A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-19 / 38. szám

Innen-onnan Hallottukolvastuklattuk HANGVERSENY Hacsaturján: Spartacus — Gaja ne A szovjet Melogyija és a Supraphon vállalat közös kiadásában jelent meg a közelmúltban az 1978-ban elhunyt világhírű örmény származású szovjet zeneszerző, Aram Hacsaturján két balettszvitje, a Spartacus és a Gajane. A két balett közül a Gajane a régebbi. 1942-ben készült, cselekménye egy kolhozban, az örmény hegyek lábánál meghúzódó gyapotültetvényeken játszódik a Nagy Honvédő Háború elöestjén. Főhőse Gajane, a kolhozban dolgozó fiatalasszony, aki elidegenedik maradi és ellenséges gondolkodású férjétől, szakít vele és a közösségért végzett munkában találja meg élete értelmét. Hacsaturján zenéje az örmény népzene jellegzetes dallamait, motívumait és ritmusát juttatja eszünkbe, a hangszerelés sokszínűsége is az örmény népi hangszerek jellegzetes hangjára emlékeztet. A feldolgozott táncok sokfélesége, a lezginka, a gopak, a kardtánc színessé, elevenné, tüzes ritmusúvá hevíti az egész szvitet. Később, az ötvenes évek derekán készült a Spartacus, amely az i.e. 71-ben Spartacus vezetésével Rómában lezajlott rabszolgalázadásnak állít monumentális zenei emléket. Hacsaturján e müvében kitűnő érzékkel és nagy hozzáértéssel ötvözte remekművé a klasszikus balett és a népi táncművészet alkotóelemeit. Annak ellenére, hogy az örmény dallamok hatása e balettszvit egyes részeiben is észlelhető, a szerző mégis kitü nöen érzékelteti zeneileg is az antik ókor jellegzetességeit, ellentmondásait és hangulatvilágát. Hogy e balettben is a tanc a cselekmény erőteljes kifejezője, az nem csu pán a koreográfia, hanem elsősorban a kifejező muzsika, az érzelmeket, lelkiállapotokat, szituációkat is hol lírai, hol dinamikus módon, erőteljesen kifejező zene érdeme. Mindkét balettszvit a Londoni Szimfonikus Zenekar kitűnő tolmácsolásában. Aram Hacsaturján vezényletével ékesen bizonyítja a nagy zeneszerző világszerte elismert kvalitásait, nagyfokú tehetségét és azt, hogy a szovjet zenetörténet méltán sorolja Hacsaturjánt az új szovjet komolyzene olyan kiválóságai közé, mint amilyenek Prokofjev és Sosztakovics. Sági Tóth Tibor KÖNYV Károlyi Amy: Vers és napló „Vajon rokona-e a Vers és napló, vagy éppen egyenes folytatása a Kulcslyuk-lírának?" — kérdezi Károlyi Amy. S így válaszol: „Igen, is meg nem is. Valóban rokon a szerkezetük, ahogy testvérek csontszerkezete is hasonlít egymásra. De más izomzat és más hús fedi a csontokat. A Kulcslyuk-líra montázs-gyűjtemény, a Vers és napló pedig leginkább első személyben beszél". Mindenesetre meglepő fordulat e két gyűjtemény a hetedik évtizedében járó kitűnő költönő pályáján. Sok habozás után most, az utóbbi évtizedben vágott neki a legmeredekebb csúcsoknak, s Weöres Sándor méltó partnereként nem mindennapi ötletekkel gazdagítja korunk magyar líráját. E kötetben, amint a cím is sugallja, vers és napló egy tető alá hozatalával. íme, a szerző ars poeticája épp e kötetét illetően: „A bevégzett mü lezárult, mint egy bezárt ajtó, hiába kopogtatunk rajta. Milyen más a levél és a napló, szinte piheg bennük a valóság. Létezik az így lehet, az úgy lehet, a másképp is lehet. Az öt emelet magasságból lemeredö öngyilkos kétségbeesést szemünk láttára váltja ujjongássá egy semmiség." Kondor Béla és Országh Lili elsiratása; esszé Barcsayról s esszé egy asszonyról — az anyjáról —, aki művészi hivatását feláldozta asszonyiságáért: portré Bialoszewski lengyel költőről s a kamasz Weöres Sándorról régi, diákkori levelek alapján; utazás Erdélyben és Amerikában — íme a Vers és napló tartalomjegyzéke. Ám súlypontja egy további témakör: Emily Dickinson portréja. „Évek óta egy amerikai kisvárosban élek. Gondolatban. A semmiből nénikéim tamadtak, rövidnadrágos öcskösök vesznek körül, csak győzzem megjegyezni a nevüket. Még egy fivért kaptam az itteniek mellé, akitől a húga (Emily Dickinson) levélben kérdi meg 1852. március 31-én, hogy »Kossuth-kalapot« hord-e?" A tökéletes beleélés s a tökéletes műfordítás példaképes Károlyi Amy Dickinson-portréja s Dickinson-forditásai. „Érdekes — írja — hogy ez a hangtalan és visszafogott élet (a Dickinsoné) mennyi robbanóanyagot gyűjtött fel magában, hogy még 100 év múlva is mozgósít, mint egy forradalmi kiáltvány." Jaj, el ne feledjük: a Vers és napló egy csallóközi éjjeli bakter nótával kezdődik: „Nincsen irva homlokunkra, mire verradunk holnapra". (cselényi) Simonffy András: Kompország katonái „Miért hazudtak már apáinknak, és miért adták a hazugságot tovább?" Ady Endre tette föl ezt a szívfájditóan igaz kérdést 1 905-ben, s aktualitását nem vesztette el közel negyven év elmúltával sem, amikor a hazavédelem nemes eszméinek érdekében a Don-kanyarba küldték meghalni a magyar katonákat. És drága hazugság volt ez, kétszázezer ember fizetett érte — életével. Pedig, szinte hihetetlen, min múlott ennek a kétszázezernek, meg isten tudja még hány milliónak az élete: mi van akkor, ha . .. De nem folytatom, hiszen tudom, értelmetlen és naiv dolog a történelmet ezekre a „ha" eseményekre építeni, vizsgálni. Nem teszi ezt könyvében Simonffy sem, bár néha — titokban — nem tud ellenállni a kényszernek. Nem teszi, hiszen történelmi kollázsregénye nem a „ha" következményeit kutatja, hanem felidézi, egymás mellé rendezi a II. világháború legnagyobb részt ismert és sok esetben eddig még ismeretlen részleteit, tényeit. A vaskos könyv gerincét valójában az apjával, Simonfy-Tóth Ernő vezérkari őrnaggyal folytatott interjú-beszélgetés képezi. A szerző nemcsak ragyogóan kérdez, hanem még pompásabb érzékkel és nagy ismeretanyag birtokában állítja össze a „kollázst". Könyvében elsősorban az az érdekes, fontos, újszerű — már-már hézagpótló —, hogy mindazt, amit mondjuk egy húszas-harmin cas nemzedéknek illik és kell is tudni a II. vi lágháború nemzetközi és magyar vonatko zásaiból, közszájon forgó kulisszatitkaiból — itt együtt megtalálható. Regényszerűen, él vezetesen, olvasmányosan tálalva, hogy az ember a több, mint félezer oldalt nemtudja letenni a kezéből. -zolczer-FOLYÓIRAT Szellemi értékcsere Jó néhány éve már annak, amikor az Ú/ Forrás című magyarországi megyei folyóirat, az irodalmunk iránti határokon túli érdeklődés megnövekedésével párhuzamosan, féltematikus számot szentelt a szlovákiai magyar irodalom bemutatásának. Ezt követően a tatabányai lap alkotóinak köre kapott helyet, ugyancsak nagyobb blokk erejéig, a mi Irodalmi Szem/énkben. példázva az együttműködés kölcsönösségének lehetőségét Azóta sok víz lefolyt a Dunán; az Új Forrás szerkesztői gyakorlata azonban nem lankadó idefigyelésröl tanúskodik. Az első nagy csoportos bemutatkozás óta a folyóiratban gyakran kapnak helyet szlovákiai magyar alkotók, illetve a müveikről írott bírálatok, tanulmányok. A szólóban közölt írások után a lap idei augusztusi száma a régi gyakorlathoz nyúlt vissza, egész szlovákiai magyar irodalmi kórust szólaltatva meg. Milyen műfajú írásokból áll össze az ósszhangzat? Találunk itt esszét (Vigh Károly: Szlovákiai jegyzetek), amely pozsonyi, komáromi, losonci, kassai, stószi, eperjesi úti élményeket, impressziókat dolgoz fel, bemutatva, hogy „a magyar nemzetiség milyen feltételek közepette őrzi, ápolja kulturális örökségét, és a két nép [a magyar és szlovák — Z. Zs.j évezredes közös történelmi múltja milyen szellemi alkotóerővé vált a további együttélés számára." Egy szlovákiai magyar vers mitoszi logikája és valósághátterc címen Mikola Anikó Variációk egy Garam menti mítosz témájára című költeményéről olvashatunk tanulmányt a lapban Zalabai Zsigmond tollából; Szakolczay Lajos pedig, a Fiatal magyar költők Csehszlovákiában cimű dolgozat írója, a Megközelítés antológiával foglalkozik. Monostori Imre Fülöp Antal Kedvező pillanat. Botlik József pedig Mács József Szélfúvásban című prózakötetéről írt (hiányosságokat sem elhallgató) kritikát. Bettes István és Tóth László két, Kulcsár Ferenc három verssel szerepel, és természetesen helyet kaptak műfordítások is: Vojtech Kondrót és Milan Rúfus költeményeinek magyarításai. Varga Imre Bartók gyűjtötte szlovák népdalokat tolmácsolt, bevezető jegyzetében azt hangsúlyozva, hogy „A szlovák és a magyar népzene közti kapcsolat közvetlen (...) A jelenség magyarázatát elsősorban társadalmi-gazdasági tényezőkben találjuk. A szlovák drótosok, tutajosok, olejkárok (gyógynövényárusok) vagy az aratási munkák idejére az alföldi parasztgazdákhoz elszegődő felvidéki napszámosok közvetlen kapcsolatba kerültek a magyar népdallal. S vitték is haza, nem tudván, milyen kincs birtokosai. Cserében persze hátrahagyták saját költészetüket." Az Új Forrást lapozgatva örömmel nyugtázhatjuk, hogy e szellemi értékcsere nemcsak a népdal, hanem a mai irodalom vonatkozásában is eleven. (Zalabai Zs.) Az idei cannes-i filmfesztiválon Isabelle Adjani nyerte a legjobb női alakítás díját. A Paris Match a 80-as évek egyik legszebb színésznőjét látja benne, több lap pedig az új Jeanne Moreau-t. Isabelle eddig már elnyerte az év legjobb fiatal színésznője, valamint az NSZK-ban a legjobb külföldi színésznőnek járó Bambit. Ö a tulajdonosa annak a bizonyos Citrom-díjnak, amelyet az újságírók adományoznak annak a színésznőnek, akivel nehéz vagy lehetetlen interjút csinálni. Negyvenhárom januárjában a kiegészítő parancsnokság röviden és hidegen közölte a családdal, hogy Reich Jenő munkaszolgálatos meghalt. A fasiszta gépezet az ö esetében is precíz munkát végzett. P. Howard, G. Lavery, Rejtő-Reich Jenő sorain azóta nemzedékek derültek, könynyezve kacagtak. Az itt látható, az író egyik utolsó fényképe. 8