A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

TRGO IMRÉNÉ a duna szerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Könyvtár dolgozója. Már beszélgetésünk első perceiben kiderül, hogy tulajdonképpen kettős feladatkört lát el: az igazgató távollétében ő irányítja a könyvtár munkáját, emellett azonban a metodikai osztályon saját megbízatása is van. — A szerdahelyi könyvtárban milyen tervekkel, elképzelésekkel kezdték meg az új esztendőt? — Elhatároztuk, hogy munkánk számszerű adatainak természetes gyarapítása mellett, a minőségi tényezőkre is minden eddiginél komolyabb gondot fordítunk. Fokozni szeretnénk az agitációs és propaganda munka, illetve a nevelői tevékenység hatékonyságát, de az olvasók számának gyarapítását is fontos célul tüztük ki. — Jelenleg mennyi a könyvtári tagok száma ? — A járásszékhely lakosságának mintegy húsz százaléka tagja a könyvtárunknak. Járásunk területén tizenhárom hivatásos és hatvankét önkéntes könyvtárossal működő könyvtár kínál még olvasni valót. — Itt. a Járási Könyvtárban hány kötet között lehet válogatni? — Könyvállományunk meghaladja az 54 ezer kötetet. Könyveink hatvan százaléka magyar, negyven százaléka szlovák nyelvű. — Milyen művek iránt van a legnagyobb érdeklődés? — Az idősebbek szívesen olvassák a klasszikusokat; Jókait. Mikszáthot, Móriczot; a versek közül Ady, Kosztolányi. Babits köteteit. Érdeklődés mutatkozik a világirodalom klasszikusai iránt is. — Az ifjúság körében milyen érdeklődés tapasztalható az irodalom iránt? — Örömmel tapasztaljuk, hogy a szakközépiskolák és a szakiparitanuló-intézetek diákjai egyre többet olvasnak. Természetesen. elsősorban az ifjúsági regények vonzzák őket. de okos rávezetéssel az igényesebb olvasmányok iránt is fölkelthető a figyelmük. — Ezzel tulajdonképpen már az irodalomnépszerüsités kérdéseit tárgyaljuk ... — Igen! Ezt a sokrétű és igényes munkát a CSEMADOK járási bizottságával, a járási népművelési központtal és a városi népművelési házzal közösen végezzük, író-olvasó találkozókat rendezünk, irodalmi vetélkedőket, irodalmi kiállításokat szervezünk, a nyolc-tizenkét éves gyerekek részére pedig megalakítottuk a könyvbarátok körét. — És végül: pillanatnyilag mit olvas a könyvtáros ? — Gáli István: Vaskor című regényét. Azt hiszem. Gáli István rövidesen kedvenc írómmá válik, mert nemcsak a stílusa tetszik, de a témái is lekötnek. (mik-) Fotó: Gyökeres A Uueen Mary múzeumkent és szallodaha/okent „tengeti ' hatralevo napjait Rozsdamarta óriások Az angol Queen Mary volt a legnagyobb: 80 774 bruttóregisztertonnájával a felsőfokú jelzők sorát vívta ki a többi luxushajó között. A tengerek királynője azonban kezdett drága lenni a tulajdonosa számára: eladta múzeum- és szállodahajónak a kaliforniai Long Beachbe. Egy idö után a tőkepénzes városatyák is megsokallták a drága mulatságot, ugyanis évente 2 millió dollár adót fizettek utána, így azután újra árverezésre került: kerek 30 millió dollárért kelt el. A United States a legrövidebb idő alatt szelte át az Atlanti-óceánt, ezért megkapta a Kék Szalag hajóérdemrendet. Az Egyesült Államok és Európa közötti víziutat 3 nap, 10 óra és 40 perc alatt tette meg. Ezt a rekordot ma is tartja. 1969-ben el kellett adni a United Statest, de nem akadt rá magánvevö, s így az állam gondozásába került. A drága hajó most Norfolk kikötőjében (Virginia államban) pihen lehorgonyozva, semmire sem használják. Franciaország France nevű hajója a személyzet magas bérének áldozata lett! A franciák túlságosan fényűzőnek találták gőzösüket, 1974-ben ki akarták vonni a forgalomból a 66 348 bruttóregisztertonnás hajót. Ekkor azonban kínos dolog történt: a legénység fellázadt. Utolsó útjáról visszatérve Le Havre-tól három mérföldre horgonyzott le, így az utasokat csónakon szállították partra. Néhány hét múlva azonban letörték a lázadást. Most egy dúsgazdag arab üzletember — szállodahajóvá akarja alakítani. Felségjelzés, nevek és tulajdonosok tarka serege váltotta egymást: a Franciaországban épült hajó legutolsó neve Bremen, Németország vette meg, és görög vizeken nyűtték el. Ma kikötői rakodómunkások szálláshelyéül szolgál Szaúd-Arábia partjainál, Dzsidda magasságában — dicstelen végállomásán. 1939-ben, vízre bocsátásának évében Pasteur néven Franciaország aranykincsét szállította biztonságba, majd jól fizető utasok helyett csapatokat hordozott — mindezekért a hajó érdemrendeket is kapott. A két olasz hajót, a Michelangelót és a Raffaellót nemes vonalak, római jellegű luxus jellemzi. Az utasok tíz- tizenkét esztendőn át a fehér óriások eleganciájáért és szolgáltatásaiért lelkesedtek (az áraiért nem). Amikor az ország nem kívánta tovább viselni a luxus terheit, az ikreket (mindkét hajó 45 911 bruttóregisztertonna vízkiszorítású) lehorgonyozták; az egyiket Genovában, a másikat La Speziában. Végül az iráni sah 30 millió dollárt kínált a nemes vonalú gőzösökért. Ma úszó kaszárnyaként horgonyoznak a Perzsa-öbölben. A negyedmilliárd márka értékű Queen Elizabeth II. az utolsó szuper luxushajó. Állami támogatást élvezve 1976-ig Anglia és az Egyesült Államok partjai között teljesített szolgálatot. A tulajdonosok azt remélték, hogy az exkluzív világ körüli hajóúttal sok pénzhez lutnak. Ez idáig azonban csak ráfizettek. Párizsi bűnözés Párizs egyik legjobb éttermében a Champs-Elysées-n elköltött ebéd után nem a számla végösszege tölti el riadalommal az embert, hanem az, hogy hiányzik a levéltárcája. Ha érdeklődik az előkelő étterem igazgatóságánál, a válasz kiábrándítóan hat. „Nem. nem találtak semmit, ez ritkán fordul elö. A lopás azonban mindennapos kint a teraszon és bent a szalonokban egyaránt. A vendég így idejének java részét azzal töltheti, hogy veszteségét bejelenti a rendőrkapitányságon, ahol ugyancsak megerősítik, hogy egyre több ilyen jellegű lopás történik, a rendőrök pedig egész nap ilyen esetekről írnak jegyzőkönyvet. Legszívesebben az előkelő városnegyedekben, a drága vendéglőkben lopnak, itt ugyanis vastagabbak a levéltárcák és a retikülök. A konzulátusok előtt az idegenforgalmi idényben már kora délelőtt hosszú sorok állnak, sokaknak van szükségük személyazonossági papírra a hazatéréshez. Az a régi jó szokás, hogy a zsebtolvaj a zsákmánnyal ellopott igazolványokat bedobta a legközelebbi levélszekrénybe, idejét múlta. Az okmányok a kukákba kerülnek, vagy az ócskapiacon árulják őket. A károsult pedig, ha bejelentést tett a rendőrségen, néhány hónap múlva egy sztereotip írást kap a rendőrség központi komputerétől, amely szerint minden nyomozás hiábavaló volt, és az aktát irattárba helyezték. Csupán ez a tapasztalat is elég arra, hogy a károsultak már egyre többször nem is tesznek jelentést a rendörségnek. Apróságok (autógumik, rádiók, pénztárcák) ellopását, a kisebb betöréseket inkább némán eltűrik az emberek azért, hogy maguknak és a rendörségnek is időt és papirt takarítsanak meg. Párizsnak sikerült Marseille-t, Lyont, Chicagót, Londont és Hamburgot túlszárnyalnia. 1972 óta a bűnözési ráta 164 százalékkal nőtt! Évente 1100 testi sértés, 9000 rablótámadás, több mint 40 000 betörés, 3500 erőszakos bűncselekmény, 160 gyilkosság, 35 000 autólopás és mintegy 100 000 közönséges lopás fordul elő a városban. A fővárosi rendörprefektúra szerint 14 000 párizsi rendőrből mintegy 2500 teljesít szolgálatot az utcán. A bűnözök élhetik világukat; ha valaki közli egy járőrrel, hogy épp most a szeme láttára törtek fel egy autót, csodálkozhat a válaszon: „Nekünk más megbízásunk van, ebben az utcában nem is vagyunk illetékesek. Menjenek a legközelebbi rendőrkapitányságra." A tolvaj pedig közben kereket old. Érthető, hogy Franciaországban jelenleg a bűncselekményeknek csupán 38 százalékát derítik fel, ezért a I' Humanité a gengszterek, betörök és tolvajok számára egyre növekvő szakmai konjunktúrát jósol, mert „ezek olyan üzletágban dolgoznak, amely aligha jelent nagy kockázatot". Új Bonnie A New York-i rendőrség most először tartóztatott le női bérgyilkost. A huszonegy éves hajadon és barátja a hírhedt gengszterpár. Bonnie és Clyde módszerével rendszeresen követett el gyilkosságokat. Az áldozatok állítólag kábítószer-kereskedők voltak. A rendőrség adatai szerint egy gyilkosságért tízezer dollárig terjedő összeget kasszíroztak. Kart karba fűzve közelitették meg a gyanútlan áldozatukat, akiben föl sem merült, hogy a pár pisztolyokkal felfegyverkezve éppen őt akarja meggyilkolni. Csak egyetlenegyszer fordult elő, hogy a kiszemelt áldozat — hírhedt kokainkereskedő — gyanúsnak találta a párocskát, s maga is fegyvert használt — önvédelemből. A tűzharcban halálosan megsebesült a bérgyilkos férfi; ekkor társnője egyedül végzett az áldozattal. A rendőrség két napon belül a hölgy nyomára jutott. Bűz és bűnhődés Londonban öt font pénzbüntetésre ítéltek egy fiatalembert, akinek a bíróság „megbotránkoztató magatartást" rótt a terhére. Ha a fiatalember nem akar további kétszázötven font büntetést fizetni, egy évig tisztességesen kell viselkednie és ezen kívül meg kell fizetnie harminc font bírósági költséget. A férfi egy pénzbeszedö cég munkatársaként fölöttébb hatékony módszert eszelt ki az esedékes adósságok behajtására: azoknál a magánszemélyeknél és vállalatoknál, amelyek vonakodtak fizetni, csavargónak álcázva jelent meg. Előzetesen gondosan „preparálta" a kabátját: penészes sajt, záptojás, romlott füstölt hering és megecetesedett bor keverékében áztatta meg. Penetráns sikert aratott: a többség azonnal a pénztárcájához nyúlt, nehogy egy perccel tovább kelljen elviselnie a különös pénzbeszedö jelenlétét, akit egyébként London-szerte Mister Görényként ismertek. 22