A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-11 / 28. szám

m Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: AZ EGYÜTTÉRZÉS NEM ELÉG Dávid Teréz: AZ ÖTMILLIOMODIK Fister Magda riportja a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválról Ordódy Katalin: KÖZJÁTÉK KUMADASIBAN Bogoly János: A BODROGKÖZ ÉRTÉKES NÖVÉNYVILÁGA P. Mariot: KORZIKA Címlapunkon P. Havran, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 334-1 34, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p. Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 2 Ezerhetvenötben már vezetett út erre. Akkor még Pogran volt a falu neve. Mintha ezen a régi szekérúton térnék be Pogrányba (Pohranice). Szép fekvésű község. Dombok között, mély völgyben húzódik meg. Hegyektől, fáktól takartan. Fölötte erdő, lejjebb, a tyúkhegyi új utcáig szőlő, a kertekben és a házak között gyümölcsfák, hárs- és szomorúfűzfák. A falu közepén malom, mellette meleg vizű forrás. Régebben patak hajtotta a malmot, a felszabadulás után villanymotor, államosításáig (az ötvenes évek eleje) ide járt a vidék őröltetni. A malom most a háromezerhatszáz hektáros szövetkezet raktára, a molnár háza meg az efsz irodája. A „malom" előtti térség a falu központja. Ott található a hnb épülete, a postahivatal. az élelmiszerbolt és a tejcsarnok, az egészségügyi központ, a vegyesáru bolt. a hús- és hentesáru üzlet, valamint az új kultúrház, amelyben bálokat, névadó- és más ünnepélyeket tartanak. A faluközpont közvetlen közelében, az új óvoda előtt tör az ég felé egy hatalmas hársfa. Állítólag Rákóczi is üldögélt alatta. A jegenyék és diszfenyök szintén magukra hívják a figyelmet. Eleven faluközpontba jutottam az 1075-ben épült s elképzelt úton, és ha már ilyen messziről indultam Pogrányba, illő lenne a falu legidősebb emberét megkérdeznem, milyen égbolt hajolt a falu fölé a történelmi időben. A kilencvenegy esztendős Andocs Istvánt azonban hasztalan várnám a malom előtti térre, már nem szívesen megy messzebb a kapujától, amely Pográny fölső részén nyílik a világba. Magam indulok hozzá, jobban meggyőződni arról, hogy fiatalabb korában sem ment el szívesen messzebb az otthonától, falujától. Ahogy ő mondta nekem, csak akkor ment, ha hívták. Amikor katonának berukkoltatták. Meg amikor az első világháború tüzözönébe vezényelték. Épen ment el, rokkantan tért vissza. Jobb karja helyén úgy lóg a kabátujj, mint madárijesztőn a rongydarab. Könnyen lendít rajta a szél. Ö aztán tengernyi frontélmény keserűségét énekelhette bele a nótába: „Ellőtték a jobb karomat, folyik piros vérem ..." Nem tudom, szeretett-e valaha is énekelni (elfelejtettem megkérdezni), bár úgy hallottam, hogy Pogrányt dalos kedvű emberek lakják, már a bölcső fölött elzúg az eredeti dalok sora, a gyermek alig bújik ki az anyja hasából, már tud énekelni; apáról fiúra száll a dal, az olyan régiek is, amelye ket már az ezerhetvenötben létező utat járó gyalogosok és kocsisok is énekelhettek útban Ghymes vára felé. Ha Andocs István nem is tudná eldalolni az első háborúra emlékeztető nótát, elénekelné helyette Szomolányi Ilona, a falu nótafája, aki 1974-ben rokkantsági állományba vonult, a nagy szép kertes ház kerítése mögé, kapun belülre, és Péter nevü unokájára vigyáz föl, énekelni tanítja, bár Péternek nem megy olyan jól a dalolás, mint két lányunokájának. — Azok jobban fognak énekelni, mint én. Pedig én is egész kicsi koromtól énekelek. A dalokról csak azt mondom, hogy ami a könyvben van, az az én fejembeh is ott van. Volt egy könyvem, volt benne vagy négyszáz bejegyzett dal. Eltűnt, nincs gazdája. Majd még egyszer, télen, ráteszem a célt. Minden dal szövegét bejegyzem egy füzetbe. Kerítésen belülre szorult ötvenéves élete, de azért nyílik előtte a kapu, gondolom, miközben Szomolányi Ilontól távozóban egyik legkedvesebb nótájának szövegét ismételgetem: „A pogrányi ropogós híd alatt..." A kaput a CSEMADOK helyi szervezet állandó jellegű folklórcsoportja nyitja, amely legutóbb az első díjas^nyitraiak Párta, párta című műsorában szerepelt (Tavaszi szél). Jelenleg is magyarországi vendégszereplésre készülnek a Párta, párta című műsorral. Tíztagú, tisztán nökböl álló csoport a pogrányiaké, vezetője Garay Eleonóra, a helyi szervezet Sehol olyan szépen nem énekelnek Andocs István Bús András hnb-elnök Szomolányi Ilona az unokájával Szombathné Mészáros Márta Tóth Antallal beszélget PRANDL SÁNDOR felvételei