A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-05 / 36. szám

Az egyik gömöri vendéglőben üldögélünk. Vendéglátóim meglátják a DS rendszámú személygépkocsimat és rámnéznek: — Mondja, jövőre hányadik lesz a DAC ? Ugyanez a Bodrogközben. Kulturális ri­portot készítek. Megkérdem a helyi taní­tót, van-e még mondanivalója. Fészkelő­dik a széken, zavartan köhécsel, aztán kiböki: — Azt mondja meg, tényleg olyan jól focizik az a DAC vagy csak az újságírók magasztalják az egekig? Még egy epizód. A gottwaldovi szálló­ban idősebb férfi tölti ki a bejelentő lapot. Egyszer csak felderül az arca: — Maga csallóközi? Hát ott csoda tör­ténik. Hát persze, a Topol'níky. Rajta sincs a térképen, és a női kézilabdacsapatuk prágai meg bratislavai együtteseket ver meg! Még Párizsba és Kaunasba is eljutot­tak. Kérem, ez kész csoda. • A tények sokatmondóak: A nyárasdi kézi­labdacsapat egy év után visszakerült az I. ligába. A DAC Dunaszerdahely labdarúgó­csapata újoncként megállta a helyét, az új idényben is a Szlovák Nemzeti Ligában játszhat. A tények mégis milyen keveset mondanak! Mert a csúcsra a sportban is göröngyös út vezet, sok tehetség, szakér­telem, lelkesedés, energia kell a továbblé­péshez — és a megmaradáshoz. Nem hi­szek a véletlenekben, a vak szerencsében. Oka, nem is egy nyomós oka van annak is, hogy itt (Csallóközben) és most (a hetve­nes és nyolcvanas évek fordulóján) két csapat országos reflektorfénybe került. Hol is kezdjük? Talán a szűkebb hazájukat szerető vezetőkről kellene szólni vagy a szorgalmas szövetkezeti tagokkal, mun­kásokkal kellene kezdeni, de mindenkép­pen a szövetkezetek hatvanas években elért — számos esetben európai színvona­lú — eredményeivel. A csallóköziek szívós munkájával, amely jólétet teremtett. Stefan Ferenczei, a járási pártbizottság akkori vezető titká­ra szokta mondogatni: — Jó az, ha az emberek szeretik szülő­földjüket, ha a vezetők is idevalósiak. A csallóköziek igazolják, hogy tudnak dol­gozni, irányítani. Ez egészséges lokálpatri­otizmus! Nyárasdon Dömény János volt akkor az elnök, amikor kezdetben a közösben hó napokon át nem tudtak fizetni. S két évtized múltán, amikor már az istállók kö­zött is aszfaltozott út vezetett, s a nyáras­diak európai mércével mérhető eredmé­nyeket értek el, az elnököt — Dömény Jánosnak hívták. Sorolhatnánk tovább a hasonló hőstetteket Renczés Sándor, Vass Ferenc, Bartos Ferenc és mások életútját. írni kellene erről, mert múlnak, rohannak az évek s az idegőrlő, megállást nem ismerő, sokszor emberfeletti nekife­szülések nyomai mind inkább megmutat­koznak ezeknek az embereknek az egész­ségi állapotában is. A nagy munka gyü­mölcse: nádtetős Csallóköz helyett mo­dern életmódot kóstolgató virágzó sziget a két Duna között. • Elkalandoztunk a témától? Erőltetett pár­huzamok? Nem hiszem. A megerősödött szövetkezetek nemcsak jól fizető munka­helyeket kínálnak helyben, hanem korsze­rű művelődési, szórakozási és sportolási lehetőségeket. A megnövekedett szabad idő értelmes kihasználását. Vezetőkön, edzőkön múlt, hogyan élnek a lehetősé­gekkel, miképpen sáfárkodnak a tehetsé­gekkel. Nyárasdon több mint tíz évvel ezelőtt egy vékonydongájú tanító — ki tudja miért — beleszeretett a női kézilab­dába. Hatodikosokkal kezdett gyakorolni a salakpályán. Ezt a fiatalembert Németh Pálnak hívták. Első mérkőzésükre kerék­páron mentek Csilizradványba. A kereke­ző lányok között volt Angyal Piroska és Dömény Jolán is. Az ifjúsági ligába, majd a felnőtt Szlovák Nemzeti Ligába talán nem is volt olyan nehéz bejutni. Az őserőböl, a tehetségből adódó energia idáig fellendí­tette a csapatot. De tovább jutni, még eggyel feljebb kapaszkodni.. . Mert ki ismerte, ki támogatta ezt az ismeretlen kiscsapatot? Volt olyan meccs, hogy ti­zennégy góljukat nem adták meg, belépés miatt. Amit ugye a nézőtérről szinte lehe­tetlen megítélni. A bírón múlik, pontosab­ban elfogultságán vagy pártatlanságán. 1. A DAC sikercsapata. Azóta Domonkos és Szikora abbahagyta, Sajánek viszont itt folytatja. Szikora viszont visszatért pálya­edzőnek. 2. A boldogság pillanata. A nyárasdi le­ányok a vágsellyeiek legyőzése után 3. Akitől rettegnek a kapusok. Majoros (sárga mezben) a dunaszerdahelyiek gól­zsákja 4. A DAC hétről hétre telt házakat vonz (Nagy László (2) és Gyökeres György (2) felv.) MHMMSBHMnMHHi

Next

/
Thumbnails
Contents