A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-12 / 37. szám

03 Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: A GÖMÖRI SÖR Lacza Tihamér: SZLOVENSZKÓI VÁSÁR Tóth Dezső: BÁRTFAFÜRDŐ Agócs Vilmos: MEGÉR EGY MEGÁLLÓT Varga Ervin: BARTÓK BÉLA TÁNCJÁTÉKAI Ordódy Katalin: KÖZJÁTÉK KUMADASIBAN TÁRGYAK ÉS TÖRTÉNELEM Címlapunkon M. Borsky felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 334-134, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Tele­fon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlap­szolgálat. Külföldre szóló előfizetése­ket elintéz: PNS — Ústredná expedí­cia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwal­dovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame, n. p. Ko­sice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesi­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A múlt év nyarán a Hét gömöri táj számában irtunk a rimaszombati és a rozsnyói járás magyar tannyelvű iskolái fejlődéséről. Ennek kapcsán szerkesztő­ségünk több rozsnyói szülőtől kapott leveleit akik nehezményezték, hogy a magyar tannyelvű iskola Rozsnyón még mindig régi és igen rossz állapotban levő épületben van elhelyezve. A cikk kap­csán levelet kaptunk az SZLKP rozsnyói járási bizottság ideológiai titkárától. Ko­reft Árpád elvtárstól is. aki többek között biztosította szerkesztőségünket, hogy a magyar tannyelvű iskola 1981 szeptem­berében új, modern épületbe költözik. Az új tanév kezdete előtt riporterünk azért látogatott el Rozsnyóra, hogy a helyszínen győződjön meg arról, hogy mi újság az új iskola építése körül, hogy vajon valóra válik-e ez év szeptemberé­ben a magyar tannyelvű iskola tanára­inak. szülői közösségének és diákjainak régi vágya, hogy beköltöznek az új, mo­dern iskolába. íme az alábbiakban a helyzetkép. DRAZUSRLRT1 György Béla. a rozsnyói (Roíőava) magyar tanítási nyelvű általános iskola igazgatója 1975-től látja el az igazgatói teendőket. Előzőleg más fontos beosztásban dolgo­zott. Végeredményben eddig már huszon­hét évet töltött az iskolaügy szolgálatá­ban, s tudom, hogy az utóbbi években nyomasztó gondot jelentett számára az iskola öreg épülete, amely 1866-ban épült zárdának, egyike a legrégibb házaknak a főtéren, az őrtorony közvetlen szomszéd­ságában. Jártam már ebben az épületben illetve az iskolában, s igencsak szembetűnő volt, hogy a tantermek milyen kicsik, sötétek és hidegek, mennyire nem felelnek meg a modern pedagógia követelményeinek. Kí­sértő rém a tanteremhiány, négy osztályt a Gottwald utcai iskolában helyeztek el ideiglenesen, s ez a körülmény nem kis mértékben nehezíti a nevelői-oktatói munkát. 1975-től a járási pártszervek, a járási és városi oktatási szakosztály segítségével hozzáláttak az iskola korszerűsítéséhez, a szaktantermek kiépítéséhez, s igyekeztek belülről megfelelővé tenni az iskolát mind a tanulók, mind a pedagógusok számára. 1977-ben a tanévnyitón megjelent Ján Galo, az SZLKP rozsnyói járási bizottságá­nak vezető titkára, s látta, hogy az épület nagyon rossz állapotban van, sőt azt is megértette, hogy itt a javítás, a toldozás­foldozás már semmit nem segít, nem old­ja meg a tanterem-hiányt. Úgy tűnt fel minden, hogy a magyar általános iskola tanulói abba az új, modern, minden tekin­tetben megfelelő épületbe költözhetnek, amely a Drázus partján épül. Nem nehéz elképzelni azt az örömöt, amely ezzel a döntéssel a pedagógusokat és a tanulókat érte. Mintha a régi iskola sötét tantermei és folyosói is egyszerre megvilágosodtak volna. A döntés pillana­tától tanító és tanuló búcsúzott gondolat­ban a régi iskolától, a vakolatukat pergető falaktól, a leszakadással fenyegető meny­nyezetektől és a kicsinyke udvartól. Ta­vasszal kezdődött el lélekben a búcsúzko­dás, hiszen a tantestület és a város úgy tudta, hogy a poprádi építőipari vállalat a Drázus-parti épületet már tavasszal átad­ja rendeltetésének, de legkésőbb július­ban. György Béla igazgató így tájékoztatta a tanítókat, a gyerekeket, a szülőket, ilyen örömös hangulatban vette kezdetét a nyári szünet. Aztán felhők gyülekeztek a Drázus-parti félig kész iskola fölött. A poprádi építőipari vállalat rozsnyói üzeme nem képes a szerződésben vállalt kötele­zettségét teljesíteni. A szeptemberi tan­évnyitó szóba sem jöhet az új épületben. Várni kell a költözködéssel. György Bélának már most fáj a feje, mit mondjon a szülőknek, akik abban a hi­szemben éltek, hogy az 1981/1982-es tanévet már a Drázus-parti új iskolában kezdik a gyermekek. Sok idegesítő körül­ménnyel indul tehát az új iskolai év még mindig a régi épületben. Az egyetlen meg­nyugtató dolog, hogy a járási pártbizott­ság elnöksége és maga a vezető titkár már kimondta a végső és megmásíthatat­lan szót. A magyar általános iskola költö­zik a Drázus-parti új épületbe, amely a P. J. Safárik lakótelepen épül 1978 óta. — Mi lesz, ha elkészül? — érdeklődöm György Bélától. — A nemzetiségi iskola tanulói szebb környezetben sajátíthatják el az ismerete­ket — mondja. — Modem tantermekben tanulhatnak, pontot teszünk a tantermi gond után. Huszonkét tantermünk lesz az új iskolában. Gyönyörű sporttelepünk és tornatermünk, valamint 600 tanuló étkez­tetésére alkalmas éttermünk. Hat szak­tanteremben folyik majd az oktatás. Dr. Végső Viktor fogorvos az iskola szü­lői munkaközösségének elnöke. Rendelő­jében keresem, éppen végez a munkájá­val. Hellyel s kávéval kínál, és várakozóan néz rám. Mikor elmondom, mi járatban vagyok, tűnődve, gondolkozva magyaráz­za: — Hosszadalmas ügy az öreg iskolától való szabadulás. Szülői gyűléseken állan­dó téma volt. Most már nemsokára me­gyünk. Mi, szülők, nyolc órát fordítunk társadalmi munkában az új iskola rendbe­hozására. Fiam oda jár, lányom oda járt. György Béla igazgató most már negyedik osztályos gimnazista a magyar tagozaton. Magam is magyar gimnáziumban érettségiztem Perbenyí­ken. S orvosegyetemet végeztem. Bizal­mam erős az anyanyelvű iskola iránt. Sze­rintem minden gyereknek anyanyelvén kell elsajátítania az alapismereteket. Az iskola igazgatósága és a szülői munkakö­zösség között jó az összhang. A régi iskola miatti futkosás sok energiánkat kötötte le. KlobuSnikné Pogány Sarolta a Subovics János pionírcsapat vezetője. Rozsnyón érettségizett, sok emlék fűzi a városhoz. Az úttörőszervezetnek 400 tagja van. A tanulók összlétszáma 465. — Új iskola, régi iskola? — teszi fel magának a kérdést a régi épület falai között. — Tudom, mit jelent, készülni a Drázus-parti épületbe. Mi is építkeztünk, s egész életünket megváltoztatta a beköl­tözés. így lesz ez az új iskolában is. Türel­metlenek vagyunk. Úgy várjuk a költözkö­dés napját, hogy nem is találok rá szava­kat. A gyerekek is nagyon várják. Még jobb tanulmányi eredményeket ígérnek. Most is megállított egy gyerek a város­ban. Tanító néni, szeptember elsején hová kell mennünk? Abban a tudatban töltőt -Ünnepélyes pioníravatás Tóth József partizán szobra előtt

Next

/
Thumbnails
Contents