A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

ZEWfl iíwiwW — Mariska, Mariska, kedves feleségem, Fújd el azt a nótát, kit az előbb fújtál! — Nem fújom, nem tudom, mer elfelejthettem, A szougálóut szidtam, poukát, ki nem mosta. — Máriska, Máriska, Kedves feleségem, Mit vállalsz magadra: hosszú utat menni, Hosszú utat menni vagy magas fát mászni. Vagy aranyasztalon ígö gyertyát tartani. Vagy pedig a puska szóu/ását hallani? Pariando rubato • • • /TN • • — n ]>! - i —"—•—• l * « _ y— -Hu-zse—láj, hu— zse—löj, Pa—lo—ta— i Pa—li, Nem az É mm a—pad, ki pu—lo-TN Csak QZ a te a—pad, KI pej pu ri—pán jár. — Jou napot, jó napot, ángyomnak gyilkossal Szirén falva (Ptruksa) — Isten hozott, isten, felesigem latva! — Vérem a véreddel egy patakot mosson. Testem a testeddel egy sírban nyugodjon, A porontyoddal meg a disznóu osztozzon. Énekelte: Üveges János (1895) Gyűjtő: Ág Tibor, 1958. Nem az q te a — pad, ki pa—lo tán sé—tál, (/TN) — rí H N * T -é 4 J 4

~ • !—J N —• M *— -tan se—tál, í ' m

§1

» A BODROGKÖZ ÉS UNG -VIDÉK NÉPZENÉJE/9. Kelet-Szlovákia magyarlakta területe, a népballadák terén sem kisebb értékű mint a többi tájegység. Egy-két kivétellel csaknem minden balladatípust ismernek és énekelnek. Az itt feljegyzett népballadák, zenei szempontból egyaránt tartalmaznak régi stílusú, új stílusú és vegyes osztályba tartozó dallamokat. Szöveg szempontjából a régi középkori balladatípusok is képviselve vannak; sót Szirénfalván (Ptruksa) egy ritka típust is megtaláltunk, amit mai számunkban közlünk. Ez a Szaván kapott feleség cím alatt ismeretes balladánk egyetlen hazai változata. Vargyas Lajos, az Új Szó 1980. június 20-i számában erről így ír: „A szaván kapott feleség (Bátori Boldizsár) történetét Kriza és Vikár Béla után már sem Bartók, sem Kodály nem tudta elöásni az emlékezetből még a székelyek és bukovinaiak körében sem. Most egy teljes, bár rövid változat Ung megyéből újabb bizonyítéka annak, hogy a balladaköltészet az újabbkori pusztulás beállta előtt egységes lehetett az egész magyar nyelvterületen, s legtöbb balladánkat — egyes kivételektől eltekintve — mindenfelé ismerték." A szirénfalvi változat mellett öszszehasonlításképpen közöljük Ortutay Gyula: Magyar népballadák című könyvéből a Bátori Bódizsár című régi stílusú népballadának egy részletét. Ág Tibor Bátori Bódizsár (A szaván-kapott feleség) Asztalnál ül vala gyönge Judit asszony. Lábánál röngette szép arany böcsőjit: — Beli fiam, beli, szép futkosó fiam! Mert neköd nem apád Bátori Bódizsár; lm, az a te apád, erdélyi kapitány. Aki adta neköd szép arany böcsőjit; Annak négy szarvába négy arany perecöt, Osztán a fejedre pozsonyi süvegöt.. .— Hát ajtón hallgatja Bátori Bódizsár: — Meg ne tagadd, asszony, mostan-beszédedöt! — Bizony nem tagadom, leiköm jámbor uram, Leányokat szidom, a rossz leányokat; Virágomnak szépit, nyitatlan leszödték. Bokrétába kötték, legényöknek tötték! (Udvarhely)