A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-19 / 38. szám

határain túl is egyre híresebbé váló üzem megtekintésére invitál. Szívesen teszek eleget a meghívásnak, jóllehet nem tartozom a szenvedélyes sörfogyasztók közé, ám a nyári napokon az állandó sörivók mellé felsorakoznak azok is, akik tényleg csak a felüdülés kedvéért térnek be egy korsó italra a sörözőbe vagy emelnek le az élelmiszerüzletek pultjáról néhány üveggel. Érthető hát, hogy a rimaszombati sörgyárban járva nemcsak számok meg adatok érdekeltek, hanem egyben az is: vajon miként készül a gömöri sör? Rögtön elöljáróban elmondhatom, hogy a gyártási folyamat lényege szinte valamennyi sörgyárban azonos, így a rimaszombatiak sörfőzési „technikája" tulajdonképpen semmiben sem különbözik a nyitrai, az ógyallai vagy a poprádi, de még a világhírű pilzeni sörfőzők napi munkájától sem. A gyártási folyamat a malátaárpa előállításával kezdődik, utána a hengerszékeken átfuttatott malátadarát a cefréző kádakban a felforralt pótanyaggal és vízzel keverik össze. Felforralás után a cefrét szürőkádakban szűrik, majd a töményítés következik, amikoris komlót adnak hozzá. Az így nyert sörlé a komlószűrőn keresztül az úgynevezett hütőbárkára kerül, ahol a környezet levegőjétől lehűl és a csörgedeztető hűtőn át az erjesztő kádakba folyik. Itt élesztővel megindítják a több napig tartó erjedési folyamatot. A már késznek tűnő sárga nedűt ezután erősen hűtik, majd hatalmas, 250 hektoliteres skálnickai víz és az üzemben gyártott malátaárpa kiváló minősége szabja meg. A Rimaszombatban előállított malátaárpából ugyanis nemcsak helyben főznek 400 ezer hektoliter sört évente, de a Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia, Kuba, Brazília, Venezuela, Japán és a bajor sörivóiról híres NSZK-ban is nagy az érdeklődés a gömöri sörmaláta iránt! Kell-e ennél jobb cégér egy mindössze másfél évtizedes múlttal rendelkező, lényegében még csak felfutásban lévő sörmárka számára?! Aligha. Mindehhez hadd tegyem még hozzá azt is, hogy a sörgyáriak büszkén mesélték: a hazai sörfőzdék országos minősítési versenyén (ahol jeligésen, névtelenül, tehát az árulkodó címkék nélkül versengenek egymással sörgyáraink termékei) a gömöri tizenkettes egyszer-kétszer mind a világhírű pilseni Prazdrojt, mind a smíchovi Staroprament is megelőzte! Úgy érzem, ebben egyben ígéret is rejlik a jövőre vonatkozóan. Hátha egyszer a gömöri sör egyenrangú vetélytársa lesz a pilseninek vagy a budéjoviceinek, hátha egyszer épp oly keresett ital lesz, mint a nektárédes tokaji asszú vagy a tüzes skót whisky ... Persze, addig még sok-sok víznek kell lefolynia a Rimán. Addig is, befejezésképpen, hadd mondjak el inkább egy, a vérbeli sörivók körében is ritkán ismert érdekességet: a könynyü sörök szesztartalma három, a nehezemegfosztja őt teendőitől), addig a napfényes, meleg időben Gömör falvaiban és városaiban egyre jobban szomjaztak az emberek, mindenütt egyre több sört vagy egyéb italt csapoltak — a rimaszombati sörgyárban pedig legjobb igyekezetük ellenére is alig győzték a rengeteg munkát. • • • POLGÁRI LÁSZLÓ, a Rimaszombati Sör- és Malátagyár üzemfejlesztési mérnöke zömök, kerek arcú, enyhén szúrós tekintetű fiatalember. Idevaló születésű, érettségi után Bratislavában végezte főiskolai tanulmányait, de miután megkapta a mérnöki oklevelet, szinte gondolkodás nélkül ismét hazajött. Hazajött és most már megsokszorozódott szálak, amolyan hármaskötés fűzi őt a gömöri tájhoz: a szülőhely varázsa, a munka és a család. Kifeszített váll, emelt fő, egyenes derék. Ez a természetes tartása. így megy végig az utcán, siet végig a mindig zsúfolt gyárudvaron, így járja végig a sörgyár labirintusszerű erjesztöpincéit, így kalauzolja a riportert s igy beszél a töbnyire vidám természetű sörfőzőkkel is ... Arcán azonban nem az önérzet vagy a büszkeség jelei, hanem az őszinte közvetlenség vonásai ülnek. És mert a sörgyárak dolgozói általában szeretik a mókázást, hát ő is tréfálkozva fogad: — Tudja, mi a különbség a sör és a bor között — hazai szemmel nézve? Meglepetten tárom szét a karom, aztán intek, hogy nemigen kívánok élni a bizonytalan találgatás lehetőségével. Erre egyből, fölcsillanó szemmel veszi át újra a szót: — Hát a bort, legalábbis a szájhagyomány, folyékony kenyérnek tartja, amit a családi költségvetés egyensúlya és az alkoholizmus elleni küzdelem céljainak szem előtt tartásával inkább búzakenyérrel tanácsos pótolni... A csehszlovák sör ellenben maga a folyékony valuta, ami bizony manapság aligha pótolható valamivel is... Nevetünk egyet a sörfőzde hangulatához illő, alkalmi tréfán, s aztán a Gömör ciszternákban több hétig ászokolják, miközben lassú utóerjedés folyik. A rövidesen már fogyasztásra kerülő sört hordókba vagy palackokba fejtik és pasztőrözik. A sörfőzés tudományához az is hozzátartozik még, hogy a barna söröket sötét malátával és karamell malátával készítik, míg a világos sörbe több komlót adagolnak, ezért keserűbb. Persze, műszaki szempontból bármenynyire is hasonlónak, sőt, már-már egyöntetűnek tűnik a sörkészítés tudománya; valamennyi sörfajtának azonban a sajátos ízt és zamatot adó különlegessége is. Ezt minden esetben a gyártást befolyásoló helyi természeti adottságok határozzák meg. A pilseni „Prazdroj" sajátos ízét például a világhírű sörgyár alatti artézi kutak vizének összetétele, illetve a sörpenész képződését befolyásoló sajátos páratartalom határozza meg. Olyannyira fontos tényezők ezek, hogy hiába van Plzeftben például két további sörgyár, e két testvérüzem egyikében sem sikerült még hamisítatlanul eredeti „Pilsen Urquell"-t előállítani! Aki viszont ivott már a gömöri sörből, az tudja, hogy a „Gemer"-nek is megvan a sajátos ize és zamata. Ezt a kristálytiszta ké öt százalék körül van; így a fokszám nem a szesztartalmat, hanem a sörben lévő malátakivonat százalékokban meghatározott mennyiségét jelöli. De azért sörözgetés közben így sem szabad megfeledkezni a józan mértéktartásról. A sör ugyanis csak akkor oltja szomjunkat és akkor nyugtatja idegeinket, ha módjával kortyolgatjuk. Megfigyelhető, hogy akik jópár korsóval lehajtanak belőle, azok könnyen ingerültek, kötekedők lesznek. Józanságra intő tanulság ez, de egyben azt is jelzi, hogy végleg elillantak azok az idők, amikor a bajor vagy a cseh emberek között tucatjával akadtak az olyanok, akik együltükben huszonöt-harminc sört is képesek voltak meginni. Ami réges-régen igaz volt, ma már csak regének tűnik ... Regének, mert van ám a gömöri sör zamatának egy további titka is: csak úgy őrzi meg eredeti ízét, ha mértékkel isszák, csak úgy ízlelgethető ki igazán. MIKLÓSI PETER Fotó: GYÖKERES GYÖRGY