A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

Khomeini ajatollahot magnetofonba rejtett po­kolgéppel akarták megölni, hogy délnyugatról felhősödés, helyenként zivatar várható" stb., stb. Vannak kevésbé izgalmas (izgató?) műsor­számok is, melyek azonban maradandóbb élményt kinálnak. Például egy sorozat Svéd Sándor emlékezetes szerepeiből. Legutóbb Es­camillót énekelte a Carmenból. A műsorban többen, többször is elmondták: Svéd Sándor korának legnagyobb baritonistája volt. Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, még két éve sincs, hogy meghalt. Örülök az ötrészes remek műsornak. A műsor szerkesztői persze nem tehetnek róla, mégis meg kell itt jegyeznem, hogy míg élt, helyesebben életének két utolsó évtizedé­ben, Svéd Sándor hangját igen ritkán hallhat­tuk a rádióban. A Cabot család ékszereit, John Cheever elbeszélését olvastam a Nagyvilág egyik ta­valyi számában. Még tavaly olvastam termé­szetesen, de egy apróbb részletére, mint igazi írói bravúrra gyakran visszagondolok. Mrs. Cabot, az elbeszélés egyik figurája (egyébként elég kelekótya hölgy) előadást tart a dohány­zás ártalmairól. Idézem: „Hát el lehet képzel­ni, hogy Krisztus cigarettázik a kereszten, szokta nekünk szegezni a kérdést. Hát el lehet képzelni, hogy a Szűz Mária dohányzik ?" Már ezek a szónoki kérdések is eléggé elképesztő­ek. Ám még hátra van az író summázata. íme: „Ellenállhatatlan vágyat ébresztett a do­hányzás iránt és ha egyszer tüdőrákban halok meg, Mrs. Cabotot lehet majd hibáztatni érte." Hát igen, valahogy igy kellene írni! Filmet meg valahogy úgy kellene csinálni, mint Billy Wilder csinálta. Harmadszor vagy negyedszer láttam már a Van aki forrón szereti című komédiát, ismerem már minden fordulatát, a szereplők minden mozdulatát, a bemondásokat és kiszólásokat, a nagy Marilyn minden csábos szemvillanását — mégse un­tam. Tony Curtis egyszer azt nyilatkozta, hogy Monroe úgy csókolózik, mint Hitler. Eltekintve attól, hogy Curtis (szerencséjére) sohasem csó­kolózott a fasiszta diktátorral, tehát ez az alpári nyilatkozat merő nagyképűség volt ré­széről, meggyőződésem, hogy sok férfitársam szívesen helyet cserélt volna vele azon a filmbéli jachton, noha a szőke sexbomba tény­leg eléggé diktatórikusnak látszott. Egyébként az egész fi lm ilyen erőszakos: egyszerűen muszáj végignézni. Harmadszor és negyedszer. Tán még ötödször is. ték ki érte. Műveit a realisztikus megfigyelé­sek összefogása, a kitűnő lélekábrázolás és a szobrászati felület finom kidolgozása jellem­zi. Nagyarányú szobrásztevékenysége mellett éveken át tanított mintázást a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, 1885 után igaz­gató-tanára volt a szobrászati mesteriskolá­nak. Igen sok szobrász került ki a keze alól. 1922-ben a Kisfaludy Társaság Gregus-dijjal tüntette ki, később a tagjai közé választotta a haladó szellemű Szinyei-Merse Társaság is. Negyven évi pedagógiai munkásság után vonult nyugalomba. 1926. december 13-án halt meg Budapesten. Szülőföldjével nem szakította meg a kap­csolatot, sokszor és szívesen járt haza. Ami­kor érdemei elismeréseképpen a király 1907-ben a Ferenc-József rend középke­resztjével tüntette ki és 1913-ban nemesi rangra emelte, Stróbl Alajos a „liptóújvári" elönevet kérte, ezzel is kifejezésre juttatva ragaszkodását szülőföldjéhez. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ ••• Nem új jelenség. A szocialista irodalom már mintegy százéves múltra tekint vissza. Tulajdonképpen egyidős a munkásmozgalom­mal. A szocialista irodalommal foglalkozó kö­tetek mégis örömet és meglepetést jelentenek. Elsősorban azért, mert hiányt pótolnak. Amióta a munkásosztály és eszméi hangot kapnak az irodalomban, írók, kritikusok igye­keztek a szocialista irodalom útját, problémáit feltárni E feltárások kezdetben azonban több­nyire csak elszórtan jelentkeztek: részlettanul­mányokban és előszókként jutottak kifejezés­re. A kutatást és értékelést hosszú évekig elvi bizonytalanság, a polgári irodalom túlbecsülé­se, és a személyi kultuszból eredő torzulások nehezítették. Gátló akadálynak bizonyult az is, hogy sokáig az irodalomtudomány sem szö­gezte le világosan azt a ma már mindenki által elismert tényt: szocialista-realista iroda­lom nem szocialista körülmények között is keletkezhet és virágozhat. Számos kapitalista országban ma is van szocialista-realista iroda­lom, s a szocialista országok szocialista irodal­ma sem gyökértelen, nem művi úton, nem párhuzamosan a társadalmi rend megváltozá­sával jött létre, hanem előzményekre támasz­kodik, hagyományokra épül. A szocialista irodalommal foglalkozó kuta­tó- és értékelő munka szervezetten és összefo­gottan — tudományos igénnyel — az utóbbi években indult meg nálunk is, más országok­ban is. A lemaradás következtében mind a feltárás és értékelés, mind az eredmények — a szocialista irodalom rangjának elismertetése és a szocialista irodalom népszerűsítése érde­kében — sok év mulasztását szükséges hely­rehozni. A Kossuth Könyvkiadó által a közel­múltban megjelentetett Induló balra című kötet egyike a szocialista irodalomról tudomá­nyos igénnyel készült összefoglaló jellegű, hiánytpótló műveknek. A négy fejezetre oszló kötet tanulmányai a szocialista forradalom és világirodalom; a szo­cialista realizmus kialakulása a nemzeti iro­dalmakban; a nemzetközi írószervezetek és a szocialista világirodalom; valamint a szocialis­ta realizmus elméleti kérdései gondolatkör köré csoportosuNa fejtik ki véleményüket ad­nak több oldalról megvilágított képet a szoci­alista világirodalom kialakulásáról. A két jelző az egy politikai-eszmei, és az egy irodalmi terminus — összekapcsolásából alkotott „szo­cialista világirodalom" kifejezéssel nem egyet­len stílusirányzatot nem egyazon jellegű kife­jezési formák szerint épülő műveket jelölik, hanem a szocialista világirodalom fogalmán az azonos osztályérdekeket hordozó, azonos szemléletet világnézetet kifejező művek ösz­szeségét értik. A szerzők a szocialista világiro­dalmat olyan esztétikailag értékes müvek ösz­szességének tekintik, amelyben a művészi ta­pasztalat külső és be/só valósag és a marxista világnézet alapján szerveződő művészi világ­kép közvetítésével realizálódik művé. Kifejtik, hogy a szocialista világirodalom egyszerre rész és egész Nem szakítható el a világirodalom egészétől, ugyanakkor önmagán belül is totali­tást alkot Sajátos rendszerként is felfogható, ahol az egyes részeket — műveket, áramlato­kat intézményeket — azonosságok és külön­bözőségek feszültsége tartja egybe. Előtörténe­te a II. Internacionálé idejében kezdődik és a Nagy Októberi Socialista Forradalom előtti korral folytatódik. Külön szakaszt alkotnak az 1917-től 1923-ig terjedő évek, a forradalmi időszak és a forradalmi hullám csúcsa a maga lázas, közvetlenül politizáló, az avantgard esz­közét is felhasznált sokszínű irodalmával. Az 1925 és 1932 közötti időszak az erőgyűjtés, az átalakulás évei. Ezt a szakaszt általában a szocialista irodalom rappista szakaszaként tartjuk nyilván. A népfrontpolitika talaján, 1932 körül egy új szakasz: a modern realista szintézis irányzat kezdődött. A forradalmi szo­cialista világirodalomnak ez a szakasz jelenti a Tanulmányok a szocialista világirodalom kialakulásáról csúcsát A szocialista világirodalomnak ebben az időszakban születtek máig legjelentősebb művei. Az 1939 és 1945 közötti időszak az antifasiszta harc jegyében, a nemzeti egység­politika jegyében álló „ellenállási" jellegű iro­dalom szakasza. E korszakhatárok természe­tesen csak nagy közelítéssel — egyes nemze­tek sajátos viszonyainak megfelelően változva — érvényesek. Az Egyesült Államok szocialis­ta irodalma fejlődésében például az említett szakaszok több éves eltolódással jelentkeznek. Rámutat a kötet arra is, hogy a rövidebb szakaszoknak jellegzetes egymás után követ­kezését figyelhettük meg a második világhá­borút követően is. A különböző elő szakaszok után, a szocialista világirodalom új fellendülé­sének az időszaka az 1960-as évek derekától keltezhető. Ettől az időponttól kezdve — ellent­mondásokon és visszaeséseken keresztül — egy újfajta arculatú, nagy irodalmi folyamat bontakozik ki. Arra a kérdésre, hogy van-e értelme, van-e funkciója a szocialista realizmus mellett még a szocialista világirodalomfogalmát is használ­ni, Szabolcsi Miklós: A szocialista világiroda­lom kérdéseihez cimü tanulmányában így vá­laszol: „a szocialista ream-mu* ,r.úy/eiolés az egész bonyolult irodalmi folyamat legfonto­sabb szakaszát jelöli, ugyanakkor legfonto­sabb alkotó módszerét, és egy más értelem­ben: a kimagasló müvek egész sorozatát. A szocialista világirodalom ennél tágabb, első­sorban történeti jellegű fogalom. Az egyik nem teszi feleslegessé a másikat; mindkettő történeti jellegű folyamatot jelez, de az egyik inkább különféle áramlatokat összefogó gyűjtő elnevezés, míg a másik a szocialista világiro­dalom áramlatainak legkimagaslóbb vonula­tát jelzi. A szocialista világirodalom fogalmá­ba, körébe az átmeneti (a polgáritól a szoci­alista felé tartó) művek, pályák is beletartoz­nak. " A tanulmányokból világosan kirajzoló­dik a szocialista világirodalom fejlődésének általános és egyedi jellege. A fejlődésben általános a kötődés a munkásmozgalomhoz, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz, a legkülönbözőbb avantgarde szervezkedések­hez. Eltérő jellegű viszont a fejlődés abban a tekintetben, hogy az új idők dalaival jelentkező szerzők, írók milyen bázisra számíthattak az egyes nemzetek szellemi életében. A szocialis­ta irodalom csak kevés országban (Szovjet­unió, Csehszlovákia) fejlődhetett legálisan, igy a kibontakozás mértéke is eltérő. A gyűjteménybe Stépan Vlasín a cseh szoci­alista irodalomról, Milos Tömőik a szlovák szocialista irodalomról irt tanulmányt. A utób­bi egyebek között elmondja, hogy Csehszlová­kia Kommunista Pártja megalakulásától kezd­ve „önálló és sajátos kultúrpolitikát folytatott. A párt nagy jelentőséget tulajdonított a mun­kásmozgalom és a haladó művész értelmiség szoros együttműködésének, s így az új étet előhírnökeként szerzett magának tekintélyt" A kötet tanulmányai hivatkoznak a Kassai Munkás szerepére. Értékelik, hogy Csehszlo­vákiában miként érvényesült a Proletkult ,a proletariátus sajátos osztálykultúrájának a megteremtésére és a népszerűsítésére irányuló törekvés. Botka Ferenc: A nemzetközi Prolet­kult című tanulmányában kiemeli: „A cseh­szlovák Proletkult folyóirat a Stanislav Kostka Neumann szerkesztette Proletárská Kultúra (1921—1923) nemcsak elméleti cikkeket, hanem szépirodalmat is közölt, vállalva ezáltal a munkásműkedvelő körök műsorajánlatát." A „széles körben kibontakozott gyakorlati munka tartalmát jól illusztrálja az ország kele­ti részében, Kassán működő központi tevé­kenysége. Az 1920 elején alakult kassai pro­letkult példája egyébként több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt félreérthetetlenül jelzi, hogy a proletkult szellemében megindult munka Csehszlovákiában is megelőzte a Nemzetközi Iroda felhívását, másrészt szép példáját adja a kommunista nemzetközi együttműködésnek." A bolgár, a magyar, az NDK-beli és a szovjet irodalomtudományi intézetek munka­társainak a közreműködésével — Illés László szerkesztette — Induló balra cimü kötet a szovjet, a német a magyar, a bolgár, a cseh, a szlovák, a lengyel, a jugoszláv, a francia, az angol, az amerikai, a japán, a kínai, a spanyol és a latin-amerikai irodalomban jelentkező szocialista tendenciák kialakulásáról és törté­netéről nyújt áttekintést. Még ma is gyakori, hogy a szocialista iroda­lom nemcsak az olvasók, hanem a szakembe­rek körében sem talál mindig megfelelő fo­gadtatásra. A jelenség sok tekintetben az ismerethiánynak és a téves orientálásnak tu­lajdonítható. A reális szemlélet és -értékelés érdekében makacs előítéleteket kellett és kell leküzdeni. Az Indulás balra cimü kötet gazdag adattár, és jó fegyver a szocialista irodalom igazáért és a szocialista irodalom elismertetéséért folyó küz­delemhez. BALÁZS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents