A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-27 / 26. szám

Innen-onnan Hallottukolvastukláttuk FOLYÓIRAT Fotóművészet 81 Nálunk is sokakat érdeklő témával a fotózás technikai hátterének problémáival foglalkozik, egyebek közt persze, a Magyar Fotóművészek Szövetsége negyedévi folyóiratának legutóbbi száma. Az Ipar, kereskedelem, szolgáltatás" című kerekasztal—beszélgetés szövegét olvasva pedig önkéntelenül felfigyelünk erre az alcímre: Például Csehszlovákiában. És örülünk, amikor Iczkovits Jenő, a FÉNYSZÖV elnöke tapasztalataira hivatkozva megállapítja: „A gépek, eszközök beszerzése terén Csehszlovákia toronymagasan, messze fölöttünk áll." Egyetértünk másik megállapításával is: „Igaz ugyanakkor, hogy gyenge a minőség." Egyetértünk, hiszen amatörfotósaink, akik zömükben a szolgáltatásokra utalva tevékenykednek, lépten-nyomon tapasztalják. Sajnos. A folyóirat legutóbbi számában azonban más, tanulságos olvasmány is akad. Ilyen a 30 felvétellel illusztrált „Jelenné váló múlt" cimű beszámoló, mely értékelő tájékoztatást ad „A szovjet fotográfia hatvan éve" c. kiállításról. Fáber András feljegyzése, melynek már a címe is érdekes: Kaland és allegória. Valamint Schwanner Endre beszámolója a PH0T0KINA legutóbbi, Prágában megrendezett kiállításáról, főleg azért, mert ismertetést ad a külföldi gyárak legújabb termékeiről az elektronika alkalmazásával kapcsolatosan. So/ymos László, Ba/la András, Horváth Péter, Inkey Tibor kiállitássairól is gazdagon illusztrált beszámolókat olvashattunk. Rangos tanulmány a Vajda Ernő emlékkiállításról szóló beszámoló, valamint a „Változatok a fényképezésre" című elemzés, Fábián László írása. A tehetségkutató jellegű pályázatról közölt értékelés is joggal számithat érdeklődésre, mert bemutatja a díjazott felvételeket is. Bizonyos, hogy amatőrfotósainkat tettekre ösztönzi. Hajdú András HANGVERSENY Pitt/ Katalin Pitti Katalin, a budapesti Magyar Állami Operaház szólistája, a fiatal szopránénekesnö nem most, 1981. május 19-én mutatkozott be először Bratislava zenekedvelő közönségének, hiszen a tavalyi zenei ünnepségeken már volt alkalmunk találkozni vele. Alaposabb bemutatásra tehát nem szorul, elég itt csupán konstatálnunk: Pitti Katalin most, május 19-i hangversenyén is bebizonyította, hogy egyike a legtehetségesebbeknek. Műsorának első részében Liszt-dalokat, a második részben pedig operaáriákat énekelt (Henry Purcell Didó és Aeneasából, Mozart Varázsfuvolájából, Arrigo Boito Mefistofeleséből, Puccini Turandotjából, Verdi Aidájából, „ráadásként"pedig Melinda áriáját Erkel Ferenc Bánk bánjából). Miért volt számunkra különösen nagy élmény Pitti Katalin önálló bratislavai estje? Mit kell itt okvetlenül elmondanunk róla e hangverseny kapcsán? Mindenekelőtt azt, amit legtöbb énekesünkről és énekesnőnkről a leg-8 jobb akarattal sem mondhatnánk: hogy tudniillik nemcsak énekesnőként kiváló, hanem színésznőként, előadóművészként is. Nemcsak a zenét tolmácsolta rendkívüli átérzéssel, hanem a szövegek érzelmi és gondolati tartalmát is. Láttuk szerelmesnek és kiábrándultnak, vidámnak és szomorúnak, életvágyónak és halálba kívánkozónak, rettegönek és felszabadultnak, s mindezeket az érzelmeket és lelkiállapotokat olyan szuggesztíven fejezte ki, hogy a közönség sem tudott kívülálló, tárgyilagos szemlélő maradni. Félreértés ne essék, Pitti Katalin korátsem volt teátrális: érzelmei, illetve alakjainak érzelmei nem mesterkélt gesztusokban, hanem elsősorban az arcán, a szemében tükröződtek. Talán ezért — ezért is — tudott bennünket magával ragadni. Reméljük, nem utoljára . .. Varga Erzsébet TELEVÍZIÓ Makk Káro/y-sorozat A szokásostól kissé eltérő módon vetíti a pesti tévé a Makk Károly-sorozatot. Egyrészt nem azonos időpontban, másrészt többhetes kihagyásokkal, harmadrészt sorozaton kívül vetít egyes filmeket, mint például közvetlenül a sorozat megindulása előtt a Liliomfit vagy legutóbb a Mese a 12 találatról című vígjátékot. Ez bátorít föl bennünket is arra, hogy ugyancsak rendhagyó módon, a sorozat közepén írjunk a rendkívül gazdag rendezői életműnek (egyelőre) az első feléről, pontosan a pályakezdő 54-es Liliomfitól a 61-es Megszállottak-ig ívelő pályaszakaszról. Ez utóbbi film után, ugyanis majd tízéves stagnálás észlelhető Makk életművében, s csak a 70-es években ível magasba ismét a pálya a Szerelemmel s az ezt követő újabb filmekkel. Ami az első évtized termését illeti, az újravetítés egyértelműen bebizonyította, hogy nemcsak a rendező életművében, de az egyetemes magyar filmművészetben Is korszakos jelentőségűnek mondható az 1958-ban készült Ház a sziklák alatt című alkotás. Nem véletlen, hogy az államosított magyar film 12 legjobb műve közé sorolták. Azért meggondolkoztató viszont a tanulsága, mert annak idején, az ötvenes évek végén kissé elsikkadt a remekmű jelentősége. Sokkal nagyobb sikert aratott például a Liliomfi vagy A 39-es dandár s nagyobb vihart kavart a Kilences kórterem vagy a Megszállottak. Nem arról van szó természetesen, hogy ez utóbbiak netán gyönge filmek lennének; mi több, a mostanában kissé lebecsült Kilences kórterem is jelentősebbnek tűnt az újravetitéskor, mint ahogy az el van könyvelve, s még mindig frissnek-aktuálisnak tetszett a Megszállottak. De a Ház a sziklák alatt ezek jelentőségén túlmutató korszakos remekmű. Makk Károly, e filmjével lépett a legkiválóbb magyar filmrendezők sorába, s az 1970-ben készült Szerelem csak megduplázta a sikert s annyival változtatott az előbbi helyzeten, hogy rendezője, Fábrihoz, Jancsóhoz hasonlatosan immár maga is ama kevesek közé tartozik, akik remekművel írták be nevüket a magyar filmtörténetbe. A hajdani nagy siker után kissé szürkébbnek tűnt ezúttal A 39-es dandár. Ellenben kellemes meglepetést okozott a Mese a 12 találatról című 56-os vígjáték, amely annakidején szinte elsikkadt a kor zűrzavarában s a hangosabb propagandát kapott filmek (köztük a Makk-filmek) özönében. S noha ma is hamvas, kellemes vígjáték a Liliomfi, mégiscsak háttérbe szorul a többi mögött, hiszen annakidején, 1954-ben kezdő rendező első (kosztümös) filmjeként aratott elsősorban sikert. esi-SZÍNHÁZ Sütő András: A szúzai menyegző Nagy Sándor (i. e. 356—323) makedón uralkodó a meghódított népek (görögök, egyiptomiak, perzsák) egyesítését tűzte ki céljául. Nem válogatott az eszközökben. Szúzában elrendelte például, hogy tízezer katonája tízezer perzsa növel lépjen házasságra. A nagy nászéjszaka következménye tízezer újszülött lett, melyet a legtartósabb győzelemnek hitt az „egyetemes elrendező". Ez a történelmi tény ihlette Sütő Andrást a Szúzai menyegző c. legújabb drámájának megírására. Alexandrosz, aki csak szellemével van jelen végig a műben, kegyenceit állandó rettegésben tartja, megparancsolja, hogy egymást besúgják s öt istenként tiszteljék. Betiszt, az „örült ellenállót" arra akarja rákényszeríteni, hogy „önként" hódoljon be neki, feledje múltját, nyelvét, legyen macedón vagy görög, „testvériesüljön," így majd gyakorolhatja az ő jogaikat is. Bétisz azonban tudja: „Akik letették a fegyvert, hozzáláttak serényen orcájuk átalakításához." Átfúrt bokával szíjon vonszolják Alexandrosz elé, mégis végsőkig ellenáll. Parmenion, aki gyermekkori barátja és bizalmasa Alexandrosznak nem helyesli ezt az életmódot, az egekig magasztaló dicsőítést, s hogy Alexandras isteni látnokságával az udvari krónikásnak tollba mondja múltként a jövőt. Gyermekkora füves mezejére vágyik Éannával, Bétisz lányával, akit parancsra nem vett feleségül, de akibe önként beleszeret. Az udvarban gyanússá válik, mert különvéleménye van, összeesküvéssel vádolják s kivégzik. Sütő András drámájából bizonyosfajta bizakodás csendül ki. Közismert ugyanis, hogy a keleti hellenisztikus birodalmak rendre szétestek, s az őslakosság visszanyerte eredeti viszonylagos jogait, egyebek közöt azt, hogy anyanyelvén szólalhasson meg. Nagy Sándor népeket egybeolvasztó kohója tehát • nem valósult meg (s azóta többen is hiába próbálkoztak vele!), mert a meggyötörtek, eltiportak „Utolsó mentsvárukba, az anyanyelv védösáncai mögé menekültek — Írja a szerző Perzsák c. esszéjében —, ... az Időre utalva, a pillanatot várták, hogy ősi dalaikat és isteneik nevét gyermekeik fülébe ültessék: Mert a „gyermekkor az elme álma .. . Az ifjú azé lesz, aki. .. álomállapotából a gyermeki elmét magának fölébreszti." Ez ennek a Sütő-drámának is mindnyájunk számára lelket erősítő legfőbb mondanivalója. A budapesti Nemzeti Színház Ruszt József lényegretörö rendezésében mutatta be a darabot. A Parmeníont megszemélyesítő fiatal Balkay Géza alighanem pályájának eddigi legjobb alakítását nyújtja. Éanna szerepében Szirtes Ágnes bizonyítja művészi képességeit. Ám igazán akkor forrósodik fel a levegő, ha a Bétiszt megformáló Sinkovits Imre van a színpadon. Urbán Aladár A fiatal észt színész, Lembit Ulfsak először mint a tallini konzervatórium hallgatója lépett színpadra és a filmfelvevő kamera elé. Emlékezetes színpadi alakítása a Hamlet, kedvelt filmjei a Szélcsend és az Erdei forrás. Legutóbb a Till legendája című film főszereplőjeként nyújtott szép élményt. Az Amazonas ekvádori vízgyűjtő területének egyik folyója a Coca. A tropikus őserdő közepén áttörő folyó útját számtalan vízesés díszíti. Közülük legszebb a San Rafael, ez látható a képen. (P. Mariot íelvétele) Egy görög asszony, Klio Zerbini 1975-től összesen tizennégy gyermeket hozott a világra: négyes, nyolcas-és kettesikreket. A görög asszony ezt megelőzően hormonkezelést kapott, így csak legutóbbi szüléséből származó, tizenötödik gyermeke maradt életben.