A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-22 / 34. szám

Tndomanytechnika Vay Ádám (valószínűleg Mányoki festménye) VAY ÁDÁM viszontagságos élete Néhány héttel ezelőtt volt a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békekötés 270. évfordulója. A hosszas diplomáciai munkával (a magyarok részéről elsősorban gróf Károly Sándor kuruc hadvezér, I. József megbízottjaként gróf Pálffy János császári főparancsnok által) előkészített egyezmény annak az óriási erőfeszítésnek vetett véget, amelyet az akkori Magyarország fejtett ki az Ausztriától való függés megszüntetéséért, a nemzeti állam megteremtéséért, a gazdasági fejlődés meggyorsításáért és a kizsákmányolt jobbágyság terheinek enyhítéséért. A szabadságharcban együtt harcoltak a legszegényebbek a köznemesekkel és a főurakkal, nem is volt köztük egyetértés, a szabadságot, a függetlenséget és a jobbágyfelszabadítás kérdését mindegyik a maga módján értelmezte. Az ifjú Ádám és családi élete A Rákóczi-szabadságharc egyik jelentós személyisége, Kurucz Vay Ádám, valószínűleg 1656-ban született, minden bizonnyal a család vajai kastélyában. Az ifjú éveiben öt vendégül látó több dunántúli főúr udvarából Fülekre, abban az időben a Felvidék egyik legjelentősebb városába került. Itt ismerkedett meg Iványi Fekete Erzsébettel, akit 1678-ban feleségül vesz. A füleki vár alkapitányának leánya nagy vagyont hoz a házasságba, ami a saját gazdaságával annyira leköti az idejét, hogy felhagy a vitézi élettel. Iványi Fekete Erzsébet 1695-ben meghalt. Vay Ádám másodszor is megnősült, a nádorságra is jelölt Zay András leányát, Annát vezette oltárhoz. A vitézkedés időszaka Fiatal házas éveire esik Thököly Imre szabadságharca, aki 1678-ban a bujdosókból szervezett kuruc sereggel rövid idő alatt elfoglalta az akkori Észak-Magyarország nagy részét. Vay Ádám eleinte nem csatlakozott a harcolókhoz, Thököly 1679-ben elfogatta, s kényszeritette, hogy pártjára álljon. Innen „Kurucz" el-neve. 1686 tavaszán már mint csapatparancsnok nyugtalanítja az Ungvárt ostromló Schulz császári tábornok seregét. I. Lipót mint „lázadót" elfogatta és előbb Kassára, majd Budára és Bécsújhelyre vitette, vagyonát pedig elkobozta. 1700-ban azonban kegyelmet adott neki és visszadta javait. Vay Ádám 1701-ben újra az elégedetlenek táborában van: ez év farsangján többszőr részt vesz Bercsényi nyári székhelyén a Rákóczi-összejöveteleken. Amikor II. Rákóczi Ferenc hivei 1703-ban Vaján kitűzték a telkelés zászlaját, Vay Ádám a család ősi kastélyában fogadta a fejedelmet, és az elsők között ajánlotta fel neki szolgálatait. Nagykálló bevétele és az udvari marsallá való kinevezése után állandóan Rákóczi környezetében élt. Ő is azok közé a jól képzett nemesek közé tartozott, akikből Rákóczi megszervezte az udvari kancelláriát, a fejedelmi tanácsot (Senatus) és a gazdasági apparátust (Gazdasági Tanács). Ő ment el a fejedelem erdélyi tanácsosaihoz, hogy a lengyel korona ügyéről tárgyaljon velük. Az 1703. évben már a jászkúnok, majd a munkácsi vár kapitánya. A szécsényi országgyűlésen (amelynek egyik feladata lett volna az ország függetlenségének kimondása, ami helyett azonban a hatalmat magukhoz ragadó főurak a Magyarországi Szövetkezett Statusok és Rendek Szövetkezését jelentették ki) a szövetkezett rendek szenátoraként vesz részt. 1707-ben a mármarosi A szablya baloldala föispánság adminisztrátora, és az év májusában már békési főispán. A kuruc hadak főparancsnokságát Rákóczi 1711. április 6-án gróf Esterházy Antalra bízta. Mivel azonban Esterházy felesége betegsége miatt haladékot kért, a fejedelem azt a valóban nagy és megtisztelő feladatot Vay Ádámnak adta és egyúttal megbízta az egész kuruc haderő átszervezésével. A Rákóczi-szabadságharc vezetésében a haladó szellemű köznemesekkel szemben a főúri tábor került fölénybe, s a harc folytatása helyett a császári udvarral a békés megegyezésre törekedett. Az egyre válságosabb helyzetbe kerülő szabadságharc végnapjaiban Vay Ádám is a megegyezés érdekében fáradozott. Az ő rábeszélésére lépett a kuruc főparancsnok 1711 januárjában érintkezésbe a magyarországi császári főparancsnokkal, amit Rákóczi és Pálffy találkozása követett a vajai kastélyban. Száműzetésben Az 1711. május 1-én megkötött szatmári békével véget érő Rákóczi-szabadságharc emigrációja a fejedelem közvetlen környezetéből, főúri és köznemesi híveiből, valamint a kibújdosott kuruc katonákból alakult ki. Központja Rákóczi rodostói telepe volt, Fotó: Bíró Béla ahol rajta kívül Bercsényi, Csáky és Esterházy Antal is letelepedett. Ugyancsak Törökországban lelt új otthonra Thököly Imre is (és felesége Zrínyi Ilona, akivel mint I. Rákóczi özvegyével 1682-ben kötött házasságot), az 1699. évi karlócai békével száműzött fejedelem. Vay Ádám is elindult Munkács várából (a hadi tanács öt is az amnesztiából törlendők közé sorolta, az 1715. évi országgyűlés pedig az emigránsokat hazaárulóknak nyilvánította). Hitvesével a lengyelországi Strijben, Rákóczival Javorovban találkozott. 1712-ben érkezett meg neje, gyermekei és néhány emigráns kíséretében az akkor porosz Danzigba. Eleinte a francia királytól Rákóczi híveinek biztosított összegből évi 5000 livre támogatást kapott, miután pedig ezt eltörölték, a magával hozott értékek eladogatásából éldegélt. Bár családjával az idegenben töltött nehéz évek alatt gyakran nyomorgott, állítólag még fegyvereiről is eladogatta az ezüstöt, sohasem tagadta meg a magyar szabadság eszméjét. Ádám fiának is csak hosszas könyörgés után engedte meg, hogy hazájába visszatérjen, ahol áttérve a katolikus hitre, egyéb kedvezmények mellett 1742-ben atyja vagyonának egy részét is visszanyerte, illetve két évre rá az ősi birtokba új adományozás mellett be is iktatták. Az idős Vay Ádám honvágytól gyötörve, hazájától távol halt meg Danzigban, 1719. január 31-én, 63 éves korában. A Vay Ádámmal Danzigba bujdosók egyike a felsö-kubinyi Meskó Ádám volt (érdekes, hogy 1709. december 16-án ö kapta meg gróf Esterházy Dániel birtokának egy részét), kinek neve a házassága és fia születésének alkalmából az ottani anyakönyvekben németesen Mescke és Möchke alakokban fordul elő. Unokája 1812-ben a Blücher-huszárok között szolgált és családja eredetét kutatva a danzigi temetőbe is eljutott. Ott talált rá Kurucz Vay Ádám síremlékére, amiről a feliratot nagy gonddal lemásolta. Hamvainak hazahozatala és eltemetése A magyar kormány Rákóczinak és közvetlen társainak hamvait 1906-ban hazahozatta. Orsovától Késmárkig zajló óriási ünneplések közepette 7 koporsót szállítottak: a fejedelmi család három koporsójában maga a fejedelem, édesanyja Zrínyi Ilona és fia Rákóczi József, a negyedikben Thököly Imre, a továbbiakban pedig a Bercsényi-pár, gróf Esterházy és Sibrik Miklós ezredes hamvai voltak. II. Rákóczi Ferenc hamvait Kassán, Thököly Imréét Késmárkon temették el. A magyar kormány 1906-ban Kurucz Vay Ádám hamvainak hazahozatalára Is bizottságot jelölt ki és küldött Danzigba, a mai Gdanskba. Az ünnepélyes átvételkor díszmagyarban megjelenő bizottság tiszteletére Jarotzki tartományi elnök még a Rákóczi-indulót is eljátszatta. A hamvakat a hazahozatal után az év június 20-án helyezték el a Szabolcs-Szatmár megyéhez tartozó Vaján, ideiglenes sírba, addig, amíg a kormány által rendelt síremlék el nem készült. Vay Ádám szablyája Vay Ádám (egyik?) szablyája a komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeum állandó történelmi kiállításán, Mányoky Ádám szép Rákóczi-képe mellett látható. A szerényebb, tehát drágaköveket vagy nemesfémeket, de még különösebb ékítményeket sem alkalmazó kivitelezései készült, igen jó fogású fegyver pengéjének hossza 78, szélessége 3,5—3,8 cm. Szaruból készült markolatának hossza 14,5, szélessége 3,5 cm. A szablya pengéjének jobb oldalán a FRINGIA szó (ami eléggé általános a kuruckori fegyvereken, s a sokféle találgatással ellentétben a penge kiváló minőségét jelenti), a keresztvas közepén pedig a Pro DEO patria et Libertate (Istenért, házért és szabadságért) jelszó olvasható. A penge bal oldalán bemaratással ábrázolták az akkori fegyvereken szintén gyakori sugárzó csillagot, a ragyogó Napot és a félholdat. A keresztvas közepén a felirat: K. VAY ÁDÁM. A név alatt a köralakú mezőt felező kettős vonalon átlépő szarvas figyelhető meg, nyíllal átlőtt szájjal, felette ragyogó Nappal, Holddal és csillaggal. (A Vaycsalád ősi címerében ábrázolt szarvas a monda szerint a Tanais vizén átszökve mutatta, merre menjen a honfoglaló magyarság. Legalul pedig az évszám: 1704 van. A Dunamenti Múzeum magyarországi látogatói közül az egyik fiatalember a szablya megszemlélése után megjegyezte: „Milyen érdekes, hogy a kard itt van Komáromban, hüvelye pedig a magyarországi Vaja községben, ahol Vay Ádám emlékére múzeumot rendeztek be.'" TOK BÉLA 18