A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-05 / 36. szám

HallottukoivastukiaitUK Innenonnan KÖNYV Alekszejev: Az emberi rasszok földrajza „A történelem során nem maradt egyetlen olyan nagyobb kiterjedésű terület sem, amelyen belül a rasszképződési folyamat ne játszódott volna le. E folyamat helyi jellegét sok földrajzi tényező határozta meg, azáltal (is), hogy földrajzi gátakat hoztak létre az összefüggő lakosságban, és igy genetikai törések képződtek" — összegezi kitűnő könyvének mondanivalóját a szerző. A keleti és a nyugati elsődleges gócon belül megkülönböztet: 1. ázsiai partvidéki (észak-amerikai és közép-délamerikai), illetve ázsiai kontinentális (délkelet-ázsiai, kelet-ázsiai, kamcsatkai, tibeti, közép-ázsiai, dél-szibériai, uralontúli) 2. európai (balti, közép-európai, mediterrán), afrikai (trópusi, közép-afrikai, dél-afrikai, etiópiai, dél-indiai) és afro-ázsiai (maláj, koreai-japán, fülöp-szigeti, stb.) másod, harmad és negyedleges gócokat. Bennünket különösen érdekel persze az uráli góc. Mit mond erről szerzőnk? Véleménye szerint „az uráli rassz átmeneti europidmongolid jellege lényegesen vitatott". Ám nem kétséges, hogy a „keveredés sajátosságainak kialakulásához vezetett". Szerinte az uráli rasszképződési gócot célszerű az europidek lakta sztyeppekhez közel eső déli erdős sztyeppterületekhez kötni, mely részben belenyúlt a tajgába is. „Nem tudjuk — mondja Alekszejev — hogy milyen tényezők játszottak közre abban, hogy már az alsó őskőkori emberiségen belül nagy erejű gátak keletkeztek (Közép-Ázsia hegyóriásai, a Földközi-tenger a negridek és az europidek között, a Csendes-óceán az ázsiai és az amerikai mongolidok között), tény, hogy a távolságok növekedése megszakította a kapcsolatokat a populációk között és áthághatatlan genetikai gát képződéséhez vezetett s az már mindebből logikusan következik, hogy a földrajzi gátak az ösi közösségek számára leküzdhetetlenek voltak. Miért szükséges mindezt tudnunk? — kérdezheti valaki. Alekszejev így válaszol: „Az emberiség rasszkultúrájának tanulmányozása rendkívül nagy jelentőségű történelmi dinamikájának megértése szempontjából." Továbbá, ahogy a magyar kiadáshoz írt előszóban olvashatjuk: „Mi érdekelhetné jobban az embert, mint saját maga? Kalandregénynél izgalmasabb olvasmány annak nyomozása, hogyan népesítette be az ember a Földet". (cselényi) KIÁLLÍTÁS Frantisek Studeny életmüve Frantisek Studeny nemzeti művész júliusi kiállítása (Bratislava, Művészetek Háza), amelyet a festőművész hetvenedik születésnapja alkalmából gyűjteményes kiállításnak terveztek, végül is életmü-kiállitásként nyílt meg. Frantisek Studeny életmüve ugyanis a múlt év decemberében — a művész halálá-8 HANGLEMEZ Rigoletto keresztmetszet 1948 júniusának egyik forró estjén nem mindennapi esemény színtere volt a budapesti Operaház. Műsorán Verdi operája, a „Rigoletto" volt, s a címszerepet Svéd Sándor énekelte, aki ezen az estén lépett újra egy évtizedes külföldi tartózkodás után az Operaház közönsége elé. Gildát, a bohóc leányát Gyurkovics Mária személyesítette meg, a bérgyilkos Sparafucile jelmezét a szintén akkoriban hazatért Székely Mihály öltötte magára, a zenekar élén pedig a sajnos tragikusan korán elhalt Fricsay Ferenc állott. A nem hétköznapi művészi élményre a közönség — melynek soraiban jómagam is jelen voltam — olyan elsöprő lelkesedéssel reagált, hogy a harmadik képet lezáró Rigoletto—Gilda jelenet után vissza kellett hívni a már elvonult zenekart, hogy a jelenetet Svéd és Gyurkovics a függöny előtt állva ismételje meg. Szinte ennek a legendás estnek az emléke kelt most életre, amikor pár hete a Hungaroton megjelentette Verdi első igazán jellem ábrázoló művének, a Rigolettónak keresztmetszetét. Ezzel a lemezújdonsággal kapcsolatban azonban tudni kell azt, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egyik folyamatosan megjelenő sorozata a „Nagy magyar előadóművészek" melynek keretében már olyan egyéniségek profillemeze látott napvilágot, mint Pataki Kálmán, Udvardy Tibor, Osváth Júlia, Németh Mária, Székely Mihály, Palló Imre, Anday Piroska avagy a kassai születésű Zathureczky Ede hegedűművész. Ezekhez viszonyítva a mostani kiadvány egy szerencsés új koncepció első képviselője, mely egy mü keretén belül állít emléket a közelmúlt nagy előadóművészeinek. igy áll hát most újra előttünk Svéd Sándor és Gyurkovics Mária Rigoletto és Gilda szerepében a lemezen, mely az opera nyolc Rigoletto—Gilda központú jelenetét tartalmazza. És így hangzik fel újra a maga korában világhírű Svéd bársonyos lágyságú és egyben magvasan tömör, minden érzelmi árnyalatot kifejezni tudó hangja és Gyurkovics Mária kristálytiszta, behízelgöen gyönyörű szopránja, melynek oly sok alkalommal volt módomban lelkesen tapsolni. Varga József Romain Rolland hősének, Jean-Christophe-nak életében felbukkanó-eltűnő nőalakok között volt egy régi ismerős is, Catherine Rouvel, aki Corinne-t alakította a harmadik részben. Catherine Rouvel a Borsalino című produkcióban együtt játszott Jean-Paul Belmondóval, és nemrégen fejezte be a Tendres Cousines című filmet, David Hamilton rendezésében. Búcsúztatják a Mercedes 600-at. A gyártás abbahagyása egy korszak végét jelenti. Az elmúlt 18 esztendő alatt mindössze 2677 darab készült, jórészt kézművesek közreműködésével. A több mint hat méter hosszú kocsi majdnem két és fél tonna súlyú. Nyolchengeres motorja száz kilométeres távolság megtételéhez negyven liter benzint fogyaszt — egy vonatot is elhúzhatna. Twiggy, a brit énékes és filmsztár kétéves kislányával Carlával Los Angelesből Londonba repült. Twiggy már régen nem a hosszúra nyúlt tinédzser. Londonban elvállalta Shawov Pygmalionjából készülő tévéjáték főszerepét. KÖZMŰVELŐDÉS val — véglegesen lezárult, felöltötte a maga definitív formáját. Kereső, kísérletező művész volt Frantisek Studeny: szüntelenül az önkifejezés legmegfelelőbb módját, mondanivalójának legadekvátabb formáját kereste, a felületes szemlélő éppen ezért úgy láthatja, hogy gyakran — főként csendéleteiben — önmagát ismétli; ám ha jobban odafigyelünk festményeire, látjuk, hogy a legtárgyilagosabbnak, a legszemélytelenebbnek tűnő csendéletek is személyesek, ott vannak bennük a művész legintimebb, legbensőbb érzései, tehát mindig újak, újat mondók. Ráadásul még ezek a csendéletek is szociális indíttatásúak. Mert Frantisek Studeny művészete fogantatásában és kihatásában is vitathatatlanul szociális művészet. S ezt nemcsak egyes életrajzi adatai (például, hogy részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben), s nem is csak a negyvenes években készült megdöbbentő figurális kompozíciói (Tanulmány a Gyilkolás című rajzhoz. Szomorkodó asszony. Munkanélküliek stb.) bizonyítják, hanem tájképei és csendéletei is. Figyeljük csak meg csendéleteinek leggyakoribb komponenseit: a krumpli (amelyet ebben az esetben egyáltalán nem nevezhetünk burgonyának) és a hal — a szegények, a háború előtti korszak meg a háború szegényeinek ételei, e leghétköznapibb reáliák állandóan megjelennek festményein; tájképeinek tájai leggyakrabban a Felkelés tájai, csupán a hatvanas meg a hetvenes években társul hozzájuk az egyedülálló, hatalmas képszimfóniákká komponált tenger (a maga szüntelenül változó valóságában, örökös mozgásában). Frantisek Studeny — immár befejezett — életmüve kétségtelenül elidegeníthetetlen része a modern szlovák képzőművészetnek: erről mindenekelőtt szocialista elkötelezettsége, optimizmusa, kifejezésmódjának művészi volta tanúskodik. Varga Erzsébet Domokos Pál Péter előadásáról „A mai ember műveltsége megköveteli, hogy a világ minden népéről tudjunk; a jellegzetes jegyeket ismerjük fel. A minden szóba beletartozunk mi is. s nem szabad megfeledkeznünk távoli testvéreinkről sem." Domokos Pál Péter 80 éves népzenekutatótól, a moldvai csángók szakavatott ismerőjétől idéztük a fenti sorokat. Idézzük a sorokat akkor, amikor a hírközlőeszközök s a gazdagodó szakirodalom révén egyre több információt szerezhetünk a földgolyó különböző pontjain élő népfajokról. Ismereteink olykor mégis hiányosak. Szégyenkezve kell bevallanunk, hogy esetenként épp a testvéreket nem ismerjük eléggé. Pedig anélkül önismeretünk se tökéletesedhet — a nagyvilágban elfoglalt helyünkkel, emberi küldetésünkkel se lehetünk igazán tisztában. Az ipolysági Honti Közművelődési Klub tagjai az imént említett esetleges hiányosságokat kívánták pótolni azáltal is, hogy nemrégiben meghallgatták Domokos Pál Péter előadását. A moldvai magyarság története a XIII. század elejéig vezethető vissza. II. Endre király 1225-ben telepített magyar határőröket a keleti Kárpátokon túli területre, hogy védjék az országot a kunok támadásaitól. 1 227-ben újabb magyar csoport érkezett az akkori Kunország határaihoz. 1764-ben, a madéfalvi veszedelem után pedig menekülő székelyek telepedtek le Moldvában. Az oláhok 1241 után telepedtek le ezen a vidéken. Az Aldunától vándoroltak ide akkor, amikor az itt élö kunok közül 40 000 családot fogadott be Magyarországra a király. 1881-ben a két moldvai vajdaságból román királyság lett, az ottani magyarság pedig teljesen kisebbségi sorsra jutott. Számuk ma eléri a kétszázötvenezret, de már csak kb. száznyolcvanezren beszélik anyanyelvüket. Magyar intézményeik, iskoláik és papjaik nincsenek. Ezzel magyarázható, hogy a csángók napjainkig egy archaikus nyelvet beszélnek, őrzik legrégibb szokásaikat, hagyományaikat és ősi kultúrájukat. Úgy gondolom, Domokos Pál Péter előadása eredményes volt. Hallgatóit alaposabb körültekintésre, jobb önmegismerésre ösztönözte. Csáky Károly