A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-22 / 34. szám

utazás. Március 21. Nagypéntek délután indultunk el... vízzel, fogadóssal, szekeressel és még ezerféle bajcsinálóval elkészülve; a bajcsi elszakadt gáton élethalálveszély közt áthaladva, késő éjjel érkeztünk Perbetére, ahol tudatták a mai nap utolsó szerencsétlenségét. Ardai [János] kisgyermeke anyja ölében meghalt. A gyermekét vesztő anyát alig tudtuk lecsillapítani, s a vendéglőstől eltitkolni azt, hogy mit hoztunk magunkkal. Eltitkoltuk, nehogy kidobjanak halottunkkal együtt a fogadóból. Szerencsénkre Nyikos barátunk nagybátyja lelkész Perbetén, s neki adta át Ardai kis halottját. A becsületes öreg tisztességes eltakarítását magára vállalta, a gyermektelenné.lett szülőknek pedig hajnalban tova kellett utazni — komédiázni. [.. .J Esztergom, április 26. Beköszöntött hozzánk is az, ami el szokott érni minden társaságot, ha kelletinél tovább tartózkodik egy városban. Akármint húztuk-halasztottuk a dolgot, akármint okoskodtunk: mégis végre megbuktunk. Komáromból hozatott táncosaink nemhogy növelték volna silány bevételeinket, de megsokasították adósságainkat. A közönség azzal menti magát, hogy a víz elöntötte a város egy részét, tehát azokat kell segítenie. A fogadós veszekszik, mi pedig viszont szidjuk gorombaságaiért, mert embertelensége túlhág mindenen. Hitelezőnket váltóval és megtakarított filléreinkkel kielégítve, egy tutajt béreltünk, mely leszállítson Pestre. Szuper Károly színészet/ naplója 1847 A színtársulat Pozsonyba kapott meghívást, az oly nevezetes 1847/8-i országgyűlésre! Moliére színészei között sem lehetett nagyobb öröm, mikor Lyonból a párizsi Palais Royalba hívták, mint a pápai színészek és primadonnák közt, kik egyszerre három fejjel érezték magukat magasabbnak. Molnár György: Világos előtt 1865 Székesfehérvárról Komáromba mentünk. L Napoleon nem vette be hires Komáromot, — minket meg Komárom nem vett be! Rosszul ment. — Különben pedig Komárom azonkívül, hogy dolgaink rosszul mentek volna, még arról is emlékezetes nekünk, hogy dunai szigetén ahová horgászni járogattunk, rettenetes sok volt a szúnyog. Halat? — halat ugyan nem bírtunk fogni, de kárpótoltak a szúnyogok. Valamelyik francia író — gondolom Vauquerie — mondja: „de szeretem, hogy nem szeretem a sajtot, mert különben enném." Lett volna csak velünk magyar színész Komáromban, majd megette volna, ha nem is szereti. Kassai Vidor emlékezései A felhasznált szövegek forrásai A borzasztó torony. Képek a magyar vándorszínészet világából. Válogatta, szerkesztette és a jegyzeteket irta: Kerényi Ferenc. Magvető Kiadó, Budapest 1979. Kassai Vidor emlékezései. Sajtó alá rendezte: Kozocsa Sándor. Budapest 1940. Ormós Zsigmond: Szabadelmű levelek vagy democrat lapdacsok aristocrat görcs ellen. Közzéteszi, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket irta: Benkö Samu. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1976. Takáts Sándor: Kémvilág Magyarországon. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest 1980. Összeállította és válogatta: TÓTH LÁSZLÓ — Magyarul jobban beszélsz? — Jobban. Magyarországon külön nyelvórákat is vettem. — Azt hiszed, amit itt megtanulsz, a japánokat érdekelheti? — Nem hiszem. — Akkor mért tanulod a magyar történelmet? — Nem is tudom. Kedvtelésből. — Természetesen a csehszlovák államtól is ösztöndíjat kapsz? — Igen. — A szobád hamisítatlan diáktanya. Először is arra kell gondolnunk, a szétszórt könyvek láttán, hogy szereted az olvasnivalót. Látok itt magyar, cseh, szlovák, német angol és japán könyveket. Hogyan kerül haza. Japánba ez a sok könyv? Személypoggyászként nem tudnád magaddal vinni, ha visszatérsz a hazádba. Tórunak még a szemüvege is nevet. — Ami itt van, az nem is sok. Én már közel ezer könyvet küldtem haza. Tudjátok, itt nagyon olcsó a könyv. — A postaköltség viszont drága, vagy nem ? — Á. nem. Kilónként hat koronát fizetek. — Előbb azt mondtad, hogy amit itt tanulsz az a japánokat nem nagyon érdekli. Mégis megkérdezem, hogyan szeretnéd kamatoztatni ismereteidet, mindazt, amit gyűjtöttél, kutattál. Megvakarja a fejét és eltöpreng. — Ezt bizony nem tudom. Tóru ezután elmondotta, hogy van Japánban egy folyóirat, amelynek Uralika a címe. A lapban már Tórunak is jelent meg tanulmánya. A lap kiadója az Uráli Társaság, amely a finnugorok történetével, néprajzával, művészetével stb. foglalkozik. — Beszélgetésünk folyamán említetted, hogy magyarul, illetve szlovákul könnyebb írni, mint beszélni. Itt látok a polcodon egy könyvet, a címe: Staros/oviensky jazyk. Erről jut eszembe, sokat gyötrődhettél, amíg megtanultál magyarul és szlovákul. — Egy idegen nyelvet megtanulni mindig nehéz. — Az angolt könnyebben tanultad? — Nem. Azt sem. — FeNetetted, hogy Magyarországon, de Csehszlovákiában is sok a jó könyv. Pesten ismersz minden könyvesboltot antikváriumot Arról is beszéltél, hogy Szlovákia minden városában megfordultál, ahol antikvárium van. — így van ... Ehhez még hozzá kell tennem, hogy Magyarországon rengeteg idegennyelvű könyvet adnak ki, például Japánhoz képest. Főképp ennek tudható be, hogy külföldön jól ismertek a magyar zenetudományi meg az orientalisztikai kutatások eredményei. — Most egy más jellegű kérdést teszek fel. Milyen Európa japán szemmel? — Szerintem szabadabban élnek az emberek, mint nálunk. Felszabadultabb a társadalom. — Elsősorban az emberi kapcsolatokra gondolsz ? — Igen. Itt általában nyíltabbak az emberek, könnyebben barátkoznak. Japánban egy idősebb emberre! összebarátkozni nem nagyon lehet. És nem tegeződnek össze mindjárt a fiatalok sem. — Mit szoktál meg nehezen Európában? — Mindent egészen könnyen megszoktam. — Talán túlzottan alkalmazkodó vagy? — Nem, nem vagyok az. De semmi sem zavart különösebben, sőt hamar megszerettem az európai életformát — Mégis mi hiányzik neked, ami otthon megvolt? — A japán élelmiszer. Főképpen a zöldség, meg a szója nevű fűszer. — Nem vágyódsz vissza, szülőhazádba ? Tóru töpreng egy kicsit megvakarja a fejebúbját és akadozva feleli. — Nem is tudom. Szóval nem nagyon hiányzik, mert itt jól érzem magamat. Szabadabbnak. Az emberek szimpatikusabbak, nyíltabbak. — Neked ez a szimpatikus, nekünk meg a japánok szorgalma. — Talán túlságosan is szorgalmasak vagyunk — jegyzi meg Tóru. — Ezt hogyan gondoltad? — Nálunk nem olyan boldogok az emberek, mint itt. — Túlságosan sokat kell dolgozni, emberfelettien sokat? — Igen. Látástól vakulásig. És még a szabadságot sem lehet tetszés szerint kivenni. Bár a szabadságot a törvény biztosítja, a munkaadó nem veszi jónéven, ha a munkása szabadságra megy. Igy hát nem is mennek. Az én apám már több mint negyven éve dolgozik és csak egyszer mehetett el tíz napi szabadságra. Tóru most nagy fába vágta a fejszéjét. Történelmi tanulmányt irt a Nagymorva Birodalomról. Nagyjából már el is készült vele, újságolta. Körülbelül hatvan gépelt oldalnyira sikeredett. Magyarul irta, most javítja, lektorálja a szöveget. Mindent egyedül. — Hol kívánja megjelentetni? — kérdeztem tőle. — Valamelyik folyóiratban — felelte a legnagyobb nyugalommal. — Hatvan gépelt oldalt? — Miért ? — Csodálkozik Tóru. — Ez sok ? — Sok. Ez nagyon sok. De talán részletekben megjelentetik. A múltkor váratlanul azt mondja a lányomnak. — Te palóc vagy. — Honnan tudod? — Kiáll az arcod csontja. — A pofacsontom? — Az, az... És kék a szemed. — Te honnan ismered a palócokat? — Most oNasok egy palócokról szóló könyvet Hát igy állunk Tóruvaí Egyre mélyebben ássa magát a magyar—szlovák történelembe, néprajzba, nyelvtudományba, irodalomba . .. Csupán kíváncsiságból, szimpátiából, hiszen tudja, hogy Japánban nem sokat ér vele. Mi mindenesetre drukkolunk neki. Lehet hogy hallunk még felöle. DÉNES GYÖRGY