A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-13 / 33. szám

m Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: A TIZENHARMADIK FORRÁS Mács József: KERESETT CIKKEK HÁZATÁJÁN Balázs Béla: ' KÖZMŰVELŐDÉS — MAGASABB SZINTEN Zolczer János: TÚRISTAKÖRÚTON F. Kele: KILENCVENHÉT NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL TOK BÉLA: VAY ÁDÁM VISZONTAGSÁGOS ÉLETE ' ' Címlapunkon Kontár Gyula, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 334-134, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Tele­fon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlap­szolgálat. Külföldre szóló előfizetése­ket elintéz: PNS — Ústredná expedí­cia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwal­dovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p. Ko­sice. Előfizetési dij egész évre 156,- Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Stefan Laskovsky a magnezittégla préselése közben Gömöri tájon suhanok gépkocsimmal. Csupán fészekaljnyi belőle az enyém. Bátkáról már néhány falumbeli nyomába eredek, akik az ötvenes évek­ben Lubeníkra jártak dolgozni. Akkor még nem volt nagyobb munkalehetőség fe­lénk, ha csak ötven kilométerrel is (Lube­ník esetében), feljebb kellett menni. So­kan jártak dolgozni Lubeníkbe. Az embe­rek egy hétre mentek el, munkásszálláson laktak, hetente felbukkantak, mutatták magukat, majd ismét eltűntek. Tudtam, merre vették az irányt. Azt azonban nem, hogy miért. Később tanultam meg Lube­ník nevét úgy, hogy magnezitüzem épült közvetlen szomszédságában, a Gömör-Szepesi Érchegység tövében, a Murány patak partján. A letarolt vidéken gyárépületek, a hegy­oldal megkezdve, mint a friss kenyér, a hegy belseje az eleven, teremtő munka helye. Útban Lubeník felé Levárton időz­tem még egy keveset. Valamikor, nem is olyan régen, ide jártak falumból fürödni, gyógyulást keresni és remélni a köszvé­nyesek. Én is megfordultam itt a szüleim­mel egyszer. A fürdőépületeket már nem látom sehol. A Túróc még mindig rém Levárton, csupán Dereskig szabályozták a medrét, elvitte volna a viz? A hajdani gyermekkori emléket felidézve, a fürdő­épületeket keresve, észre sem veszem, hogy már a faluban járok. Egy kapujában felejtkező, közepes életkorú embertől ér­deklődöm a fürdőről. Valóban elvitte a víz. Pontosabban: elöntötte ... Fürdőépület helyett Duczman András házába kerülök. Mert már a kapuban kide­rült, hogy huszonhárom éve bányász Lu­beníkban. Bejön velünk az édesanyja is, az idős, öregesen öltözködő asszony, s néz, fülel, mit keresek náluk. A magnezitüzem­re, illetve a bányára terelem a szót, s mondom, hogy a magnezitot a föld méhé­ben keresik, veszélyes helyen ... S Ducz­man édesanyja már emlékezteti is a fiát, mit mondott, amikor huszonhárom éve bányába toborozták. Azt mondta, hogy majd akkor megy oda a fia, ha a bányán ablak lesz. Aztán mert nem rá figyelek, hanem a fiára, kimegy az udvarra, a sze­merkélő esőbe, mi meg ismerkedünk to­vább a gerendás, régi házban. Veszély. Bánya. Hatodik szint. Nyolcvan méter mélység. Más bányákban gáz- és vízbetö­rés, valamint robbanás a veszély. A mag­nezitbányában kő temeti be az embert, ha nem elővigyázatos. Sár, víz itt is van elég. Gumicsizma slattyog a lábakon. — Életveszélyben még nem voltam —• mondja Duczman András, két fiú és egy lánygyermek édesapja — de egyszer már falhoz szorított a csille. Egy bordám eltört, nagyobb baj nem történt. Megszoktam a bányát, a mesterséges fényt. Nyáron, sza­badság idején már a meleget nehéz meg­szoknom az állami gazdaság földjén. Né­gyen dolgozunk egy partiban. Déletőtt 2

Next

/
Thumbnails
Contents