik. Mert az értelmes fiatal mindenből és mindenütt tanul. És ez így is van rendjén, hiszen gazdagabb mindenképpen ö lesz. Anyagiakban, szellemiekben, gyakorlati tapasztalatokban és nem utolsósorban erőben is. ir»