A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 (17) / 4. szám

Tudomány-technika Időjárástérkép magánszemélyeknek Egy parabolaantennával, mely nem nagyobb egy nyitott esernyőnél, az érdeklődök 36 ezer kilométeres magasságból megtekinthetik Közép-Európa felhőtakaróját — kívánság szerint akár félóránként is. Ily módon mindenki követheti az időjárás alakulását, és a kővetkező órára igen pontos előrejelzést kaphat. Ez azóta lehetséges, mióta egy URH-berendezésekkel foglalkozó cég, a Hans Dohlus OHG URH-amatörei megalkottak egy rendszert, mely alkalmas az időjárás-kutató műholdak adásának közvetlen vételére. Természetesen nemcsak időjárás-kutató amatör meteorológusok hanem intézetek, szakiskolák, kisebb légitársaságok, meteoroló-Mákvakság Forró égövi országokban visszatérő betegség a vízkör, amely gyakran együtt jár a vakságot okozó zöldhályoggal (glaukóma). Sokan úgy tartják, hogy a mákban található egyik növényi alkaloida lehet a két betegség közös okozója. A mák fogyasztásáról azonban nem kell lemondanunk, kellő mennyiségű fehérje (nevezetesen a fehérjében levő cisztein nevű aminosav) megvéd a mákban rejlő veszedelemtől. Az utóbbi száz évben Indiában egész sor „vizkórjárvány" zajlott le, halálos áldozatok ezreit követelte: legutóbb 1966-ban Bombayban és környékén haltak bele több százan ebbe a betegségbe. Más forró égövi országokban is ismételten előfordultak súlyos vizkórjárványok. A betegség rendszerint a lábak megduzzadásával, gyomor- és bélbántalmakkal, kiütésekkel és vérszegénységgel jár. Az orvosoknak már régen feltűnt, hogy a baj annál súlyosabb, minél fehérjeszegényebb a beteg étrendje. Különösen fontos az egyik fehérje-építőelem, a cisztein nevű aminosav. Már az évszázad elején felfedezték azt is, hogy a vízkórban megbetegedő emberek körében gyakori a zöldhályog (glaukóma) egy sajátos formája is, amelyre hatástalan a szokásos gyógyszeres kezelés. Az egészséges ember szemében a szemgolyót betöltő folyadék nyomása tizenöt-A maláriacsata dilemmái Naponta háromezer gyermek hal meg a világon maláriában és évente egymilliónál több felnőtt esik e már csaknem legyőzöttnek hitt betegség áldozatául bolygónkon. A milliókat veszélyeztető betegség világszerte újra visszatér olyan területekre, amelyeket korábban már maláriamentesnek tartottak. Csak egyetlen számadat ennek igazolására: egyedül Délkelet-Ázsia országaiban az 1970-es években egymillióról tízmillióra nőtt a maláriamegbetegedések száma. Nemcsak egyetlen, kizárólagos oka van ennek. Része van benne a duzzasztógátak és öntözőrendszerek építésének — mindkettő kedvez a maláriaterjesztö Anopheles-szúnyogok tenyészhelyei kialakulásának. Még a világszerte növekvő idegenforgalomnak, turizmusnak is része van a betegség terjedésében. De a legfőbb ok az, hogy a betegség-húsz higanymilliméter, zöldhályog esetében ez ritkán marad ötven hgmm alatt, sőt, gyakran eléri a hetvenet-százat, s jelentős mértékű a nyomás ingadozása is. A beteg ezt közvetlenül nem érzi, a nyomásingadozások azonban rongálják a látóidegeket, romlik a látás, a látótér egyre szűkül, s ha idejekorán nem lép közbe orvos, a beteg végül teljesen megvakul. (A világon a vakság egyik leggyakoribb oka a glaukóma.) Az emiitett vízkórjárványok okát 1926-ban találták meg: a betegek valamennyien olyan étolajat fogyasztottak, amelyhez az Argemone mexicana L. nevű, vadon termő mákfajta olaját keverték. Ez a szép, sárga virágú mák igen elterjedt Indiában, Afganisztánban, a Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságaiban, valamint sok tropikus és szubtropikus országban. Termése narancssárga szinű, tejszerű nedvet és nagy mennyiségű apró, gömbölyű magot tartalmaz". Magvából tiszta, színtelen olaj sajtolható, amelynek mintegy egy százalékát két alkaloida, a sanguinarin és a dihydrosanguinarin képezi. Az utóbbi a levegő hatására könnyen sanguinarinná oxidálódik. A kutatók kiderítették, hogy az eredeti alkaloida, a dihydrosanguinarin nem ártalmas az egészségre, a sanguinarin viszont erősen mérgező. Mákolajfogyasztók szervezetében rövid idő múlva a vízkor összes tünetei jelentkeznek, ha pedig a kísérleti állatoknak sanguinarin-injekciót adtak, erőterjesztő szúnyogok egyre inkább rezisztenssé, ellenállóvá válnak a DDT-vel szemben és nincs elegendő pénz rá, hogy ezt az egyre hatástalanabbá váló szert más, jobbára drágább vegyszerekkel helyettesítsék. Infláció és energiaválság korlátozza az amúgy is szűkös lehetőségeket, így sokhelyütt már csak arra nyílik mód, hogy a lakásokban irtsák a falánk és betegségokozó szúnyogokat. Továbbra is a DDT a legfontosabb szer a maláriaterjesztö szúnyogok irtására. A lakásokban többnyire kézi szivattyúkból, nagyobb területekre repülőgépekről szórják ki. De mert a szúnyogok a DDT iránt fokozódó mértékben rezisztenssé válnak, sokszor más vegyszerhez kell folyamodni, amely általában drágább, mint a viszonylag olcsó és egyszerűen előállítható DDT. A védekezés lehetőségeihez tartozik még a tenyészhelyek megszüntetése, a szúnyoglárvák elpusztítása. sen megnőtt a szemük belső nyomása. Glaukómás megbetegedés azonban a világ szinte minden országában előfordul, olyan helyeken is, ahol nem terem az emiitett mákfajta. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban például a negyven éven felüli lakosságnak körülbelül egy százaléka zöldhályogtól szenved. A baj gyógyszeresen és műtétileg is kezelhető. A nyomásingadozást talán a szervezetben termelődő egyik hormon, alkalmasint az-F2a jelzésű prosztaglandin szabályozza. A sanguinarinnak és egyéb, vegyi felépítésükben rokon alkaloidáknak kétségtelenül hatása van a prosztaglandin termelésére. Könnyen lehet, hogy a tropikus országokban a sanguinarin okozza a vizkórral együtt járó, járványosán fellépő zöldhályogot, és a mérsékelt égöv alatt olykor járványszerűen elterjedő glaukómát is. A sanguinarin ugyanis legújabb ismereteink szerint távolról sem valami ritka alkaloida: több-kevesebb gyakorlatilag minden mákfajban (ezekből pedig vagy hétszáz létezik a világon) található belőle. Például az Európában igen elterjedt, piros virágú mákfaj, a szántóföldek pipacsa is tartalmaz sanguinarint. A vadon termő mákfélék és a glaukóma gyakorisága között a kutatók összefüggést látnak. A Fáröer-szigeteken negyvenszerte gyakoribb a hályog, mint Angliában, és aligha véletlen, hogy e szigeteken épp egy mákfajta, a Papaver naudicale a legelterjedtebb növény. A malária elleni küzdelemhez tartozik természetesen a maláriafertőzött emberek kezelése is. Ezt az utóbbi években az nehezíti, hogy a malária kórokozója is ellenállóvá vált az eddig használt gyógyszerekkel szemben. A DDT — a rovarirtószerek, a peszticidek „penicillinje" — továbbra is nélkülözhetetlen a malária elleni küzdelemben. Sok fejlett országban — nálunk Magyarországon is — teljesen betiltották a DDT használatát, a fejlődő országok azonban nem engedhetik meg maguknak ezt a „fényűzést". Természetesen a fejlődő országok lakóinak ugyanolyan joguk van az egészséges környezetvédelemre. mint a fejlett országok állampolgárainak. Ám ahhoz, hogy több százezernyi embert a trópust területeken kiszolgáltassanak a biztos halálnak, csak a DDT felhasználását kellene a maláriától sújtott terűleteken korlátozni. Akármilyen fontos is természeti környezetünk megvédése, erre. a DDT áltagiai állomások és a tengeri hajózás is profitálhatnak belőle. A berendezés a parabolatükör mellett magába foglal egy, az antennára szerelt előerősítőt (1691 MHz-en működik) és egy speciális URH-vevöt, amely egy képcsőhöz csatlakozik. A képernyőhöz tartozik még egy pillanatfelvételeket készítő kamera, amely automatikusan veszi fel a beállított időközökben a képeket. A műhold a képet külön sorokra bontva sugározza; egyetlen kép átvitele 200 másodpercig tart. A berendezéshez kazettás képmagnó is csatlakozható, igy az időjárástérkép kívánság szerint bármikor újra megjeleníthető. A gyártó cég szerint ez a vevőberendezés tizedannyiba kerül, mint az eddig kapható legolcsóbb készülék — „csupán" 16 ezer márka. Igaz, Európában csak néhány országban fogyasztanak mákot, de ha a legelőkön nem különösen dús a takarmány, a szarvasmarha, a kecske és a juh a mákféléket is lelegeli. Az állat szervezetébe bejutó sanguinarin felhalmozódik az állati izomszövetekben, májban és tejben, s végül bekerül az ember szervezetébe. A gabonaföldeken termő pipacs aratáskor óhatatlanul a kévékbe kerül, igy a liszt is tartalmazhat csekély mennyiségű sanguinarint, de megtalálható ez az alkaloida a mákszemeket felcsipegetö tyúkok tojásaiban is. Sanguinarin-tartalmú mákszemekkel gyakran díszítik a péksüteményeket, a forró égövi országokban pedig mustármaggal keverten eszik is a mákot, nem szólva arról, hogy — mint emiitettük — étolajnak is feldolgozzák. Az Argemone mexicana nevű mákfajta szárát pedig az indiai Biharban salátához használják fel. A világ csaknem minden országában bőven megvan tehát a lehetőség, hogy bizonyos mennyiségű sanguinarin bejusson az emberi szervezetbe. Minthogy ez az alkaloida rendkívül lassan bomlik le, és ezért szervezetünkben felhalmozódhat, már egészen csekély menynyiségben sem veszélytelen. Szerencse, hogy a cisztein nevű aminosav erősen mérsékeli, sőt semlegesítheti is a sanguinarin kórokozó hatását. Ha tehát táplálékunk elegendő fehérjét tartalmaz, aligha van okunk lemondani az oly kellemesen illatozó karácsonyi mákos kalácsról... lános betiltására, jelenleg nincs lehetőség. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy már az egész földgömb DDT-vel fertőzött, mindannyiunk szervezetében van már DDT. Az anyatej több DDT-t tartalmaz, mint amennyi a csecsemő számára megengedett — nemcsak nálunk, hanem a világ sok fejlődő országában ís. Eddig azonban csak gyanították, de nem bizonyították, hogy a DDT kárt okozhat az emberi szervezetben. A statisztikai felmérés szerint a fejlődő országokban felhasznált DDT-mennyiségnek körülbelül öt százalékát fordítják a malária elleni védekezésre, a többit a mezőgazdaságban, növényvédelmi célokra használják. Ha múlhatatlanul szükséges, akkor ezt a DDT-mennyiséget kell csökkenteni, a malária elleni küzdelemre fordított mennyiséget azonban nem. A világ egyelőre nem nélkülözheti a DDT-fegyvert a maláriacsatában. 18