A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-03 / 1. szám

Innen-onnan Hallottukolvastuklattuk TELEVÍZIÓ Doktor Senki Nem volt különösebben érdekes, jó ez a Magyar Televízió által sugárzott, Gábor Andor regényéből készült tévéfilm. Inkább egy szokványos, el-eldöcögö vasárnap esti „jobb híján" szórakozás. Mégis, az alapgondolat. Senki János karrierje, továbbgondolandó. A szegény tisztviselőből szinte „percek" alatt minisztériumi államtitkár lesz. Senki, csak azért, mert csinos, mert tud sakkozni, ügyesen kártyázni és zsarolni. Mindez pedig történik még a Monarchia alatt. De ... Ha manapság ugyan más formában is, de a hasonlóan befutott karrier mégsem ismeretlen. És épp ez az, ami nagyon is időszerűvé, fontossá teszi a regényt. A tévéfilm készítői — Málnay Levente rendező — azonban nem éltek a „senkiség" társadalmakon átvonuló szellemének időszerűvé való adaptálásával. Hiszen hányszor és hányszor érzi magát az ember karrieristák karmainak szorításában, hányszor találkozik a hivatal íróasztalai mögött a „senkiség" lerívó ábrázatával, akik ellen hiába küzdünk, harcolunk, akár még intézményesen is: mint a gyom, kiirthatatlanok. Sajnos, mindezt a tévéfilm csak nagyon árnyaltan sugallta, és megelégedett a regényrtek egyszerű képi „átfordításával", vizuálissá tételével. Amiből a nézőnek legfeljebb a két lengyel színésznő — Malgorzata Braunek és Malgorzata Kszewinska játéka nyújthatott élményt. Aztán még érdekes lehet az összehasonlítás is: a hires-neves lengyel szinésziskola mennyire elütő, másként játszó művészekkel van jelen Európában, mint mondjuk a magyar színházi élet. (Néhány nappal később ezt az Ők ketten című filmben is megfigyelhettük, Jan Nowicki játéka révén.) Végül is azért összejött a Doktor Senkiből egy részleteiben aránylag érdekes alkotás. —zolczer— KÖNYV Szlovák naptár Magyarországon A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének kiadványaként évente megjelenik a Nás kalendár (Mi Naptárunk). Az 1980-as szlovák naptárt 5000 példányban adták ki, s ez a szlovákok számához meg a tavalyi kalendárium példányszámához viszonyítva mindenképp előrelépést jelent. (Tavaly 4600 példányban jelent meg a naptár.) Az ötezres példányszám és a 15 forintos ár lehetővé teszi, hogy valamennyi családhoz eljusson a kiadvány. (Itt akaratlanul is a Madách Naptárra kell gondolnom, amely szinte évről évre alacsonyabb példányszámban jelenik meg, ára pedig 25 Kcs.) Aki fellapozza az 1980-as Nás kalendár-t, rögtön megállapíthatja, hogy nem csupán egy szlovák nyelvű naptárt, de egy kisebbségi évkönyvet is kezébe vett. Itt elsősorban a naptár jellegére és tartalmára gondolok. Az írások nagy része s a gazdag fényképanyag mindenekelőtt a szlovák nemzetiség életét, kultúráját és művészetét dokumentálja. A naptári rész fekete-fehér fotói pl. a szlovák 8 és a vegyes lakosságú településeket mutatják be. Ján Such, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára, a naptár szerkesztője tartalmas írásában a nemzetiségi jogok érvényesítésének lehetőségeit fejtegeti; a szlovákság nyelvi és politikai egyenjogúságára mutat rá. Ismerteti továbbá a szövetség VI. kongresszusának határozatait és irányelveit. A kalendárium több írása foglalkozik a magyarországi szlovák iskolák helyzetével, harmincéves múltjával. Olvashattunk itt egy-egy beszámolót az 1949-ben alapított Szlovák Nyelvi és Irodalmi Tanszékről, a budapesti, a békéscsabai, a sátoraljaújhelyi és a szarvasi szlovák tanítási nyelvű iskolákról stb. A naptár ezenkívül megismerteti olvasóit -a nemzetiségi népmüveléssel és a Magyar Rádió szlovák nyelvű adásával is. A kalendáriumban a magyarországi szlovák költök közül Alexander Kormostól és Gregor Papucektól olvashatunk egy-egy verset, de közölnek költeményt Ján Smrektöl és Milan Rúfustól is. A novellaírókat többek közt Stefan Lami, Andrej Medvegy és Pavol Kondac képviseli. A néprajzi jellegű írások közül Anna Divicanová és Stefan Lami munkáira érdemes odafigyelni. A két szerző szlovák községekben gyűjtött szokásokat dolgozott fel. Úgy gondolom, a magyarországi szlovákok naptára mindenképp teljesíti küldetését; az adott közegben s az adott időben betölti a maga szerepét. Mindez pedig nem jelentéktelen munka. Csáky Károly Népi kultúra — népi társadalom A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának idei — sorrendben a XI—XII. — évkönyve sem marad el az előzök mögött. Egyebek között kezességet nyújt erre a szerkesztő, Kósa László, a közismert magyarországi néprajzkutató, aki kellő szakmai és tudományos igényességgel válogatta kötetbe nem kevésbé neves kollégái tanulmányait. Mindjárt a kötet elején (nemcsak a mi szemszögünkből) kiemelt figyelmet érdemel Andrásfalvy Bartalannak a „Néprajzi csoport, kistáj és régió" című húszoldalas tanulmánya. A dél-dunántúli középtávú kutatási terv keretében öt évvel ezelőtt készült tanulmány nem kevésbé fontos kérdéssel foglalkozik, mint amilyen a nemzetiségek néprajzkutatásának időszerűsége. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy figyelembe kell venni az adott ország területén élő más nemzeti kisebbségeket is, hiszen a történelem folyamán egy sorsot vállaló, egy társadalmi rendszeren belül élö nemzetiségeknél felfedezhetők a közös vagy hasonló kultúra jegyei, illetve bizonyos kölcsönhatások. Csak ezek alapos ismeretében lehetséges a részletkérdések tisztázása. A korábbi felfogásról, állapotról Andrásfalvy így vélekedik: „A földrajzi leírásokat kiegészítő kezdetleges népismertetések általában egy ország határán belüli népességet egy népnek is vettek, nem sok figyelmet szenteltek nemzetiségeire, táji csoportjaira. Hasonlóan sommás Ítéletük van egymásról a népeknek is, egy-egy nép közvéleményének. melynek jobbára történetileg jól-rosszul indokolt előítélet, s nem tárgyilagos ismeret az alapja. Az európai népek — önismeretű — néprajzának indítéka a nemzeti sajátságok felkutatásának igénye, a nemzeti romantikából fakad." És bár az első világháborúig a magyarországi néprajzkutatás az ott élö nemzetiségekre is kiterjedt, Győrffy István 1925-ben írt dolgozata már csak a magyarságot csoportosítja tájanként, a közte élő nemzetiségeket nem. Holott „a nemzetiségi környezet rajza annál is inkább kívánatos lett volna, mivel nemegy magyar népcsoport határait és jellegét éppen a köréje záródó nemzetiségi környezet adja és emeli ki" — állapítja meg Andrásfalvy. Persze mindez nemcsak magyarországi viszonylatban, hanem minden más ország területére is érvényes, ami a nemzeti néprajzkutatás tanulmányozását illeti. Ha azt akarjuk, hogy a kutatás eredményes legyen, a vizsgálatot tárgyilagosan kell végezni, mentesítve mindennemű előítélettől és nacionalista megnyilvánulástól, „hiszen a magunk népének történetét, etnikai jellegzetességeit sem értenénk meg a szlovák, román, német, délszláv etnikai csoportokkal, népekkel való együttélés ismerete nélkül" — állapítja meg a tanulmány szerzője. Varga László HANGVERSENY Irina Medvegyeva Irina Medvegyeva, a kiváló fiatal szovjet he gedűmüvésznő a szovjet kultúra napjainak keretében mutatkozott be a bratislavai közönségnek. Tulajdonképpen ketten mutatkoztak be, hiszen a hegedűművésznő társaságában érkezett Mihail Petuhov, a fiatal zongoraművész is, ö azonban hiába fáradozott, mert a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Házában, ahol koncertjük lezajlott, nem volt megfelelő zongora. Tehát Irina Medvegyeva ... A neve már korábban sem volt teljesen ismeretlen előttünk, hiszen tudtuk róla, hogy kivételes tehetségű művészegyéniség, aki már diákkorában (J. Jankolevics és L. Kogan tanítványa volt a P. I. Csajkovszkij nevét viselő Moszkvai Állami Konzervatóriumban), 1972-ben második díjat nyert Párizsban, a hegedűművészek IV. nemzetközi versenyén. Tudtuk róla, hogy 1976-ban ott volt a brüsszeli nemzetközi verseny győztesei között, s hogy a belga újságok a legnagyobb elismeréssel írtak teljesítményéről. Mindezt tudtuk róla, s mégis.. . Bratislavai fellépése minden várakozásunkat felülmúlta, mondhatjuk: a meglepetés erejével hatott a közönségre. Irina Medvegyeva ismét bebizonyította, hogy bátor, temperamentumos, ám gondolkodó előadóművész, aki valóságos virtuózként teljes biztonsággal kezeli hangszerét. Csajkovszkij, Prokofjev, Sosztakovics, Bach és Paganini műveinek előadásával teljesen lenyűgözte közönségét: a zeneművek mélységes átélése nála fölényes technikai tudással párosul, s nem kétséges, hogy a jövőben tovább öregbíti majd a világban a szovjet hegedűművészek jó hírnevét. Reméljük, Bratislavában sem most járt utoljára, s hamarosan újra láthatjuk, hallhatjuk őt, „kalapot emelhetünk" impozáns tudása előtt. Varga Erzsébet Ime, a halak fára másznak. Ez a különös trópusi halfajta (Periophtalmus chrysophillos) mandragorafa-ágra menekül az ár elől... Elég szépek vagyunk? Ünnepre készülődnek a törzs asszonyai a dél-afrikai Swaziföldön. Viseletük legmutatósabb darabja — a kendő.