A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-22 / 34. szám

és történetem óta nagyobb földbirtokok létesültek, aránylag korán terjedtek el a termelékeny talajművelő eszközök. A majorokban, valamint a növénytermesztésen alapuló üzemekben (cukorgyár, szeszgyár, kendergyár) elterjedtek a gyári készítésű eszközök, s ez a parasztgazdaságokra is rányomta a bélyegét. Ezen a területen emberemlékezet óta gyárilag készített fagerendelyű félvas ekével szántották a földet a kisparaszti gazdaságokban is. Ezeknél az ekéknél az eketestet egy fából készített egyenes rúdhoz, a gerendelyhez erősítették. A gatántai Járási Honismereti Múzeum tulajdonában több ilyen gyári típusú fagerendelyű eke található, ezek közül egy teljes felszerelésével a kosúti emlékházban, egy másik pedig a vágsellyei tájházban látható. A megszántott talaj porhanyósítását többféle módon végezték. A parasztgazdaságokban a nagyobb hantokat az ún. hant- vagy rögtörövel kézi erővel verték szét. A kosúti emlékházban is látható hanttörönél azonban jóval termelékenyebb eszköz volt a borona vagy más néven fogas, illetve fogasborona. A kisebb összetapadt rögök szétverését, a szántás elsimítását és a talaj porhanyósítását, valamint az elvetett magvak betakarását egyaránt ezzel végezték. Többféle fajtája terjedt el, amelyek bár egy-egy fejlődési korszakra jellemzők, de gyakran párhuzamosan élnek egymás mellett. A galántai múzeum tulajdonában is három különbösen kívül a növényápolásra is használták: a kisarjadt gabonavetések gyomirtó és talajlazító fogasolására. Az eszköz a Vágsellyével szomszédos Hosszúfaluból származik, s a kosúti emlékházban látható. A Galánta környéki majorságokban, valamint a két világháború között már a nagyobb parasztgazdaságokban is ugyancsak magtakarásra használták a vesszőboronát (tövisboronát vagy más néven simítót). Ezzel a tüskés ágakból sövényszerüen font talajművelő eszközzel elsősorban a kötetlen talajú vidékeken találkozunk. Rögtörésre, talajjavításra, a talaj tömörítésére, ritkábban magtakarásra szolgáló eszköz volt a henger vagy hömbörgö. A gyakran természetes fatörzsből kialakított hengeres testet két végén keretbe vagy rámába foglalták. Kocsirúdhoz vagy tézslához erősítve lóval vagy ökörrel vontatták úgy, hogy az igát hajtó ember még saját testsúlyával is leterhelte: ráállt vagy ritkábban ráült. Nálunk a múlt század közepe óta terjedt el. A Galánta környéki parasztgazdaságokban csakúgy, mint a vesszöborona, ez az eszköz sem vált általánossá. Elsősorban a nagy- és középparaszti gazdaságokban használták. Bár nem a talajművelő eszközök közé tartozik, mégis figyelmet érdemel egy, a vágsellyei tájházban és a kosúti emlékházban egyaránt látható mezőgazdasági eszköz: a kézi szecskavágó. Gyűjtőútjaink során elsősorban a Kisalföldön találkoztunk vele. Elterjedésének határát nem ismerjük pontosan, annyi azonban bizonyos, hogy egy korai eszközről van szó. Az állatok etetésére szánt zöldtakarmányt vagy szalmát aprították vele. A kaszából kovácsolt kést kézzel irányították, s a vágásnak lábbal taposható pedállal adtak nagyobb erőt. Megjelenése a nagyobb arányú takarmányozással s az ezzel egyldőben meghonosodó istállózó állattartással függ össze. Feltehető tehát, hogy azokon a területeken terjedtek el, ahol korán kezdték meg a takarmánynövények termesztését, illetve a fejlett földművelést. szanyi mária MEZOGAZDASAGI ESZKÖZÖK meredek hegyoldalon van a megművelendő terület, hogy igásfogattal nem lehetne hozzáférni. Ezeken a területeken — Gömör. Hont egyes falvaiban, Észak-Szlovákiában — azonban még élénken él az idősebbek emlékezetében azoknak az időknek az emléke, amikor nemcsak a kerti vetemények vagy a kapásnövények, hanem a gabonafélék alá is kapás műveléssel készttették elő a talajt. Galánta környékén, ahol a 19. század ző típus található: a téglalap alakú farámás borona, amelynek fogai is fából készültek. az A alakú ugyancsak farámás. nehéz vasfogakkal ellátott, valamint a könnyű, vasszerkezetű, két külön is használható „levélből" összekapcsolt borona, amelyből egy a vágsellyei tájházban látható. Ez utóbbi a legújabb fajta; ezen a vidéken a nehéz favázas. A alakú eszköz volt a legelterjedtebb. Ezt az önmagában is igen súlyos „fogast" a talajelőkészíté-A mezőgazdasági munkák legjelentősebb mozzanatai közé tartozott a történeti időktől kezdve egészen napjainkig a talaj előkészítése. A talaj megmunkálása a közép-európai parasztgazdaságokban a legutóbbi időkig kétféle módon történt: kapás és ekés műveléssel. Kapás földműveléssel nálunk már csak azokon a területeken találkozunk (kertekben, háztáji gazdaságokban), ahol nagyon kis területet müveinek meg, vagy olyan